1948-ben még javában folyt a görögországi polgárháború, amikor a Görögországi Kommunista Párt határozata alapján megkezdődött a bombázott falvak, veszélyesnek minősített körzetek lakosságának – elsősorban a nőknek, gyermekeknek és időseknek – a kimenekítése a szomszédos Albániába, majd onnan Kelet-Európa különböző országaiba. A Nemzetközi Vöröskereszt adatai szerint 1948-49-ben 24-25 ezer gyermeket menekítettek ki Görögországból, közülük mintegy 3000 került Magyarországra.

A Demokratikus Hadsereg 1949 augusztusában végső vereséget szenvedett a kormányerőktől, utolsó bázisait, városait is elveszítette; a vereség újabb menekülési hullámot indított el. Becslések szerint összesen mintegy 120 ezer ember hagyta el Görögországot a negyvenes évek végén, menekülve a háború borzalmai, illetve a győztes kormányerők megtorló akciói elől. Országonkénti megoszlásuk megállapítása szinte lehetetlen, nemcsak a többé-kevésbé áttekinthetetlen menekülési utak és szervezett menekítési programok, hanem a Nemzetközi Vöröskereszt családegyesítéseket szolgáló akciói miatt is.

Szidiropulosz Archimédész a menekültek születési csoportok szerinti megoszlását vizsgálva három nemzedéket különböztet meg – becslései szerint az 1934 előtt születettek az összes menekült mintegy 42, az 1934 és 1948 közötti (tehát még görögországi) születésűek a menekültek 15, a már emigrációban, tehát 1948 után születettek a csoport 43 százalékát adták.

Az ötvenes évek végéig a menekült görögök zárt, kolóniaszerű telepeket alkottak, Magyarországon ilyen volt a Dohánygyár, illetve a Fejér megyei Beloiannisz község, de egyes lakótelepeken is kialakultak „görög házak” – a görögök és a magyarok között a társadalmi érintkezés ebben az időszakban még kifejezetten alacsony fokú volt. A zárt közösségek felbomlása az ötvenes-hatvanas évek fordulójára tehető – ezzel együtt kisebb lokális közösségek jönnek létre, amelyek már a magyarokkal is érintkezve sajátos nemzeti vonásokat is őrző csoportokká válnak.

Témánk szempontjából a zárt közösségek felbomlása, a negyvenes években, illetve a már Magyarországon, az ötvenes években született fiatalok integrálódása döntő jelentőségű. A Magyarországi Görögök Kulturális Egyesületének 1985-ös adatai szerint a Magyarországon élő görögök száma az ötvenes évekre elérte a 9000 főt. Bár ez az adat nem minősíthető száz százalékig pontosnak, érzékelteti, hogy komoly létszámú csoportról van szó. A hatvanas évek elejére a családegyesítések, illetve egyéb migrációs folyamatok hatására a létszám ugyan csökkent, de Szidiropulosz számításai szerint még így is közel 5000 főt tett ki – ennek legalább 20 százalékát, de valószínűleg inkább nagyobb hányadát tették ki a Görögországból még gyermekként elmenekült, a hatvanas évek elejére tizen- illetve huszonévessé váló fiatalok.

Nikos Gioutsos 1941. április 16-án született Kastoriában – 7-8 éves gyermekként menekült szüleivel együtt Magyarországra. Pontos adatunk nincs labdarúgó pályafutása kezdeteiről, a meglévő információk alapján annyit valószínűsíthetünk, hogy a Csepelben kezdett futballozni. A Csepel az ötvenes-hatvanas évek fordulóján meglehetősen hektikus teljesítményt nyújtott a bajnokságban. 1958-59-ben magyar bajnoki címet nyertek, a következő évben már csak a 12., azt követően pedig a 10. helyet szerezték meg, míg végül az 1961-62-es szezon végén a mezőny leggyengébb teljesítményét nyújtva búcsúra kényszerültek. A másodosztályba történt „száműzetés” ekkor még nem tartott persze sokáig, 1962-63-ban óriási fölénnyel nyerték meg az NB II Nyugati csoportját, és visszajutottak a legjobbak közé. A hatvanas évek hátralévő részében a Csepel az NB I középcsapatává vált.

Gioutsos Nikos a másodosztályban mutatkozott be bajnoki mérkőzésen a Csepel nagycsapatában Kalmár, Takács György, Rottenbiller, Kleibán Antal mellett, a Kőbányai Lombik ellen; már első mérkőzésén góllal vette ki a részét az ellenfél 5-0 arányú legyőzéséből. Lényegében azonnal kiszorította a csatársorból a korábbi jobbösszekötőt, az NB I-et megjárt Csordást. A tavaszi szezon 15 mérkőzéséből 12-n lépett pályára, hat gólt szerezve.

Ha a korabeli lapokat nézegetjük, a Gioutsos nevet nem találjuk a jegyzőkönyvekben. A Csepel jobbösszekötőjeként az oroszos nevű Jucsov van feltüntetve – Jucsov Miklós, Jucsov Nyikoláj, egyszerűsítve Jucsov Kole mindazonáltal nem egy orosz vendégjátékos, a név Gioutsost fedi. Hogy hogyan vált Gioutsos Jucsovvá, nem tudtuk kibogozni. A görög wikipédia szerint ez a névvariáns többek számára megkérdőjelezte Gioutsos „görögségét” – véleményem szerint ugyanakkor kizárt dolog, hogy a Jucsov név mögött több rejtőzne egy, az eredeti név leírását nehézkesnek tartó, ezért azt „oroszosító” szakvezetőnél, újságírónál vagy serdülő-edzőnél.

Gioutsos – maradjunk a hivatalos nevénél – az NB I-be jutott Csepelben is alapember maradt. Az 1963-as félszezonban 12 meccsen 5 gólt szerzett, 1964-ben 23 mérkőzésen lépett pályára, 6 gólt szerezve. A következő évben már nem találkozunk a nevével a Csepel keretében, a Népsportban is hiába keressük Jucsov nevét az NB I-ből távozott játékosok között.

Nikos Gioutsos

forrás: http://wiki.phantis.com/index.php/Nikos_Gioutsos

Gioutsos 1965. május 23-án már a görög labdarúgó válogatott színeiben lépett pályára a moszkvai Lenin Stadionban a Szovjetunió ellen. Ekkor már az Olympiakos Pireus játékosa, bajnoki szerepléséről nincsenek összesítő adataink. A phantis.com annyit rögzít, hogy első bajnokiját 1965. január 10-én a Panathinaikosz ellen játszotta, a footballdatabase.eu az 1964-65-ös évben 1 nemzetközi mérkőzését tartja számon.

Gioutsos 1964-től 1974-ig játszott az Olympiakosban, tagja volt Bukovi Márton edzősége alatt az Olympiakos „aranycsapatának”. Négyszeres görög bajnok, háromszoros görög kupagyőztes lett. 1973-74-ben búcsúzott a klubtól, a következő két évet az Ethnikos csapatában töltötte.

A görög válogatott is számított a játékára, 1965 és 1970 között 15 válogatott mérkőzéséről tudunk, ezeken 6 gólt szerzett. Kiemelkedő meccse volt az 1969-es Izrael elleni találkozó, a 3-3-mal zárult összecsapás mindhárom görög gólját ő szerezte.

Gioutsos magyar első és másodosztályú bajnoki statisztikái:

A még Görögországban született nemzedékhez tartozik a Csepel egy másik görög származású játékosa, Dinopulosz Timeosz is. Dinopulosz 1943. augusztus 9-én született Görögországban. A Ganz-MÁVAG csapatában találkozunk először a nevével, az 1961-62-es szezonban 11 mérkőzésen 1 gólt szerzett. A Gioutsos-hoz hasonlóan legtöbbször először jobbösszekötőt, majd középcsatárt játszó Dinopulosz 1965-ig játszott az NB II-es klubban, az 1964-es és az 1965-ös szezonja különösen jól sikerült, 9, illetve 11 gólt szerzett. Nem meglepő, hogy szemet vetett rá az NB I-es Csepel, az 1966-os évet már a „szigetországiaknál” kezdte.

Az NB II-ben mutatott formáját az élvonalban sajnos nem tudta elérni. A Csepel csatársorába (ahol 1966-ban Sebes Lajos, Németh Lajos, Kalmár László, Losonczi Flórián, Sebestyén József, csereként Major Tibor, Gondár György, Kaló Pál szerepelt) mindössze négyszer fért be. Keszthelyi Mihály edző a következő évben sem nagyon számított a játékára, összesen 5 alkalommal küldte pályára.

A Csepel 1967-es csapata - az alsó sor bal szélén Dinopulosz Timeosz

1968-ban a Csepel játékosaként nem találkozhattunk a nevével bajnoki mérkőzések jegyzőkönyveiben, a vele kapcsolatos következő hír, hogy az év végén visszaigazolt a másodosztályú Ganz-MÁVAG-ba.

Dinopulosz Timeosz magyar első és másodosztályú bajnoki statisztikái:

Dinopulosz Timeosz 1965-től Dinopulosz I-ként szerepel a jegyzőkönyvekben, a Dinopulosz II nevet Dinopulosz Hárisz viseli. Az 1946. május 9-én született Dinopulosz Hárisz nevével ugyancsak a Ganz-MÁVAG-ban találkozhatunk először.

Dinopulosz II az 1968-as és 1969-es szezonban számított a Ganz-MÁVAG egyik alapemberének, 20, illetve 23 mérkőzésen lépett pályára. 1965 és 1972 között 54 NB II-es bajnokijáról van adatunk, ezeken 5 gólt szerzett. A következő évben nem találkozunk már a nevével a csapatban; pályafutásával kapcsolatos következő információnk az 1973-74-es szezonhoz kötődik, ekkor a III. Kerületi TTVE játékosaként 19 alkalommal lép pályára a harmadosztályú bajnokságban.

Dinopulosz Hárisz magyar másodosztályú bajnoki statisztikái:

Lazaridisz Szokratesz 1940. június 15-én született a görögországi Visinában. Négy testvérével és édesapjával menekült Magyarországra; „a mama, Lazaridisz néni azonban Görögországban él. Egyedül, s aligha elégedettséggel. Bizonyára sokat gondol szeretteire, akiktől elszakadt” – ír a Lazaridisz családról a Labdarúgás újságírója.

Labdarúgó pályafutásának kezdeteiről is innen értesülhetünk: „már akkor is látszott, hogy van érzéke a labdarúgáshoz, amikor Balatonalmádi rétein üldözte a rongylabdát. Az iparitanuló iskola csapatában, Unti Lajos edző keze alatt pedig egyre jobban bontogatta szárnyait. Csaknem minden mérkőzésen rúgott gólt, s még az iparitanulók országos válogatottjába is bekerült. Az emlékezetes siófoki mérkőzésen két gólt suvasztott a bolgárok hálójába. … Aztán válaszúthoz érkezett. Újpesti Dózsa vagy Bp. Előre? A Sport utcaiak csapatába ment, s nem bánta meg… Lőrincz Emil, a Vasas egykori játékosa, az Előre ügybuzgó edzője különösen sokat foglalkozik vele… Amikor az Előréhez került, először a tartalék csapatban játszott. Úgy mutatkozott be, hogy 4 gólt rúgott a Dél-Budai Spartacusnak. A második héten már a legjobbak között kapott helyet.” (Labdarúgás, 1960. január)

Az 1959-60-as szezonban Lazaridisz már 16 mérkőzésen kapott helyet az Előre csatársorában, 8 góllal hálálta meg a bizalmat. AZ NB II-ben az Előre színeiben 61 NB II-es mérkőzésen lépett pályára, 16 gól szerezve. 1962-63 végén a másodosztály átszervezése következtében az Előre a harmadosztályba sorolódott. Lazaridisz ide is követte csapatát, az 1963-ban harmadosztálynak számító NB II-ből igazolta le az év végén az NB I-es Komlói Bányász. 1966-ban már a Komló alapembere – csatárból azonban időközben balhátvéddé avanzsál. 1972-ig szerepel a csapatban, 115 NB I-es és 48 NB II-es mérkőzésen lép pályára.

Lazaridisz Szokratesz

Lazaridisz Szokratesz magyar első és másodosztályú bajnoki statisztikái:

Gioutsoshoz, Lazaridiszhez, Dinopulosz I-hez és Dinopulosz II-höz képest lényegesen rövidebb első és másodosztályú pályafutással rendelkezik Dumasz Atanaszisz és Csacsosz Dimitrisz.

Dumasz Atanaszisz 1964-ben igazolt a Székesfehérvári VT Vasas csapatához a Budapest-bajnokságban szereplő Olimposz Petőfiből. A balszélső posztján szereplő játékos első NB IB-s mérkőzését a Borsodi Bányász ellen játszotta; az első négy fordulóban kapott szerepet, ezt követően kiszorult az együttesből. 1964 végén távozott a VT Vasastól, Fehérvárt azonban nem hagyta el, a harmadosztályban szereplő Székesfehérvári MÁV Előre játékosa lett, egészen 1968-ig játszik a vasutasoknál.

Csacsosz Dimitriszről (Tsatsos?) még kevesebbet tudunk: 1962-63-ban a Kőbányai Lombik csapatában tűnt fel az NB II-ben. A jobbösszekötőt és jobboldali középpályást játszó Csacsosz a szezonban 15 mérkőzésen lépett pályára, gólt nem szerzett. 1964-ben a Népsport szerint a Csepel csapatához igazolt, NB I-es bajnokin az első csapatban azonban már nem lépett pályára.

A történeti események bemutatásához felhasznált irodalom: Szidiropulosz Archimédész: Ithaka partjai. Budapest, 1990, Eötvös Kiadó.

A magyarországi görög származású játékosok bemutatását az 1949 után, már Magyarországon született labdarúgókkal folytatjuk.