Noha a labdarúgás, mint versenysport nem elsősorban az olimpiáról, és az olimpia nem elsősorban a labdarúgásról szól, tény, hogy a magyar labdarúgósport utolsó komoly sikerét kereken ötven évvel ezelőtt könyvelhette el. A Lakat Károly dr. irányítása alatt pályára lépő olimpiai válogatott Mexikóban meglehetősen zaklatott körülmények között sikeresen védte meg négy évvel korábbi címét, és szerezte meg a magyar labdarúgósport harmadik olimpiai aranyérmét.
A magyar olimpiai küldöttség második csoportja 1968. szeptember 30-án indult útnak.
„A tágas előcsarnok zsúfolásig tele a hatalmas gép formaruhás utasaival, olimpiai küldöttségünk, sporttársadalmunk legkiválóbbjai második csoportjának tagjaival; a búcsúzó hozzátartozókkal, jóbarátokkal, kedves ismerősökkel, sportszerető szurkolókkal.
Jókívánságok, utolsó tanácsok, biztató szavak - hamisítatlan, emelkedett olimpiai hangulat...”- tudósított a helyszínről a Népsport újságírója.
Népsport, 1968.10.01.
Az utazók között volt a magyar olimpiai labdarúgó válogatott 18 tagja is. A csapat célja kétségkívül a Tokióban szerzett első hely megvédése volt, ennek megfelelően több A-válogatott futballista is a keretbe került.
Az olimpiai labdarúgótornákon az amatőrizmus jegyében 1984-ig nem vehettek részt hivatásos, tehát kifejezetten a sportból élő játékosok. Ez a második világháborút követő évtizedekben egyértelműen a kelet-európai országok fölényéhez vezetett, itt ugyanis papíron nem voltak profi játékosok, a futballisták mind valamilyen vállalat, intézmény alkalmazásában álltak.
Ezzel együtt a legtöbb kelet-európai ország az olimpiákra egyfajta B-válogatottat, fiatalokból, vagy a nagyválogatottba valamilyen okból be nem férő játékosokból összeállított csapatot küldött. Az ázsiai, afrikai, közép-amerikai országok ezzel szemben jellemzően első számú válogatott keretükkel álltak ki – ez eredményezi azt a sajátos helyzetet is, hogy az olimpiai tornák mérkőzéseit az európai országokban általában nem tekintik hivatalos válogatott mérkőzésnek, az ázsiai, afrikai és közép-amerikai szövetségek viszont beszámítják azokat hivatalos válogatott-statisztikájukba.
A magyar csapat körül úgy tűnt, minden rendben van, egyedül Varga Zoltán számolt be váratlan nehézségekről:
„Közben befut Varga Zoli is. Arca szokatlanul feldúlt. Folyton a nyakához kapkod, mintha fulladozna. Hamarosan kiderül azonban, hogy fulladásról éppen nincsen szó...
— Azt hittem, hogy agyvérzést kapok ezen a reggelen — panaszolja. — Képzeljétek, nekilátok öltözködni, veszem az ingemet, hát esküszöm, hogy legalább négy számmal nagyobb. Na, rendben, ettől még nem estem kétségbe. De váltamra veszem a táskámat, leszakad a füle, fogom a ballonkabátom, gombolom, kezembe marad két gomb… Nem is tudom, elinduljak-e ilyen előjelek után.”
Népsport, 1968.10.01.
Varga végül is elindult a csapattal, és később, ha nem is a várt módon, de az olimpia egyik fontos figurájává vált.
Népsport, 1968.10.11.
A magyar labdarúgók Mexikóvárosban már október 3-án pályára is léptek, igaz, még csak edzőmérkőzésen az Ember József által vezényelt Nigéria válogatottja ellen. „A nigériaiak jobban bírták a meleget” – összegezte a látottakat a sportlap helyszíni tudósítója, a mérkőzés ugyanis a várakozásokkal ellentétben nem fölényes magyar sikert, hanem 1-1 arányú döntetlent hozott.
„Ez a játék egyszerűen érthetetlen volt számomra. A hónapok óta gyakorolt elemeknek, az egyes sorok összehangoltságának nyomát sem lehetett látni! A legnagyobb csalódást néhány játékos lélektelensége, teljes enerváltsága okozta. A hátralévő időben még sok munkára lesz szükség. Sajnos azokat a nézeteket is szét kell oszlatni, hogy csak mi tudunk futballozni és ez az olimpiai torna afféle sétagalopp." – dühöngött a mérkőzést követően a szintén kint tartózkodó Sós Károly szövetségi kapitány.
Népsport, 1968.10.06.
Két nappal később az Univesidad Nacional (UNAM) csapata volt az ellenfél – ahogy Nigériánál, úgy itt is volt magyar érdekelt a másik oldalon, Fekete Árpád, az Újpest egykori játékosa, aki ekkor már a mexikói futball egyik kiemelkedő edzőjeként tevékenykedett. A magyarok játéka itt már biztatóbb volt, Fazekas négy találatával, valamint Varga, Dunai II és Kocsis góljaival 7-1-re nyertek, az UNAM gólját a mexikói válogatott Mario Velarde szerezte.
Népsport, 1968.10.07.
A meccs után a csapat elhagyta az olimpiai falut, és Guadalajarába költözött át, ahol a csoportmérkőzések vártak rá. Itt újabb két edzőmérkőzést játszottak, de a Guadalajara I. és II. csapata elleni október 8-i és 10-i találkozók jelentősége eltörpült egy másik esemény mellett: Varga Zoltán október 11-én gyomorpanaszokra hivatkozva nem tartott társaival a városnéző túrára, majd elhagyta a szállodát, és némi mexikói bujkálás után Brüsszelbe repült.
Varga emigrálásának megítélése a mai napig vitatéma, egykori csapattársai közül néhányan (a később ugyancsak emigráló Juhász István vagy a mexikói olimpián már az állambiztonságnak jelentő Novák Dezső) még évtizedekkel később is élesen bírálták, ha nem is magát a „disszidálást”, de annak időzítését. Mások viszont (Kocsis Lajos, vagy a Honvédből 1967-ben emigrált Nagy Antal), mint az azóta kiderült igencsak aktívan segítették Varga távozását.
Bár Varga eltűnésének híre a csapat körül nyüzsgő állambiztonságiak ténykedésének is köszönhetően nagyon gyorsan elért Magyarországra, a sportlap csak október 14-én, a Salvador elleni mérkőzést követő napon közölte a hírt. A Salvador elleni mérkőzés tudósítása mellett a lap címoldalára az NB1/B-s Nagybátonyi Bányász Komló elleni bravúrgyőzelme, valamint India váratlan gyeplabda-veresége is odafért – Vargának a lap 8. oldalán, a jobb felső sarokban tudtak csak helyet szorítani.
Népsport, 1968.10.14.
Népsport, 1968.10.14.
Népsport, 1968.10.15.
Cikkünkben nem célunk Varga Zoltán disszidálásának mélyebb feldolgozása, már csak azért sem, mert erről a témáról számtalan kiváló írás érhető el. A Varga-ügyről részletesebben többek között itt olvashatnak:
A labdarúgócsapat összetételét operatív úton irányítottuk
A disszidens klasszis - Varga Zoltán lelép az olimpiáról
Varga Zoltán és társa - kinyílik a futballzseni BM-es dossziéja
Ami mindenesetre tény: Vargát a csapattól történő távozása után jó időre lényegében kihúzták a magyar futballtörténetből.
A felvétel érdekességét a Varga-ügy egyszerű kezelési módján túl az utólag a képre montírozott Páncsics adja
Labdarúgás, 1968/10.
Ugyanez a csapat egy másik kameraállásból
Forrás: http://olimpia.hu
És egy harmadik verzióban
http://anotandofutbol.blogspot.hu/2012/07/futbol-olimpico-1968-parte-2_5861.html
Vargával vagy Varga nélkül a csapat előtt azonban továbbra is ott volt a cél, megvédeni az olimpiai bajnoki címet. A Salvador elleni mérkőzésre az események miatt nyilván némiképp megzavarodottan állt ki az együttes, a játék ennek ellenére (vagy ezzel együtt) bizakodásra adott okot. A Fatér – Novák, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas (Kocsis a 60. percben), Sárközi (Básti a 75. percben), Menczel, Dunai II, Naqy összeállítású csapat – mint azt már a fenti újságkivágás is mutatta – Menczel, Dunai II, Fazekas és Nagy László góljaival 4-0 arányban győzött a torna előtt még „sötét ló”-nak tartott közép-amerikai válogatott ellen.
El Salvador válogatottja az 1968-as olimpián
http://www.elbaloncuscatleco.com/olimpicos.html
A csoport másik mérkőzésén Izrael 5-3-ra verte Ghánát, egy forduló után tehát Magyarország vezette a tabellát. Az első forduló nagy meglepetését D-csoport hozta, a tokiói ezüstérmes Csehszlovákia kikapott Guatemalától.
„Ezeket a csapatokat nem szabad lebecsülni, mert egy pillanatnyi elbizakodottság, könnyelműség végzetes lehet” – jelentette ki még a torna előtt a kiscsapatokról Lakat Károly, hogy mennyire igaza volt, azt jól mutatja Guatemala szereplése.
1. forduló
A-csoport
Mexikó – Kolumbia 1-0
Franciaország – Guinea 3-1
B-csoport
C-csoport
Magyarország – El Salvador 4-0
Izrael – Ghána 5-3
D-csoport
Guatemala – Csehszlovákia 1-0
Bulgária – Thaiföld 7-0
A második csoportkörben a magyar csapat Ghána ellen lépett pályára. Az afrikai csapat ekkor még messze nem képviselt olyan játékerőt, mint az európai válogatottak, így aztán elkeserítően is hatott a váratlan pontvesztés, amit a 2-2-s döntetlen jelentett.
A magyar csapat a Fatér – Keglovich, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Sárközi, Menczel, Dunai II, Nagy összeállításban kezdett, Sárközit a szünetben Kocsis, Fazekast pedig a 69. percben a salgótarjáni Básti váltotta.
Ibrahim Sunday révén a ghánaiak szereztek vezetést már a 12. percben, majd Dunai II és Menczel góljával fordított a magyar együttes, Sammy Stevens azonban még az első félidő 33. percében egyenlített. Több gól aztán már nem esett (bár Ghána a mérkőzés hajrájában két kapufát is rúgott), így Izrael, miután legyőzte Salvadort, átvette a csoport első helyét.
Népsport, 1968.10.16.
A D-csoportban Guatemala Thaiföld legyőzésével biztosította továbbjutását, ez egyben azt jelentette, hogy az olimpia esélyesei közé tartozó Bulgária és Csehszlovákia közül valamelyik biztosan nem lesz ott a negyeddöntőben.
2. forduló
A-csoport
Guinea – Kolumbia 3-2
B-csoport
Spanyolország – Nigéria 3-0
C-csoport
Magyarország – Ghána 2-2
Izrael – El Salvador 3-1
D-csoport
Csehszlovákia – Bulgária 2-2
Guatemala – Thaiföld 4-1
Népsport, 1968.10.17.
A harmadik fordulóra a már biztos továbbjutó Izrael maradt ellenfélként – nagy veszély mindenesetre nem fenyegette a magyar csapatot, egy pont ugyanis már biztosan elég volt a továbblépéshez. Szalai végül nem került a kezdőbe, csak a félidőben küldte őt pályára Lakat Károly.
Népsport, 1968.10.18.
Izrael 1968-as olimpiai csapata
https://lvironpigs.wordpress.com/2011/07/31/1968-olympic-games-coin-flip-foils-israel/
A Dunai II két góljával megnyert mérkőzés eredményeként a csapat csoportelsőként jutott tovább, és a negyeddöntőben a D-csoport második helyezettje lett az ellenfele. Itt Bulgária, ha egyetlen góllal is, de verte Guatemalát, így a csehszlovákok hiába ütötték ki Thaiföldet, búcsúztak a további küzdelmektől. A negyeddöntőben Magyarország Guatemala ellen kellett, hogy kivívja a továbblépést.
3. forduló
A-csoport
Mexikó – Guinea 4-0
Kolumbia – Franciaország 2-1
Továbbjutott Franciaország és Mexikó.
B-csoport
Nigéria – Brazília 3-3
Továbbjutott Spanyolország és Japán.
C-csoport
Magyarország – Izrael 2-0
El Salvador – Ghána 1-1
Továbbjutott Magyarország és Izrael
D-csoport
Bulgária – Guatemala 2-1
Csehszlovákia – Thaiföld 8-0
Továbbjutott Bulgária és Guatemala.
Guatemala válogatottja, 1968
A mérkőzésre október 20-án, 10 ezer néző előtt került sor. Magyarország a Fatér – Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Menczel (Kocsis a 60.percben), Dunai II, Básti (Szalai a 72.percben) összeállításban lépett pályára. Guatemala igazolni látszott a tornán kivívott hírnevét, az első félidőben többször is majdnem sikerült vezetést szerezniük, volt, hogy csak a kapufa mentette meg a magyar csapatot a góltól. A szünet után már a magyar csapatnak is voltak helyzetei, de a továbbjutás kérdése teljesen nyílt volt. A – mint kiderült – döntő gól a 70. percben született, Fazekas szögletét Szűcs Lajos fejelte a kapuba.
Népsport, 1968.10.21.
A negyeddöntő másik mérkőzésén Izrael 1-1 arányú döntetlent játszott Bulgáriával, így a szabályok szerint hosszabbítás, majd sorsolás (!) következett. A szerencse a bolgárokat támogatta, így ők léphettek az elődöntőbe.
A negyeddöntő mérkőzései
Magyarország – Guatemala 1-0
Bulgária – Izrael 1-1
Mexikó –Spanyolország 2-0
Az elődöntőben Magyarország – Japán és Bulgária – Mexikó lett a párosítás; a magyar-japán meccs helyszíne már nem Guadalajara, hanem a mexikóvárosi Azték Stadion volt.
Az Azték Stadion 1968-ban
Guatemalával ellentétben Japánnak nem sikerült igazolnia „félelmetes” hírét. Az október 22-én rendezett mérkőzésen a Fatér (Szarka a 77.percben) — Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Kocsis (Menczel az 56. percben), Dunai II, Nagy összeállítású magyar csapat simán, 5-0 arányban győzött, Szűcs Lajos három, Novák Dezső két gólt szerzett.
Népsport, 1968.10.24.
Az elődöntő másik mérkőzésén Bulgária 3-2 arányban legyűrte a házigazdákat, így négy év után ismét kelet-európai döntő alakult ki, a csehszlovákok helyett viszont most a bolgárok lettek a magyar csapat ellenfelei.
A mérkőzés előtt a magyar csapat és a szakvezetés már bizakodó volt:
"Nehezen illeszkedtünk be az itteni környezetbe, szokatlan az éghajlat is, de már bátran merem mondani: megbirkózunk vele. Fokról fokra Javul a játékunk, s remélhetően a legjobb formánkat a bolgárok ellen játsszuk ki. Körülbelül ugyanezt az utat jártuk meg Tokióban is…" - vélekedett Novák Dezső.
"Nekem is tokiói tapasztalataim vannak, hasonlóan Novák Dezsőhöz. Eleinte ott is akadtak problémák, végül mégis aranyérem lett a dologból. Itt is vannak hiányosságok, ám a keddi játék már bizalommal tölt el bennünket. Gördülékenyebb, folyamatosabb lett, a csapatrészek összehangoltabban küzdöttek és a taktikai elgondolásokat is remekül kivitelezték." – nyilatkozta Lakat Károly.
Népsport, 1968.10.24.
A magyar csapat közösen megtekintette a harmadik helyért vívott mérkőzést, amit nagy meglepetésre a japánok nyertek meg.
Népsport, 1968.10.26.
A bronzérmes japán csapat
A döntő előtt hat nappal egyébként már sor került egy magyar – bolgár labdarúgó mérkőzésre: a Bulgáriában portyázó Dunaújvárosi Kohász a bolgár A-válogatott ellen lépett pályára, és 3-2 arányú vereséget szenvedett.
Az olimpiai döntő esélyesének mindenképpen a magyar csapat számított, az 1956-ban még bronzérmes bolgár csapat 1960-ban a csoportkörben kiesett, 1964-ben pedig ki sem jutott az olimpiára, tehát a „hagyományok” is a papíron erősebbnek tartott magyar együttes mellett szóltak.
Október 26-án aztán mintegy 60 ezer néző várta a döntő mérkőzést. A két csapat összeállítása a következő volt:
Magyarország: Fatér – Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Menczel, Dunai II, Nagy L.
Bulgária: Jordanov – Gerov, Hrisztakiev, Gajdarski, Ivkov, Georgiev, T. Dimitrov, Jancsovszki (K. Hrisztov az 54. percben), Zsekov, A. Hrisztov, Donev (Ivanov a 62. percben).
A mérkőzést a magyarok kezdték jobban, mégis a bolgárok szereztek vezetést a 22. percben Dimitrov révén. Magyarország a 40. percben Menczel góljával egyenlített, majd egy perccel később Nagy László már a vezetést is megszerezte.
Dunai II góljának ünneplése
Labdarúgás, 1968/11.
A fordítás demoralizálta a bolgár játékosokat, egyre keményebben léptek oda a magyaroknak. A 43. percben először Dimitrov rúgta fel Noskót, majd egy perccel később Ivkov Dunai II-t, a játékvezető mindkettejüket kiállította. Az elszabadult indulatok közepette Hrisztov hátulról a bíró fejéhez vágta a labdát, így ő is megkapta a pirosat.
Diego de Leo, a mérkőzés játékvezetője
http://worldreferee.com/referee/diego_de%20leo/bio
A nyolc főre olvadt bolgár csapat a második félidőben már nem tudott ellenállni a magyaroknak – a közönség biztatása ellenére sem, a 49. percben Juhász, a 62-ben Dunai II volt eredményes. A 85. percben még egy kiállítás történt, ezúttal az Ivanovval összecsapó Juhászt küldte le a pályáról a mexikói bíró.
Magyarország tehát a Fatér Károly, Szarka Zoltán, Novák Dezső, Keglovich László, Dunai Lajos, Páncsics Miklós, Menczel Iván, Szűcs Lajos, Noskó Ernő, Szalay Miklós, Juhász István, Fazekas László, Dunai II Antal, Sárközi István, Básti István, Kocsis Lajos és Nagy László összetételű csapatával sikeresen megvédte olimpiai bajnoki címét, és a játékok történetében harmadikként duplázott. Korábban nagy-Britanniának 1908-ban és 1912-ben, majd Uruguaynak 1924-ben és 1928-ban sikerült ugyanez. (Azóta még egy ország, Argentína nyert egymás után két olimpián, 2004-ben és 2008-ban aranyérmet labdarúgásban.)
Az aranyérmek átadása
Képes Sport, 1968/44.
Az 1968-as olimpiai siker a magyar labdarúgás utolsó jelentős világsikere. Az 1970-es ugyancsak Mexikóban rendezett vb-re nem jutott ki a Sós Károly által irányított magyar A-válogatott, az 1972-es olimpián pedig Lengyelország a döntőben 2-1-re nyert a magyar csapat ellen. München után 24 évig kellett várni a következő olimpiai szereplésre, de az atlantai olimpiai csapat már pontot sem tudott szerezni a csoportkörben Brazília, Nigéria és Japán ellen, továbbjutására esély sem volt.
A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár digitalizált dokumentumait (Népsport, Képes Sport, Labdarúgás) használtuk fel.
