„A Nemzeti Sport Bizottság felkéri az összes régi és újonnan alakult sportegyesületet, hogy működésüket 1945. május 5-ig jelentsék be. A Nemzeti Sport Bizottság felülvizsgálja az összes sportpályákat és a már kiadott vonatkozó engedélyeket. Tekintettel a tömeges pályaigénylésre, a Nemzeti Sport Bizottság felkéri 1. a pályatulajdonosokat, hogy a sportpálya fő- és albérlőiről, 2. a pályafőbérlőket, hogy a sportpálya bérletéről, 3. a pályaalbérlőket, hogy a sportpálya bérletéről 1945.május 5-ig a Nemzeti Sport Bizottságnak jelentést tegyenek. … A Nemzeti Sport Bizottság felkéri az összes egyesületeket, hogy a demokratikus szellemben módosított alapszabályaikat mielőbb nyújtsák be a Belügyminisztériumhoz.” (Népsport, 1945. április 28.)
A Népsport 1945. május 20-i számában az újrainduló békéscsabai futballéletről számol be.
„A napokban felkeresett bennünket Kiss Rudolf, a neves edző, akit Gerő László, a Vasas tagja segített haza Stryjből.
– Február 9-én kerültem Békéscsabára. Mint játékos játszottam Prágában, edzősködtem Svájcban, Franciaországban. Legutóbb a finn szövetség edzője voltam, de olyan akarással nem készültem, munkára, mint Csabán. Amikor megérkeztem, még híre-hamva sem volt a városban a sportéletnek. Felkerestem a város munkás labdarúgóit. Kemény kétheti munka után életre keltették a Békéscsabai Törekvést. Igen nagy segítségemre volt a Kommunista Párt részéről Hankó Mátyás és Viczián György. A mi munkánkon felbuzdulva hamarosan talpra állt a B. MÁV és a CSAK is. Húsvétkor már körmérkőzést játszottunk. A tornát a mi munkáscsapatunk, a Törekvés nyerte meg fölényesen.
– No és bajnoki mérkőzést játszottak már? – De még mennyire. A Békéscsabai Törekvés, a B. MÁV, CSAK, Szarvas, Mezőtúr és Békésszentandrás részvételével megindult a bajnoki küzdelem Körösvidék bajnokságáért. A mukásifjak pompásan állják a harcot, 7-0-ra verték a B. MÁV-ot, a Mezőtúrt pedig 5-0-ra. Egy baj van csak. Az utóbbi időben előkerültek a régi reakciós sportemberek, és el akarják gáncsolni a megindult munkát. Mi azonban nem félünk. Visszamegyek Csabára, és folytatom a munkát.
Az edzőnek igaza van. Nem szabad meghátrálni!” (Népsport, 1945. május 20.)
A munkássport támogatása az újjáalakuló sportvezetés kiemelt feladata lett. Az 1945. május 31-én megalakított Munkás Sport Központ a feloszlatott leventeegyesületek és az ugyancsak feloszlatott Országos Sport Központ vagyonával gazdálkodott, első legfőbb feladata az újjáalakult, a világháború alatt súlyos veszteségeket elszenvedett munkás sportklubok anyagi támogatása lett.
A Békéscsabai Törekvés SE munkás sportklubként a Munkás Sport Központ tagja lett, mint azt a Belügyminisztériumhoz intézett egyesületi jelentésben olvashatjuk. Nevet is módosítottak, „a Nemzeti Sport Bizottság jóváhagyásával egyesületünk a Törekvés Munkás Testedző Egyesület elnevezést vette fel.” (Machalek, 1984)
1945 tavaszán a Magyarországi Kommunista Párt külön is kezdeményezte a Békéscsabai Törekvés labdarúgócsapatának megerősítését. A cél egyértelműen az volt, hogy a „polgári” egyesülettel, a Csabai AK-val szemben létrejöjjön egy olyan ütőképes békéscsabai klub, amely képviselheti a várost és a megyét a megrendezésre kerülő Országos Bajnokság I. osztályában. A Törekvéshez igazolták a volt CSAK-isták közül Marik Györgyöt, Donáth Tibort, Dévényi (Durst) Alajost, a Békéscsabai MÁV-ból Andó Tamást, Fülöp Lászlót, Kincses Andrást és Szilasi Vilmost, a Békéscsabai Rokkából Krajcsó Pált és Urda Andrást.
A megerősített Békéscsabai Törekvés magabiztosan nyerte az 1945 tavaszán megrendezésre került Békéscsabai kerületi bajnokságot (a Csabai AK és a Békéscsabai MÁV előtt), majd hozta a „kötelezőt” a kerületi döntőn is, a Tótkomlósi MTK és a Gyulai TE előtt itt is az első helyen végzett.
Csak érdekességként említjük meg, hogy miközben folytak az MLSZ-ben a leendő OB I megszervezésének előmunkálatai, zajlott a vidéki csapatok bevonásának előkészítése, a Déli kerület vezetői egy párhuzamos labdarúgó-bajnokság megszervezésére készültek. „A vidék és az NB ügyéről beszélgettünk legutóbb Hornyai-Hesser Tiborral, a déli labdarúgó kerület elnökével.” – olvashatjuk a Népsportban. „Minden körülmények között megrendezzük a kerületi NB-t – mondotta Hornyai – még abban az esetben is, ha a szegedi csapat végül bekerülne a nemzeti bajnokságba. A kerületi NB-ben indulna a SzAK, a Tisza, az SzMTE, a Kecskeméti AC, a Kecskeméti TE, a Kiskunfélegyházi Vasutas, a Kiskunfélegyházi TK, a Makói Vasutas, a Békéscsabai Törekvés, a Békéscsabai AK, a Szarvasi Turul, a Szentesi MADISz, a Hódmezővásárhelyi Munkás TE és valószínűleg a Szegedi Honvéd SE.” (Népsport, 1945. augusztus 29.)
A Békéscsabai Törekvés az OB I-ben
Az MLSZ folyamatos tárgyalások során alakította az OB I vidéki résztvevőinek körét. Szeptember 3-án Debrecen, Diósgyőr, Salgótarján, Szeged és Szolnok, egy nappal később Pécs, Szombathely, Győr és Békéscsaba került a „kiválasztottak” közé. A megye „élcsapata” hivatalosan is a Békéscsabai Törekvés lett; a többi számottevő megyei klub – a Csabai AK, a Békéscsabai MÁV, a Gyulai TE, az Orosházi MTK, a Szarvasi Turulból alakított Szarvasi SE, a Tótkomlós, a Kondoros és a többiek a Délkeleti Labdarúgó Szövetség I. osztályában indulhatott. A Déli kerület önálló bajnokság-tervének alakulásáról nem találunk több említést.
A Békéscsabai Törekvés az OB I Keleti csoportjába nyert besorolást. Első OB I-es mérkőzését hatalmas érdeklődés övezte. 6000 néző figyelte, ahogy Molnár István játékvezetése mellett az Andó – Schwarcz, Urda, Donáth – Fülöp, Marik – Csicsely, Kliment, Feith, Szilasi, Szák összetételű csapat 6-2 arányú győzelmet aratott a Salgótarjáni Bányász felett. A csapat történelminek tekinthető, első OB I-es gólját Kliment András szerezte, Feith és Szilasi két-két gólt lőtt, a salgótarjáni Vass öngólt is vétett, a vendégek két gólja Puskás és Laczkó nevéhez fűződik.
Kliment András
A sikerek azonban nem folyatódtak. A második fordulóban is 6-2 lett a Békéscsaba mérkőzésének végeredménye, csakhogy ezt a meccset a Vasas nyerte. A harmadik fordulóban ráadásul a Zuglói MADISz ellen 3-2-es vezetésnél a hazai nézők botrányt produkáltak, egy vendégszabálytalanság után a pályára rohantak, és ütlegelni kezdték a vendégcsapat játékosait. Az MLSZ a mérkőzés újrajátszását rendelte el, és két mérkőzésre megvonta a Békéscsaba pályaválasztói jogát.
Idegenben ráadásul egyáltalán nem ment a csapatnak. Az őszi idényben az Elektromos 5-1-gyel, a Debreceni VSC 6-1-gyel küldte haza a csabaiakat, az Újpest elleni meccs pedig megalázó, 11-0-s fővárosi sikert hozott; a Békéscsaba egyedül a budapesti Törekvés ellen tudta megszerezni az idegenbeli két pontot.
A tavaszi idény sem hozott sok változást. A Békéscsabai Törekvés idegenben mindössze 1 további pontra volt képes (a Diósgyőr ellen), és bár kiütésesnek nevezhető vereséget többet nem szenvedett, a 26 mérkőzésen megszerzett 15 pontjával (A Budai MSE elleni elmaradt meccs 2 pontját játék nélkül kapták meg a lila-fehérek) csak a csoport 12. helyét tudta megszerezni, így nem léphetett tovább a bajnokság második körébe, a következő évtől pedig az NB II-ben kellett szerepelnie. Kiesésekor a békési szurkolói még aligha gondoltak arra, hogy a megye valamelyik reprezentánsának következő első osztályú bajnoki fellépésére 30 szezont kell majd várni.
A Békéscsabai Törekvés mérkőzései a szezonban:
1945.09.23 |
Békéscsabai Törekvés |
Salgótarjáni BTC |
6-2 |
|||
1945.10.06 |
Vasas |
Békéscsabai Törekvés |
6-2 |
|||
1945.10.14 |
Békéscsabai Törekvés |
Zuglói MADISz |
félbeszakadt |
|||
1945.10.21 |
Budai Barátság |
Békéscsabai Törekvés |
3-2 |
|||
1945.10.28 |
Békéscsabai Törekvés |
Diósgyőri Vasas |
1-1 |
|||
1945.11.01 |
Törekvés |
Békéscsabai Törekvés |
0-1 |
|||
1945.11.12 |
Békéscsabai Törekvés |
ErSo MADISz |
2-2 |
|||
1945.11.18 |
Békéscsabai Törekvés |
Kispesti AC |
0-2 |
|||
1945.11.25 |
Elektromos MTE |
Békéscsabai Törekvés |
5-1 |
|||
1945.11.27 |
Újpesti TE |
Békéscsabai Törekvés |
11-0 |
|||
1945.12.02 |
Békéscsabai Törekvés |
Herminamezei AC |
1-1 |
|||
1945.12.26 |
Debreceni VSC |
Békéscsabai Törekvés |
6-1 |
|||
1946.01.02 |
Békéscsabai Törekvés |
Szegedi AK |
2-4 |
|||
1946.02.10 |
Békéscsabai Törekvés |
Zuglói MADISz |
4-0 |
|||
1946.02.17 |
Diósgyőri Vasas |
Békéscsabai Törekvés |
1-1 |
|||
1946.02.24 |
Békéscsabai Törekvés |
Budai MSE |
elmaradt |
|||
1946.03.03 |
Zuglói MADISz |
Békéscsabai Törekvés |
3-1 |
|||
1946.03.10 |
Békéscsabai Törekvés |
Vasas |
1-3 |
|||
1946.03.17 |
Salgótarjáni BTC |
Békéscsabai Törekvés |
3-2 |
|||
1946.03.24 |
Békéscsabai Törekvés |
Törekvés |
5-1 |
|||
1946.03.31 |
ErSo MADISz |
Békéscsabai Törekvés |
3-1 |
|||
1946.04.04 |
Kispesti AC |
Békéscsabai Törekvés |
5-1 |
|||
1946.04.07 |
Békéscsabai Törekvés |
Elektromos MTE |
1-1 |
|||
1946.04.26 |
Békéscsabai Törekvés |
Újpesti TE |
0-5 |
|||
1946.04.28 |
Herminamezei AC |
Békéscsabai Törekvés |
4-1 |
|||
1946.05.05 |
Szegedi AK |
Békéscsabai Törekvés |
2-1 |
|||
1946.05.12 |
Békéscsabai Törekvés |
Debreceni VSC |
3-6 |
Lássuk, kik alkották 1945-46-ban alkották a Békéscsabai Törekvés csapatát:
mérkőzés |
gól |
||
Andó Tamás |
20 |
0 |
|
Csicsely András |
7 |
1 |
|
Durst (Dévényi) Alajos |
13 |
0 |
|
Donáth Tibor |
21 |
2 |
|
Feith Tibor |
23 |
15 |
|
Fülöp László |
18 |
0 |
|
Karaba István |
8 |
1 |
|
Prisztavok András |
2 |
0 |
|
Kliment András |
19 |
9 |
|
Kolarovszki András |
1 |
0 |
|
Kovács György |
6 |
0 |
|
Krajcsó Pál |
14 |
0 |
|
Marik György |
23 |
0 |
|
Rácz István |
1 |
1 |
|
Schwarcz (Sági) Ferenc |
17 |
0 |
|
Szák András |
9 |
0 |
|
Szilasi Vilmos |
25 |
6 |
|
Tirják |
1 |
0 |
|
Urda András |
22 |
3 |
|
Vandlik Pál |
3 |
0 |
|
Vozár György |
11 |
0 |
|
Weiner Pál |
11 |
1 |
Négy megyei klub az NB II-ben – 1946-47
Az 1945-46-os szezonra kiírt Délkeleti LASz I. osztály első három helyén három békés megyei klub végzett – ez persze nem volt nagy meglepetés, hiszen a csoport 17 csapatából 16-an Békés megyét képviselték – mindenesetre a Békéscsabai MÁV mögött a Gyulai TE a 2., a Kondorosi TE pedig a harmadik helyet szerezte meg, és így jogot nyert arra, hogy 1946-47-ben az újonnan szervezett NB II Déli csoportjában szerepeljen. Ide került az OB I-ből kiesett Békéscsabai Törekvés is, így a 14 csapat között négy békési klub szállhatott versenybe a bajnoki címért. Három csongrádi (Szegedi Tisza, Makó, Szegedi MTE) és két kecskeméti (KAC, Kecskeméti MTE) mellett öt fővárosi klub (Elektromos, Wolfner, Postás, Ganz, Kőbányai Polgári Sör) alkotta a további mezőnyt. (Az eredetileg 12 fősre tervezett csoportba a Wolfner SC és a Szegedi MTE utólag, szeptember 18-án nyert besorolást.)
A fővárosi klubok az eredeti MLSz-tervek szerint külön csoportban indultak volna – a Délkeleti, Déli és Nyigati kerületek vezetősége azonban tiltakozott ez ellen a megoldás ellen. „Ha nem osztanak be az NB II valamennyi csoportjába, visszafejlődés indul meg” – nyilatkozta Pálmay István, az NB I-es Haladás vezetője. Kövesdi Lajos, az ugyancsak első osztályú Szolnok intézője szerint: „Feltétlenül keverni kell az NB II-t. Pesti csapatok nélkül kár is NB II-t felállítani. Hiszen abban a formában, ahogy az MLSz tervezi, nem is lehet NB II-nek nevezni.” A döntés mellett foglalt állást a fővárosi Testvériség is: „nem szabad visszariadni egy kis áldozattól” – mondták. (Népsport, 1946. augusztus 20.)
A másodosztályba sorolt BLASz csapatok (a Testvériség ebben az évben az NB I-ben lépett pályára) nehezen fogadták el a döntést – sokáig ragaszkodni próbáltak a külön budapesti csoporthoz, majd csak külön „vidéki ellátási pénz” fejében voltak hajlandóak vállalni a „kevert” NB II-ben történő indulást. Végül azonban 1946. augusztus 30-án az MLSZ országos tanácsülésén megszületett a döntés, amely szerint négy NB II-es csoportban fővárosi és vidéki klubok együttes részvételével indul majd el a háború utáni újjászervezett másodosztályú országos bajnokság.
1946 augusztusában a békéscsabai futballban is megkezdődött a centralizálás, vagy ahogy Machalek István fogalmaz, „az erők egyesítése”. Egyesült a Békéscsabai Törekvés és Békéscsabai Rokka, az új csapat Békéscsabai Munkás Testedző Egyesület néven kezdte a bajnokságot.
A név nem volt új – egy békéscsabai munkásklub 1934-ig már viselte ezt a nevet. Az Előre a húszas évek végétől a Délmagyarországi LASz Csabai alosztályának élcsapata volt – 1932-33-ban a bajnokságot is megnyerte. A csapat azonban a harmincas évek elejétől kezdve a játékbeli sikerek dacára pénzügyi problémákkal küzdött, ráadásul politikai viták kereszttüzébe is került; 1933 nyarán legjobb játékosai elhagyták, a megszűnés szélére sodródott.
Megoldásként egy új klub megalakítását, és az Előre labdarúgó-szakosztályának átvételét határozták el. 1933 augusztusában megalakult a Békéscsabai Törekvés, amelyet a Csabai alosztály 2. osztályába neveztek be. Az Előre hivatalosan ekkor még nem szűnt meg, a Csabai alosztály 1. osztályában szerepelve az 1933-34-es szezonban az ötödik helyen végzett. A két csapat 1934 júliusában egyesült, az Előre hivatalosan megszűnt, labdarúgóit a Törekvés vette át, amely –mivel nem számított az Előre jogutódjának – lényegében tiszta lappal vághatott neki a következő szezonnak.
E kis kitérő után folytassuk az 1946-47-es bajnoksággal. Az Előre az NB II Déli csoport egyik fő bajnokesélyesének számított, legfőbb riválisának a háború előtti években stabil NB I-es középcsapatot, az OB I-ből ugyancsak frissen kiesett Elektromost, a Makót és a Szegedi Tiszát várták. A másik három megyei csapat közül a Gyula tűnt a legerősebbnek, de újonnan szervezett osztályról lévén szó, a valós erőviszonyokat a szezon előtt meglehetősen nehéz volt megítélni.
A szeptember 15-i nyitófordulóban az Előre 1-1-et játszott a Kecskeméti AC vendégeként, a Gyula és a B. MÁV győzelemmel nyitott – előbbi 5-0-ra verte a Polgári Sör csapatát, utóbbi 1-0 arányban a Kecskeméti MTE fölött diadalmaskodott. Katasztrofális lett viszont a Kondoros rajtja – az Elektromos Latorca utcai pályáját megsemmisítő, 0-13-as vereséggel hagyták el. A második fordulókét megyei mérkőzést hozott: a békéscsabai rangadón az Előre 3-2-re verte a vasutasokat, míg a Gyula hatalmas meglepetésre súlyos, 4-0-s vereséget szenvedett az előző fordulóban porba döngölt kondorosiaktól.
Meglehetősen kiismerhetetlennek mutatkozott e mezőny: a harmadik fordulóban az Előre a Kondorost, a Gyula az Elektromost fogadta, a MÁV a Szegedi Tisza vendégeként szerepelt. A Totó csak 1947 szeptemberében indult Magyarországon, a Gyula ettől eltekintve totógyilkos meccsen 2-1-re legyőzte az Elektromost. Az Előre tönkreverte a Kondorost (7-2), amelyről ekkor úgy látszott, csak nagy gólkülönbségű meccseket tud játszani – függetlenül attól, hogy végül győz, vagy kikap-e. A vasutascsapatok meccsén a Békéscsabai MÁV sima, 4-0-s vereséget szenvedett.
A következő fordulók során szép lassan azért kezdtek kikristályosodni az erőviszonyok: az Előre és a Gyula a mezőny első felébe került, a Kondoros és a MÁV a sereghajtók közé esett vissza. Az őszi szezon végére az Előre, az Elektromos és a Tisza elszakadt a csoport többi csapatától – azonos pontszámmal zártak az első három helye, 5 ponttal előzve a negyedik Wolfnert. A Gyula a 7. helyen telelt, a MÁV és a Kondoros kieső helyen zárta az első félévet.
A tavaszi szezon a Tisza váratlan szétesését hozta – a szegedi vasutasok a 10-1-2-es őszi mérlegük után 2-3-8-as tavaszt produkáltak (a két győzelmet ráadásul a tavasz első két fordulójában szerezték), a csoportelsőségért folyó harc tehát az Elektromos és az Előre párviadalává alakult. A Gyula továbbra is a középmezőnyben szerepelt, a MÁV és a Kondoros viszont komoly kiesőjelöltté minősült.
Az Előre otthonában száz százalékos teljesítményt nyújtott, egyetlen pontot sem engedélyezett a vendégcsapatoknak, idegenben azonban az Elektromos és a Postás ellen is alulmaradt. Nagyon hiányzott az első fordulóban elhullajtott 1 pont, ráadásul a Wolfner ellen 3 idegenben lőtt góllal is csak döntetlenre sikerült hozniuk a mérkőzést. Az Elektromos három vereséggel állt, az Előre és a Gyula mellett a Ganz is két vállra fektette őket, a KAC ellen pedig csak egy pontra voltak jók – hazai meccseiken ők is hozták a kötelező 100 százalékot. Az utolsó forduló előtt az Előre 1 ponttal előzte a fővárosiakat – az utolsó fordulóban a Tromos a Szegedi MTE-hez, az Előre Makóra látogatott. A fővárosiak magabiztosan, 6-3-mal abszolválták a mérkőzést, a Makó viszont a Népsport tudósítója szerint „addig sohasem látott káprázatos játékkal” otthon tartotta az egyik pontot – lényegesen jobb gólkülönbsége révén ezzel az Elektromos nyerte meg a bajnokságot, és jutott az élvonalba.
A Gyula a 8. helyen zárt, a MÁV és a Kondoros pedig jelentősen leszakadva a mezőny többi tagjától a 13. és a 14. helyen végzett, ezzel kiesett.
Stabil szereplés mellett újabb fúziók és névváltások – az „Előre” a negyvenes-ötvenes években
Az Előre a következő évekre a megye meghatározó élcsapatává nőtte ki magát, az NB II Déli csoportjában megbízhatóan jó teljesítményt nyújtott. A feljutásra ugyan a negyvenes évek hátralévő részében reális esély nem mutatkozott, a csapat azonban rendre a mezőny első felében zárt, 1947-48-ban 6-ok, 1948-49-ben 7-ek, 1949-50-ben 4-ek lettek, az 1950 őszén rendezett egyszezonos bajnokságban ismét a 7. helyen végeztek.
A békéscsabai sport sem kerülhette el a további – a központi OTSH-utasításoknak megfelelő – fúziókat, illetve klubátnevezéseket. „Békéscsabán két sportegyesület elég ahhoz, hogy a város sportját magába foglalja. – jelentette ki 1948-ban a központi ukáz nyomán Tokaji Gábor, Békés vármegye sportfelügyelője. A várost területileg megosztva az egyik csapatot konkrétan Békéscsabán, a másikat Jaminán tervezték létrehozni. A tervek a békéscsabai textilgyárak sportklubjának fuzionálási szándéka miatt módosultak - 1948. június 19-én az Előre MTE, a Csabai AK és a Békéscsabai Textiles SE Békéscsabai Szakszervezetek Sport Egyesülete néven egyesült. (Machalek István, 1984, 114) A csapat színe piros-kékre változott.
Az SzSE számára a CSAK és a Textiles beolvasztása a játékosállományt tekintve érdemi erősítést nem jelentett, a textilgyár belépése is csak ideig-óráig oldotta meg a működés körüli anyagi problémákat. 1950 végére az SzSE megszűnés közeli állapotba sodródott; a szakszervezet nem tudta anyagilag támogatni az egyesületet, így csak egy újabb beolvadás tudta megmenteni azt. Az SzSE szakosztályait a Békéscsabai Építők SK fogadta be – az NB II-es csapat az Építők kék-fehér színeibe öltözött.
Az Építők továbbra is az NB II Déli csoportjának legjobbjai közé tartozott. 1951-ben az ötödik helyet érték el. Az idény végén a Népsportban így értékelték a csapat teljesítményét:
A Békéscsabai Építők a bajnoki év második felében sokkal jobban szerepelt, mint az elsőben. A tavaszi idény végén 18-22-es gólaránnyal és 12 ponttal a 9. helyen végzett a csapat. Az őszi nagyszerű feljavulás a csapatszellem jelentős megváltozásának és a támadósor komoly feljavulásának tulajdonítható. … A csapat rendszertelen, stílustalan játéka is hozzájárult a tavszi rossz szerepléshez, ősszel a hiányosságokon igen sokat csiszolt Hornyai Tibor edző.” (Népsport, 1951. január 24.)
1952-ben bronzérmet szereztek, két évvel később pedig a második helyre futottak be; a történethez persze hozzátartozik, hogy reális feljutási esély egyik évben sem volt – 52-ben a Bp. Vasas Izzó, 54-ben pedig a szolnoki Légierő magabiztosan, más csapatoknak lényegében esélyt sem hagyva nyerte meg a bajnokságot.
1954 után a csapat lendülete megtört – 1955-ben még a nyolcadik helyen zártak, az 56-os forradalom által félbeszakított, másfél évesre nyúlt 1956-57-es szezonban már csak a 12. helyet tudták megszerezni az 57 januárjától Előre Építők néven szereplő csapat tagjai. A következő év a háború utáni korszak addigi leggyengébb szereplése következett: a békéscsabai élcsapat a 19 csapatos Déli csoport 14. helyén végzett, és az NB II átszervezésének eredményeként (1959-60-tól két csoportban 16–16 csapat szerepelhetett a második vonalban) kiesett a másodosztályból.
A csapat legtöbbet szerepelt játékosa Weiner Pál – a játékos 1945 őszén a Kőbányai TK-ból került Békéscsabára, ahol 14 szezont töltött és több mint 250 mérkőzést játszott. 1945 és 1958 közötti története során számos kiváló játékos megfordult a csapatban. Itt kezdte pályafutását Palotai János, a későbbi kiváló, a válogatottba is bekerült kapus, illetve öccse, Károly, a majdani olimpiai bajnok játékos, később FIFA-játékvezető, de Imri István, Gerendás András, Portörő Gábor, Cziráki József ugyancsak az élvonalig jutottak.
Palotai János
Palotai Károly
Gerendás András
A csapatban 1946 és 1958 között legtöbbet szerepelt játékosok:
mérkőzés |
gól |
|
Weiner Pál |
267 |
37 |
Fülöp László |
216 |
10 |
Kliment András |
202 |
85 |
Csicsely András |
181 |
89 |
Andó Tamás |
173 |
1 |
Czikkely János |
160 |
8 |
Szák András |
145 |
37 |
Szilasi Vilmos |
108 |
23 |
Csepregi János |
105 |
0 |
Szabó Gyula |
102 |
29 |
Kocziszky György |
99 |
1 |
Vígh Ferenc |
86 |
19 |
Bohus János |
82 |
3 |
Lábos Pál |
78 |
10 |
Lonovics Imre |
76 |
6 |
Kokavetz Pál |
74 |
0 |
Feith Tibor |
73 |
23 |
Gyuris János |
72 |
5 |
Perlaki Pál |
71 |
21 |
Adámi Pál |
69 |
2 |
Sági Ferenc |
68 |
0 |
Pécsi Elemér |
67 |
8 |
Gerendás András |
62 |
4 |
Portörő Gábor |
59 |
7 |
Krajcsó Pál |
56 |
0 |
Palotai Károly |
55 |
4 |
Cziráki József |
53 |
37 |
Sipos István |
53 |
9 |
Kincses András |
52 |
11 |
Rieger Ferenc |
49 |
0 |
Vékony Károly |
49 |
16 |
Hrabovszky Mihály |
45 |
7 |
Palotai János |
43 |
0 |
Hivatkozott irodalom:
Machalek István: Békéscsabai Előre. 75 év krónikája, 1912-1987. Békéscsaba, 1987.
Folytatás következik: A másod- és a harmadosztály közt ingázva – Gyula és Orosháza labdarúgása a negyvenes-ötvenes években