Játékoscsempészek nyomában - egy fejezet a magyar labdarúgás regényes múltjából
2017. november 20. írta: thac

Játékoscsempészek nyomában - egy fejezet a magyar labdarúgás regényes múltjából

A Főorvos, az Operaénekes, a Gengszterhentes és Freidenberg Oszkárné, más néven a Szőke Gizi,

Ha a játékoscsempészés szót halljuk, elsőre valószínűleg legjobbjaink alkalmasint igencsak jövedelmező melléktevékenysége jut eszünkbe, és aligha gondolunk arra, hogy maga a futballista nem csak a csempésztevékenység alanya, hanem tárgya is volt, lehetett egykor. Pedig de.

 

A második világháborút követően a magyarországi labdarúgásnak több komoly problémával is szembe kellett néznie. A háborús emberveszteség nem érintette kifejezetten súlyosan a profi labdarúgók körét, bár az aktív játékosok közül is jónéhányan életüket vesztették a harcok vagy a hátországot ért támadások következtében. Az ország sportélete (is) romokban hevert, a pályák, stadionok nagy része használhatatlan volt. Vidéken előfordult, hogy a meccsbelépőt 1 db tojásban határozták meg, hogy ezzel is javítsák a játékosok élelmezését.

A trianoni határok visszaállítása következtében a negyvenes évek első felének élvonalbeli klubok közül a korábbi bajnok Nagyváradi AC, a Kolozsvári AC, az Újvidéki AC is eltűnt a magyar labdarúgásból. A Nagyváradi Szabadság az újjászervezett román bajnokság esélyese lett, Perényi-Pecsovszki József, Szegedi-Simatoc Miklós, Sárvári-Spielmann Ferenc, Mészáros Ferenc, Incze László is a román válogatottba került.

pecso.jpg

Perényi-Pecsovszki József

 

A 45-ös békekötést a sportban megkötött szimbolikus béketárgyalások követték. A román-magyar sportbéke érdekében Becskő József, az MLSZ elnöke 1945 augusztusában tárgyalásokat kezdett a román sportvezetőkkel, román-magyar, sőt, orosz-magyar futballmérkőzés megrendezését tervezték. A folyamatban Orban Iuliu román sportvezető is partnernek mutatkozott, 1945 szeptemberében román-magyar sportkonferencia megtartását javasolta. „Ezen sportkonferencián az összes esetleg felmerülő kérdéseket egyezmény tárgyává tehetjük, és a jövőbeli sportprogramot közösen megállapíthatnánk.”- írta levelében. (NS 1945. szeptember 7.)

 

A magyar-román válogatott mérkőzést 1945. szeptember 30-ra kötötték le, ugyanazon napra Temesvárott Temesvár-Budapest mérkőzést szerveztek. „A felszabadulás után a szomszédállamok közül először Románia nyújtott baráti kezet.” – írta vezércikkében a szeptember 28-i Népsport.

 

Szeptember 30-ra Budapesten minden más sporteseményt betiltottak, a magyar-román mérkőzés mindennél fontosabbá vált.

A két csapat összeállítása a következő volt:
Magyarország: Csikós – Rudas, Bíró – Sárosi III, Szűcs, Lakat – Sipos, Hidegkuti, Zsengellér, Puskás, Nyers.
Románia: Boros – Gluritanu, Ritter – Bakuc, Ion Wasile, Simatoc – Fábián, Marian, Spielmann, Pecsovszki, Reuter.

A mérkőzést 7-2 arányban a magyarok nyerték, Puskás és Hidegkuti 2-2, Nyers, Rudas, Zsengellér 1-1 gól szerzett, a két román találat Fábián és Pecsovszki nevéhez fűzödik.

Temesvárott a  Tóth  —   Pázmándy, Onódy  —  Horváth  K.,  Sárosi   dr., Lázár  —   Egresi, Kubala,   Deák, Laborcz,  Vincze összeállítású Budapest-válogatott 4-1 arányú győzelmet aratott Temesvár ellen, a magyar futballfölény tehát úgy tűnt, átörökítődik a háború utánra is.

A román-magyar sportbéke kialakulásának folyamatában azonban hirtelen nagy probléma támadt: a hazai csapatoknál jobb anyagi körülmények között gazdálkodó, a háború által kevésbé sújtott romániai klubok vonzereje megindította a magyar játékosok és szakemberek kivándorlását.

Elsőként kilenc edző kapott engedélyt romániai munkavállalásra. „Mikor Temesvárott voltam a B válogatottal, az egyik temesvári sportlap munkatársa, később pedig az egyik bukaresti sportújságíró azt az ajánlatot tette, hogy magyar edzők menjenek Romániába.” (NS 1945.11.26)

Az ebben a körben még kétoldalú egyezményen alapuló szakember-importot rövidesen váratlan dolog követte: „néhány nappal ezelőtt Budapestet, játékosügynökök lepték el, és igyekeztek megkörnyékezni élvonalbeli futballistáinkat” – háborog december 24-én a Népsport cikkírója. A megkörnyékezettek között ott volt Puskás, Hidegkuti, Kubala, Onódy, Szilágyi és Lóránt is.

 

„Kik állnak vajon az illegális játékosexport hátterében? Néhány nappal ezelőtt jött Budapestre Mészáros, a  NAC  volt  Játékosa,  aki  jelenleg  az  aradi  ITA  csapatában  játszik.  Megjelent  azonkívül egy  Heller Miklós  nevű  volt  sportújságíró Nagyváradról  s  még  egy  harmadik  ismeretlen sötét egyén is Budapesten tartózkodott hasonló  célokból.”

 

Az MLSZ hamar közölte: semmiképpen sem járul hozzá az élvonalbeli játékosok kiadásához. Az első két illegális távozó Lóránt Gyula,valamint Turbéki, az MTK játékosa lett.

 

lorant_gyula.jpg

Lóránt Gyula

 

Gallowich Tibor még 45 év végén jelezte: értesülései szerint 46 januárjában újabb ügynökök várhatók, akik játékosokat akarnak majd Romániába csempészni.

 

„Értesülésem szerint január első felében akarják kiszöktetni a magyar futball legnagyobb értékeit. Tehát legyenek felkészülve az egyesületek, az  MLSz és az Illetékes hatóságok, Biharkeresztesnél és a többi határállomáson jobban kell vigyázni, mint legutóbb,  hogy  kik  közlekednek  hamis  útlevéllel.”

 

És noha Iuliu Orban még december 30-án bejelentette, hogy megbüntetik a játékoscsempészeket,az üzlet már beindult, és januárban a franciák is megérkeztek Budapestre, hogy szemlézzék a honi felhozatalt.

 

orban.JPG

NS, 1945. december 31.

 

Közben januárban Turbéki váratlanul visszatért Budapestre, és mindent tagadott, mint mondta, nem Romániába vágyik, hanem Szigetvárra, az édesanyjához. Cserébe eltűnt Budapestről Horváth Károly, a Budai Barátság középcsatára, eltűnését pedig Krüger nagyváradi sportvezető látogatásával hozták összefüggésbe.

 

Krüger apó Békéscsabán

Krüger Károly, az ismert nagyváradi sportvezér nemrég Békéscsabán járt. Úgy mondotta, hogy magánügyben tartózkodik ott. Később kiderült, hogy ez a magánügy nem más, mint a békéscsabaiak Marik nevű játékosa. Vele akarta úgy látszik, erősíteni a NAC-ot.   Krüger játékost nem kapott ugyan, de kapott hat órát a rendőrségtől, hogy ez alatt az idő alatt hagyja el a várost.
NS 1946.január 11.

 

hk.JPG NS, 1946.január 13.

 

horvath_karoly.jpgHorváth Károly 

 

A megkeresések pedig folytatódtak. Egresi Bélát Kolozsvárra csábították, de nem ment, távozott viszont Vinnyei és Füzér az MTK-ból; őket a Sabaria volt játékosa, Winkler vitte Romániába. 1946. február 4. a pozsonyi Pravda hírként közölte, hogy Sárosi III Béla az SK Bratislava játékosa lesz. Az ajánlat Macskási-Macsuha teniszjátékostól érkezett. Sárosi is tagadott:

„Tessék megírni, hogy nagyon jól érzem magam itthon, különösen a Ferencvárosban. Nem megyek el, nem vándorlok ki.”

NS 1946. február 18.

 

Közben a „román veszélyt” leszorította a dobogó legfelső fokáról a „csehszlovák veszély”. A két ország között a lakosságcsere miatt amúgy is feszült volt a viszony, olyannyira, hogy 46 májusában a csehszlovák kormány labdarúgásban és ökölvívásban is betiltotta a csehszlovák-magyar kapcsolatfelvételt. Ez az illegálisan tevékenykedő csehszlovákiai játékosügynököket persze nem zavarta. Békéscsabáról Andó, Marik és Simon távozott, mind Szlovákiába szöktek. 

A  békéscsabai  sportkörökben nagy a  felháborodás  az  utóbbi  napokban a városban  járt szlovák  sportvezetök ellen. Három napig tartózkodtak a  kassai  és  pozsonyi  megbízottak Békéscsabán s azuán  távoztak,  de nem üres kézzel:  A Békéscsabai Törekvésből  Andót  és  Marikot,  a  B. MÁV-ból  Simont  vitték  magukkal. Krajcsót,  a  B.  Törekvés  balhátvédjét  is  megkömyékezték,  de  ő  nem állt  kötélnek.  Krajcsó  szerint  Marikot  Pozsonyba,  Simont  és  Andót Kassára vitték.  A békéscsabai  egyesületek  vezetői  jelentést  tettek  az MLSz-ben és  arra  kérik  a  szövetséget, hogy a három játékos szlovákiai szereplését  tiltassa  le.
NS, 1945.május 3.

 

Nagy Ferenc végleg Pozsonyba távozik

Feri szülei Pozsonyban laknak, így neki igen nagy érdeke, hogy Pozsonyban szerepelhessen. Nagy Feri példát mutatott játékostársainak. Ott volt velünk Pozsonyban, leléphetett volna tőlünk, s most már vígan rúghatná a labdát Szlovákiában, éppen úgy, mint Klimcsók és Bosánszki. Nem tette ezt. Kért bennünket, hogy engedjük el. Sportszerű viselkedését is méltányoltuk, mikor nem gördítettünk akadályt távozása elé. Sajnáljuk, hogy elmegy, de meg kell értenünk őt.

NS 1946, május 17. 

 

Kubalát a pozsonyi csapat hívta; május 17-én a Népsport öles betűkkel hozta a hírt: Kubala Szlovákiába szökött! Másnap Kubala felbukkant a Ferencváros edzésén, és cáfolta a távozásáról szóló híreket. Június 16-án aztán a két érintett klub megállapodása értelmében mégiscsak Pozsonyba költözött, nemsokára magával is vitte a tragikus sorsú Schubertet, a Kőbányai Barátság csatárát.

 

schubert_gyula_10.JPG

Schubert Gyula

 

(Schubert a csehszlovák válogatottba is bekerült, 1948-ban két válogatott meccsen lépett pályára.  Pozsonyból igazolta le a Torino; az 1949. május 4-i repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét.)

 

 umte.JPG

 NS, 1946.augusztus 23.

 

Júliusban új szereplők bukkantak fel a játékospiacon, az olaszok. Az FC Bologna elnöke, Dall’ Ara megbízásából Járay József, Milánóban élő operaénekes kereste meg Sárosi III-at, Szuszát, Deákot és Markusovszkyt.

 

Régen a háborút dögvész követte. Ma a dögvész – infláció. A sportban pedig – kivándorlás. Főként a szaksajtó erélyes fellépésének köszönhető, hogy a két legtöbbet emlegetett és forgalmazott ország, Románia és Csehszlovákia sportvezetői belátták: a FIFA-szabályok nem nélkülözhetők a nemzetközi futballéletben. Romániában revízió alá vették a magyar futballisták játékengedélyét, és a napokban Csehszlovákia jelentkezett, és mintegy 12 Csehszlovákiába engedély nélkül távozott játékost kértek ki. Többek között Turbékit, Klimcsókot, Marikot, Simont, Pribelszkyt és társait.

Alig, hogy betömtük a két rést, újabb csatornáról számolhatunk be. Most Itália kék ege alá készülnek a vándormadarak. Napok óta suttognak egy olaszországi megbízott tárgyalásairól, és olyan játékosokról, akik már egyenesen a nemzeti válogatott értékei. Beszámoltunk Sárosi III Béla olaszországi távozásáról, és megírtuk: a kis Sárosival együtt útra készen áll többek között Deák, Szusza, Bircsák, Markusovszky is. Kiderült, hogy a megbízott nem más, mint Járay József operaénekes… Járay állítólag a Bologna megbízásából tárgyal a magyar játékosokkal.

NS 1946. július 5.

 

jaray2.JPGNS, 1946.július 14. 

 

Járay mindenben ártatlannak vallotta magát, csak segíteni akart – mondta. Sárosi III Béla mindenesetre csak élt az ajánlatával, és elhagyta az országot. A sajtó ekkor már bűnszövetkezetről beszélt, a határok megerősítését követelte.

 

sarosiiii.JPG

NS, 1946.július 7.

 

Ries István igazságügyminiszter július 14-én sajnálkozó hangú levélben nyilatkozott a játékoskivándorlásról, ugyanakkor FIFA-szankciókat helyezett kilátásba az engedély nélküli távozókkal szemben.

 

ries_nyilatkozat.png

NS, 1946. július 14.

 

A játékoskivándorlás ettől még folytatódott, egyre többen választották viszont a legális távozást. Illovszky Rudolf és Pápai Ferenc, a Vasas két kiválósága is bejelentette, hogy Pozsonyba megy. A Népsport cikkírója egészen sajátos hangulatú cikkben ír a két játékos távozásának okairól; a már-már a rendszerkritika határait súroló írás végkimenetele persze egyértelmű: a két megtévedt játékosra emberileg igazán lehet haragudni, de az igazi érték, ha valaki itthon marad.

 

papai_illovszky.JPG NS,1946. augusztus 2.

 

A játékoscsempészés mint szervezett bűnözés kép is tovább élt.

 

bunszov.JPG

NS, 1946. július 24.

 

A Nemzeti Sport Bizottság a párizsi béke aláírásához igazítva drámai hangú közleményben kérte a kivándorolt játékosokat a hazatérésre. Egyben szeptember 6-ig amnesztiát ígért mindazok számára, akik önként hazatérnek. Ezért vagy mert nem találta meg a számítását, mindegy is, de augusztusban hazajött Pozsonyból Klimcsók, az MTK kapusa és mindjárt leleplező interjút is adott a csehszlovák bűnszövetkezetről.

 

klimcsok.JPG

NS, 1946. augusztus 28. 

 

Mokka, a rejtélyes kassai gengszterhentes, és társa, az ökölvívókra specializálódott „Szőke Gizi” a hazai sajtó lapjainak negatív hőse lett.

 

mokkaesgizi.JPG

 

 55.508—1946.  aktaszáma  van  a MOKKA-bűnügynek.  Kiderült,  hogy ez  a  derék  külkereskedelmi  kft. dollárt,  tűzkövet  és  balösszekötőt iktatott be a határokat spiritualizáJó kereskedelmi  működésébe.  Hála  Gerencsér  rendőrszázadosnak,  remény van rá, hogy ebből az Augiász istállójából  tiszta kis  szoba  lesz.  A  hustáki  (Kassa  Angyalföldje)  Mokka lebuktatásában  Lassító Pál,  a sátoraljaújhelyi  Egyetértés  intézője  is segített. 

Szabados  István,  az  újhelyi  MÁV intézője a BLASz irodájában örvendezett:

Végre lefogták őket. Úgy jártak, keltek Újhelyen, mintha övék lenne a város.

Szabadostól megtudjuk,  hogy   a szlovák  határ  a  kis Ronyva-patak mentén  húzódik.  A  hivatalos vámút a  hídon  vezet  át.  De  ott  alig  Jár valaki,  mindenki  a  Ronyván  megy át.  Száraz  lábbal  is  át  lehet  jutni. „Futballisták  útjának”  Is  nevezték már.
Különben a sátoraljaújhelyi csapatokat  is  kifosztotta  Mokka.  Az S. MÁV két erőssége: Kovács  II. és Kormos  is  átlépett  a  Ronyván. Az újhelyi   Egyetértésből   Menyhárt Varranóba  és  Lukács   Homonnára szökött.  Ámde Lesskó  intéző  úr valamikor  kassai   volt.   ismerte  a „dörgést”  és  átment Szlovákiába  és visszalopta  Menyhártot.  (Ilyen  a  jó intéző!  Tanulhatnak  tőle.)
Szabados  intéző még  arról  is  beszél,  hogy  az  NSB  felhívása  után tömegesen  készülnek  haza a  fiúk Csakhogy:
— Most  már  őrzik  a  magyar  fiúkat  a  szlovákok,  mióta  az  első,  leleplező  trupp  visszaszökött.
Kornél, a kék-fehérek hazatért játékosa  is  adatokat  „terjeszt  elő“  a fenti szám alatt iktatott  bűnügyhöz:
— Mokka  a  legjobb  ügynöke  a kassai  csempész-központnak.    Egész héten  úton  van. Ő szállítja  a  „legfrissebb"  árut  Szlovákiába.    Mokka jött értem  is  a  lakásomra  és  a  két Ádámmal    csak    begyömöszölt   az autóba,    csomagolni   sem   engedett. Arról  hallani  sem  akart,  hogy  odahaza  aludjak  és  egy  pesti  szállóban tartott  „vesztegzár“  alatt  az  indulásig.  Sürgetett,  mert — mint  mondta  — lekési  a  terminust.  Sátoraljaújhelyen   azután   leültetett   egy vendéglőben és  egy negyedóra  múlva jött  vissza.  Autóba  szálltunk  és  mire felocsúdtunk,  már  Szlovákiában  voltunk ...
Most  látjuk  csak,  hová terebélyesedett  ki  ez  az egész  csempészügy. Nyugodtan nevezhetjük a  magyar sport   ponyvaregényének,  vagy  inkább   Ronyva-regényének.  Minden erővel  küzdünk  a  magyar  fiúk „visszatelepítéséért”. 

 

Epilógus

 

A játékosvándorlást persze nem állította meg Mokkáék bukása. Rövid idő alatt a magyar labdarúgóás elitjének jelentős része külföldre távozott. Nyers István már korábban Franciaországba ment, ahol állampolgárságot is kapott. Mike Olaszországba szökött, Zsengellért és Sárosi doktort legálisan engedték ki ugyanide.

A külföldre távozottakkal kapcsolatban idehaza számos álhír, rémhír, félrevezető információ megjelent. A legerősebb talán az Aknavölgyi János haláláról szóló Képes Sportlapban megjelent cikk:

 

Jóskát eltemettem. Segítsetek! Megyek! Antosné

Egy távirat de  mögötte  ott  van  Antosnak,  a csehszlovákok   kapusának   egész tragédiája.    Antosnak,    akit    a magyar  közönség Aknavölgyi  néven  jól  ismert  a  Vasasból  és  az Újpestből.
Aknavölgyi   1945-ben   Szlovákiába    költözött    át.    Hivatásos labdarúgó volt,   teljesítményéért pénzt  vett  fel.  Amellett  munkahelyén  is  megbecsült,  szorgalmas munkás   volt,   aki   mindig   arra gondolt,   hogy   félretegyen   keresetéből arra  az  időre, amikor  már nem    lesz    külön    jövedelme    a labdarúgótudományából. Antos 29 évek volt, nem  volt sok ideje. Éppen  ezért  örömmel  fogadta azt az olasz  játékosügynököt,  aki  a  következőket  mondta :
—  Jöjjö n     el    Olaszországba! Játszani fog néhány  éven  át,  megszedi   magát   és   aztán   hazamegy. A   maga  tudását  egész  biztosan  jól meg fizetik.
Antos  becsületes  sportember  és még   becsületesebb   ember   volt. Azt  hitte,  hogy  ha  valaki  mond valamit,  akkor  az  biztosan  igaz. Nem  szökött   meg,   nem   választotta a kerülőutat, hanem nyíltan bejelentette, hogy el akar menni...
Úgy  volt,  hogy  a  Bolognához kerül.   Jó   helye   lett   volna,   de Antos  nem  volt  hajlandó  szökni és  mire  útlevélnehézségei  elsimultak,  eltelt  az  idő.  A  Bologna  új kapust   szerzett,   mert  nem   várhatott  Antosra.
Antos  megérkezett  Bolognába, de  helye  mar  be  volt  töltve.
Úgy  gondolta  Antos,  hogy  kivárja,  amíg  sor  kerül  reá.  A  játékosügynök,    Foresto,   azonban üzletember.  Ő nem  vár a  befektetett  pénzének  kamatára.  Eladta Aknavölgyit  egy  harmadosztályú csapatnak  Carrarába.  A  Carrara természetesen   boldogan   fogadta Antost,  Foresto  pedig  bezsebelte érte   a  váltságdíj   sokszorosát!
A   pénzzel   azonban   baj   volt.  Amikor  járandóságát   kérte,   azt a  választ kapta,  hogy  ő  tulajdonképpen  nem  a  Carrara  játékosa, hanem Forestoé, csupán kölcsönbe adták.   Foresto   szintén   kijelentette,    hogy    neki    semmi   köze Antoshoz.  Forduljon  a  carraraiakhoz.
Egy   vasárnap   mérkőzés   volt. Antos    védett.    Olyan    szívvel,  ahogy   a    magyar    közönség   is védeni   látta.    Veszélybe   került a kapuja,  az  olasz  csatár  fergetegként   tört  kapujára,  Antos, mint a   párduc   kivetődött   eléje.   Elcsípte  a  labdát,  de  abban  a  pillanatban  a  csatár  lőtt,  egy  roppanás hallatszott és Antos ájultan hevert  a  földön.
Élesztgették,  injekciózták,  nem tért   magához.   Kórházba   szállították,   ahol   rövid,   de   szörnyű szenvedés  után meghalt.  Az  olasz csatár   megrúgta a  fejét  és  Antos belehalt  sérülésébe.
Ki   felel   Aknavölgyi   haláláért  ? Csak  a csatár,  aki  a  halálos  sérülést  okozta?  Úgy   érezzük,  hogy nem!    Sőt   tudjuk,   hogy   nem! Foresto  és  a  többi  forestók  a  gyilkosok.   Akiknek   nem   számit   az emberélet,   nem    számit   a   testi épség    és   nem    számit   semmi, semmi  ezen  a  világon,  csak  az  ő profitjuk !
Antoson  már   nem  lehet  segíteni.  Felesége  kétségbeesett  táviratban  kér  segítséget.  De  Antos példája legyen figyelmeztető minden   magyar   játékos   számára! Más  az  az   Olaszország,   aminek itthon  leírják a  forestók  és  más  a valóságban.
A    magyar    közönség   mindig szerette  Aknavölgyi  Jóskát.  Megrendüléssel  vettük  tudomásul  halálhírét.
Aknavölgyi Jóska!  Nyugodj békében.
(KS 1948, június 8.)

 

Két nappal később a Népszava, majd a Szabad Nép is cáfolta Aknavölgyi halálhírét; az Aknavölgyitől származtatott szöveg ugyanakkor aláhúzza, okuljon minden külföldre vágyó, mert a játékosügynökök kegyetlenül becsapják majd őket.

 

aknavolgyi.JPG 

Szabad Nép,1948. július 9.

 

Az olaszországi magyar játékoskolónia a negyvenes évek végére akkorára duzzadt, hogy az éppen klub nélküli, eltiltott játékosok Hungaria FbC néven saját klubot alapítottak, amellyel európai túrát terveztek. A magyar szövetség néhány mérkőzés után letiltatta a nemzetközi szövetségnél a csapat játékjogát, így a játékosok olaszországi gálameccsekből próbálták eltartani magukat. A csapat hamarosan tengerentúli portyára indult, kolumbiai kalandjukról egy korábbi írásunkban már megemlékeztünk.

A csapatban szerepelt ismertebb játékosok: Marik György (Békéscsaba), Tóth Gyula (Vasas), Török Sándor (Elektromos), Füzesi László (Csepel), Füzér János (MTK), Mészáros Ferenc (NAC), Zsengellér Gyula, Sárosi III Béla, Mike István, Hrotkó János (MTK), Lamy Kálmán (Vasas, Zugló), Szegedi-Simatoc Miklós (NAC), Nyers II Ferenc, Uram Mihály (Munkács), Turbéki István, Samu József (Szabadka), Dankó Imre (UTE), Majtényi Béla (Elektromos).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr8613323545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.