A Vasas és Dél-Amerika meghódítása
2017. november 23. írta: thac

A Vasas és Dél-Amerika meghódítása

Az 1967-es Hexagonal Torna

 

img645.jpg

 

1967 januárjában vált véglegessé, hogy a Vasast, Magyarország 1965-ös és 1966-os bajnokcsapatát is meghívták a februárban Santiago de Chilében megrendezésre kerülő Hexagonal Tornára, Chile (és Dél-Amerika) nagy futballeseményére. Az eredeti meghívott az az Internazionale volt, amely 1966 decemberében két mérkőzésen  megverte és kiejtette a Vasast a Bajnokcsapatok Európa Kupájából. A legjobb 16 között Budapesten 2-0-ra, Milánóban 2-1-re győztek a kék-feketék, akik a Real Madridon és a CSZKA Szófián túljutva egészen a BEK-döntőig meneteltek, ott viszont 2-1 arányban végül alulmaradtak a skót bajnok Celtic Glasgow-val szemben. A milánói klub azonban bajnoki elfoglaltságai miatt lemondta a chilei vendégszereplést, így került képbe (ha minden igaz, Desiderio Solti, vagyis Solti Dezső Inter-klubigazgató sugallatára) az európai kupaporondon összességében mégiscsak jól teljesítő Vasas csapata.

 

 

inter64_solti.JPGBalról az első Solti Dezső, az Internazionale klubigazgatója

 

Solti Dezső, Desiderio Solti, eredeti nevén Steinberger Dezső 1912-ben született Balmazújvárosban. Fiatal korában a Balmazújvárosi SC csapatában játszott. Jómódú polgárcsaládból származott, a Reiner-malom tulajdonosa volt, így a játék mellett menedzselte is a klubot. 1944-ben családjával együtt Auschwitzbe vitték, csak ő élte túl a borzalmakat. A háború után Olaszországba ment, ahol idővel sportmenedzser lett, a hatvanas években az Internazionale klubigazgatója volt. 1993-ban halt meg Milánóban.

 

Nem a Vasas volt az első magyar klub, amelyet meghívtak a chilei nemzetközi kupasorozatra.1962-ben a Ferencváros csapata vett részt az akkor még csak négy klub részvételével zajló tornán; a brazil Botafogo, a chilei Colo-Colo és a jugoszláv Crvena zvezda ellen is alulmaradó zöld-fehérek akkor az utolsó helyen zárták a viadalt. 

 

A torna fő esélyesének az 1965-ös sorozat győztese, a brazil Santos számított. A történet szerint Ratinov, a torna argentin főszervezője a következő szavakkal fogadta a Vasast:

 

"Uraim, a Santos minden bizonnyal ezúttal is győztes lesz, a világbajnoki magyar— brazil mérkőzésből okulva azonban a közönség sokat vár a Santos—Vasas mérkőzéstől. Nagyon örülnénk, ha a szurkolók nem csalódnának.”

(Labdarúgás, 1967/3.)

 

A Vasas túrájának eseményeiről elsősorban Rózner Győző, a csapat elnökhelyettese útijelentései alapján tájékozódhatunk. Mint a Népsport számára írt első beszámolóból megtudhatjuk, megérkezés után Csordás Lajos vezetőedző sajtótájékoztatón vett részt, a fő téma a Vasas csapatának bemutatása volt a helyi újságírók számára. A budapesti télből a santiagói nyárba csöppent játékosok edzései iránt nagy érdeklődést tanúsítottak a helyi lapok, annak ellenére, hogy a torna esélyesének ekkor még messze nem az angyalföldi gárda számított.

 

Február 3-án, magyar idő szerint 16 órakor került sor a magyar csapat nyitómérkőzésére, amelyen ellenfele a chilei bajnokság egyik élcsapata, az 1966-os bajnokság ezüstérmese, a Colo-Colo együttese volt.

 

colocolo66.jpg

A Colo-Colo 1966-os csapata

 

A Colo-Colo felállása: Santander – Valentini, H. Cruz, Claría, J. Gonzalez – Valdés, Bravo, Moreno, Beyruth, Jimenez, Zelada. Csereként lépett pályára Ramirez és Aravena.

A piros-kékek Varga – Bakos, Mészöly, Ihász, Mathesz, Berendi, Molnár, Pál, Farkas, Fister, Korsós összeállításban léptek pályára. Csereként Kenderesi, Kékesi és Vidáts állt be.

A 10. percben már 2-0-ra vezetett a Vasas, a két gólt Korsós István szerezte. 3 perccel később Farkas, további 6 perc múlva Pál volt eredményes, majd ismét Farkas következett a 29. percben. A chileiek első támadására a 30. perc környékén került sor, ezt Jimenez mindjárt góllal is zárta. A meccs ettől még nem lett szorosabb, Fister ugyanis a 40. percben már 6-1-re módosította az eredményt.

 

korsos_colo.JPG

Korsós gólt fejel a Colo-Colo ellen

Forrás: Labdarúgás, 1967/3.

 

A szünet után a 48. percben ismét Farkas János volt eredményes, Zelada az 55. percben 7-2-re módosította az állást. A két cserejátékos, Kékesi és Vidáts következett, találataikkal már 9-2-re ment az angyalföldi csapat. A mérkőzés vége előtt tíz perccel a chilei Moreno még betalált, így alakult ki a 9-3-as Vasas-siker.

 

A nagyarányú győzelem után a Vasas iránt továbbfokozódott a chilei lapok érdeklődése. Különösen Korsós, Fister, Farkas és Molnár játékát emelték ki – miközben a védelmet a három kapott gól miatt helyenként éles bírálattal illették.

„Bántó volt az a könnyelműsködés, amely egy­két esetben megnyitotta az utat a hazai csatárok előtt a Vasas kapuja felé” – idézte Rózner Győző útijelentése az egyik helyi lap cikkét. (NS, 1967. február 6.)

 

Február 7-én a Vasas pihent, a brazil Santos 1-1-et játszott az Universidad de Chilével, az ugyancsak chilei Universidad Católica pedig 2-0-ra verte az urugurayi Penarolt.

 

Február 10-én a Zitóval, Pelével, Carlos Albertóval felálló brazil Santos várt a Vasasra, amely a dél-amerikaiak nevében egyfajta visszavágóként is kezelte a mérkőzést, amelyre 85 ezer néző volt kíváncsi.

 

santos67.jpg

Az 1967-es Santos

Hátsó sor: Carlos Alberto, Ramos Delgado, Joel Camargo, Clodoaldo, Claudio, Rildo.

Első sor: Wilson, Buglê, Toninho, Pelé, Edu

 

A brazilok összeállítása a következő volt:

Claudio – Carlos Alberto, Oberdan, Rildo ­– Zito, Orlando – Amauri, Lima, Toninho, Pelé, Edu. Csereként Zito helyett Clodoaldo, Amauri helyett Wilson, Toninho helyett pedig Abel állt be.

(A rend kedvéért jegyezzük meg, hogy Rózner nyomán a Népsport Gilmart tette a brazil kapuba, a Santos honlapja szerint viszont a torna első három mérkőzésén Claudio védett.)

 

A Vasas kezdőcsapata a következőképpen nézett ki:

Varga – Bakos, Mészöly, Ihász, Berendi – Mathesz, Fister – Molnár, Pál II, Farkas, Korsós.

 

Mindkét csapat a 4-2-4-es felállást választotta, a brazilok hatalmas rohamokkal nyitottak, Pelé és Edu előtt is több lehetőség kínálkozott. A magyarok közül Pál Tibor veszélyeztetett többször is, a brazil kapus (bárki is volt az) azonban mindannyiszor védett. A 29. percben aztán Pelé kiugratta Limát, aki Varga mellett a hálóba lőtt, vezetéshez juttatva a brazilokat. A 35. percben a Berendi szabálytalansága miatt megítélt szabadrúgást Pelé 20 méterről lőtte a hálóba. 2-0, alakult Dél-Amerika visszavágása. A szünetben Csordás Lajos le is hívta a kétszer hibázó Vargát, Kenderesi állt a kapuba.

 

pele_mathesz.JPG

Pelé Mathesz, Berendi és Bakos között lő kapura

Forrás: Labdarúgás, 1967/3.

 

A második félidő Vasas-támadásokkal indult, amik eredményeként a 48. percben Molnár Dezső beadását Korsós juttatta a brazilok hálójába, 2-1. A következőkben Pál, majd Korsós előtt is hatalmas gólszerzési alkalom adódott, vagy a kapus, vagy a kapufa azonban mindig mentett. A brazil támadásokat követő lövéseket Kenderesi hárította. És jött a 85. perc: ismét Molnár futott el a szélen, ismét Korsós érkezett, és megszerezte a magyar csapat egyenlítő találatát.

 

Ha valaki megnézné a Santos egyik 1967-es barátságos meccsét (az ellenfél az argentin River Plate), itt megteheti.

 

A nap másik találkozóján a Colo-Colo 3-2-re verte az Universidad Católicát, így két mérkőzés után három megszerzett pontjával a Vasas állt a torna élén.

„A teljesen biztosnak látszó gólhelyzeteink alapján még legalább két gólt rúghattunk volna nekik. Egyszerűen képtelenek voltak lépést tartani a Vasas által diktált irammal, kifulladtak.” – értékelte Rózner a mérkőzést. „Csak Pelé tartotta a brazil csapatban a lelket. A világhírű csatár ezen a találkozón is bebizonyította, m ég mindig csodálatos teljesítményre képes. Játszi könnyedséggel kezeli a labdát, nagyszerűen helyezkedik, kedve szerint változtatja nem csak a Santos csatársorának, hanem az egész csapatnak a játékritmusát.” (NS, 1967. február 13.)

 

pele_ihasz.JPG

Pelé elől Ihász és Varga ment, a háttérben Mészöly

Forrás: Labdarúgás, 1967/3.

 

Mathesz így emlékezett vissza Pelé játékára:

„Állandóan beszél a pályán. Nem társait szidja, hanem csak irányítja. Talán még az edzőnél is jobban lát a pályán belülről. Kezdés után sehogy sem tetszett neki, hogy a Santos két mozgató emberére, Limára és Zitóra olyan nagy gondot fordítottunk. Tíz perc után valamit m agyarázott Limáéknak, erre ők egészen mást kezdtek játszani, s ezzel a változtatással olyan zavart keltettek  sorainkban, hogy két gól lett a vége.”

(Labdarúgás, 1967/3)

 

A következő ellenfél február 14-én 90 ezer néző előtt az Universidad de Chile volt.

 

universidad_de_chile_1967.jpg

Az Universidad de Chile 1967-ben

 

A chileiek így kezdtek: Nef – Eyzaguirre, Quintano, Rodriguez – Moris, Hodge – Araya, Reinoso, Campos, Yavar, Gangas, míg a Vasas a Kenderesi – Bakos, Mészöly, Berendi, Ihász ­­– Mathesz, Fister – Molnár, Pál, Farkas, Korsós összeállításban nyitott.

(A chileieknél két kölcsönjátékos, az Audax Italianoban szereplő Reinoso, valamint a Palestinoban játszó, egykoron az Universidad de Chile keretéhez tartozó Moris is helyet kapott.)

 

A Vasas már a 2. percben gólt ért el, Eyzaguirre rossz hazaadását Nef kapus Farkas elé ütötte, aki a hálóba lőtt. 7 perccel később Korsós ívelt Farkas elé a chilei kapu előterében, Farkas Pál elé fejelte a labdát, Pál pedig 10 méterről megszerezte a második magyar gólt.

A chilei védők több Vasas-játékost is csak meztépés révén tudtak megállítani, a 20. percben Molnár és Farkas is tépett mezben játszott már. A 21. percben a chilei Campos szépített, a csapatok 2-1-gyel vonultak pihenőre.

 

farkas_tepettmez.JPG

Farkas már tépett mezben kapura fejel az Universidad de Chile ellen

Forrás: Labdarúgás, 1967/3.

 

A szünetben Fister helyett Kékesi, Mathesz helyett pedig a fiatal Köves László állt be, debütált tehát a Pécsről frissen igazolt játékos is. A chileiek kezdtek jobban, de a Vasas védelme, élén Mészöllyel jól állta a sarat. Az 54.percben Korsós gólját a bíró les címén nem adta meg.

 

korsos_ud_chile.JPG

Korsós meg nem adott gólja

Forrás: Labdarúgás, 1967/3.

 

A 75. percben Pált buktatták a 16-oson belül, a megítélt büntetőt Mészöly a hálóba helyezte. A büntető után a chileiek egyik „vendégjátékosát”, Reinosót reklamálásért kiállították, 10 emberrel pedig már nem maradt esélye az egyenlítésre az Universidadnak. A Vasas második chilei ellenfelét is legyőzte.

 

A nap másik mérkőzése, a Colo-Colo – Penarol találkozó 2-2 lett, a torna élén tehát továbbra is a Vasas állt.

A következő játéknapon a Vasas nem lépett pályára. Február 17-én az Universidad de Chile 3-0-ra verte a chilei bajnok Universidad Católicát, a Santos pedig Rildo és Toninho góljával 2-0-ra a Penarolt.

 

A Vasas közben komoly kellemetlenséggel kellett, hogy szembenézzen. Mindent felülírónak tűnt az MLSZ azon elvárása, hogy a március 5-i bajnoki kezdés zavartalansága érdekében február 28-án minden csapat legyen már Magyarországon. A Penarol elleni zárómeccs viszont első körben pontosan erre a napra lett átütemezve. Félő volt, hogy a hazatérési határidő alóli felmentés híján a Vasas félbe kell, hogy szakítsa a részvételt.

A Népszava hasábjain Vándor Kálmán „szólította fel” a szövetséget a szigorú szabály kivételes feloldására.

„Az MLSZ-t megértjük, ha határozatainak érvényt kíván szerezni, s nem akar precedenseket teremteni. Ebben az esetben azonban, úgy érezzük, nem lehet mereven az eredeti elképzeléshez ragaszkodni, s az MTS illetékes arra, hogy a rendkívüli és teljes mértékben indokolt engedélyt megadja. Mert a határozatok mindenkor a cél érdekében születnek!”

 

Február 15-én ugyancsak a Népszava közölte a hírt: az MTS méltányolta a Vasas kérését, és március 3-ig adott nekik haladékot a hazatérésre.

A helyzet ettől jobb lehetett volna, de újabb váratlan akadály keletkezett, a szervezők ugyanis az eredmények következtében átalakították a menetrendet.

„Hiába könyörögtünk és veszekedtünk, nem találtunk meghallgatásra sem a Hexagonal-torna szervező bizottságánál, sem a chilei labdarúgó-szövetségnél: ismét elmaradt a mérkőzésünk. . . Mindenki megérti, hogy jogosan idegesítenek minket a tíznapos pihenők, hogy a felkészülésünk  jelenlegi  időszakában nagyon nehéz a csapatot tíznaponként kifogástalan formában pályára állítani, sehol sem találunk meghallgatásra. Két okkal utasították el megismételt kérésünket.  Az egyik: első az anyagi érdekeltség. Már tudniillik, hogy lehetőleg tele legyen a stadion és ezért a további programot mindig a stadionban, a második mérkőzés szünetében hirdetik ki. S ezután lehet a helyszínen jegyeket elővételben vásárolni. A második ok: változatlanul a Vasast tartják a torna első számú győztesének, és ha a csapatunk ez eredeti tervek szerint, tehát most kedden játszott volna, esetleg már a döntő előtt eldőlt volna az első hely kérdése.” (NS, 1967. február 23.)

 

A február 21-i játéknap is a Vasas pályára lépése nélkül telt el. A Santos 6-2-re verte az Universidad Católicát, az Universidad de Chile pedig 2-1-re a Penarolt. A Penarol játékosai nehezen viselték az újabb fiaskót, Diaz (?) és Gonzalez a mérkőzés végén leütötték a játékvezetőt – Rózner szerint örökre eltiltották őket a játéktól, a valóság ennél prózaibb, csak a torna hátralévő mérkőzésein nem léptek már pályára..

 

A Vasas tehát csak február 24-én lépett legközelebb pályára, az ellenfél az önmagát eleddig alulmúló Penarol volt. A piros-kékek a Kenderesi – Bakos, Mészöly, Ihász, Berendi ­– Mathesz, Molnár – Pál, Farkas, Kékesi, Korsós felállásban lépett pályára.

A Penarolból már hiányoztak az eltiltottak, de azért így is maradt elég válogatott a csapatban: a Mazurkiewicz – Lezcano, Forlán, Goncalvez – Varela, Mendez – Abbadie, Cortés, Silva, Cabrera, Hernandez összetételű 11 futott ki a pályára.

 

pe_arol_1967.jpg

Az 1967-es Penarol

 

A Vasas már a 2. percben vezetést szerzett: Molnár egyéni akció végén lőtt a kapuba. A 22. percben Silva passzát Cortes lőtte a hálóba, 1-1. A krónikás szerint a középcsatár közel 10 méteres lesről indult. 8 perccel később Ihász átadását Mészöly Kálmán lőtte az uruguayi hálóba. A szünet előttkét perccel Cabrera egyenlített.

A szünetben Kenderesit Varga, Kékesit Fister váltotta, a kapuscsere nem bizonyult a legjobb döntésnek, Varga az 51.percben kiejtett egy beadást, Silva pedig a hálóba lőtte a labdát. A 75.percben sikerült az egyenlítés: Fister átadásával Farkas lépett ki, és a hálóba lőtt.

Mivel a Colo-Colo a nap másik mérkőzésén 3-3-at játszott az Universidad de Chilével, a záró forduló előtt a Vasas, a Santos és Universidad de Chile is 6-6 ponttal állt, igaz, utóbbinak már nem volt hátra mérkőzése, így a két bajnokesélyes a Vasas és a Santos maradt.

 

Közben a Santos és a Penarol képviselői is megkörnyékezték a csapatvezetést Farkas eladása kapcsán, de mind a csapat, mind Farkas elzárkózott a dologtól. A Vasas hihetetlenül népszerű lett Chilében. A csapat hirtelen szerelésgondokkal kellett, hogy szembenézzen, az ellenfelek ugyanis szinte letépték róluk a mezeket mezcsere gyanánt. A sok kényszerpihenő alatt azért a szórakozás sem maradt el:

„Az egyik este egy 30 éve k int élő magyar látta vendégül az egész csapatot.  Végre otthoni ételeket fogyaszthatunk! A vacsora u tán előkerültek a dél­-amerikai zeneszerszámok, tamtam-dob és rumbatök, no meg az elmaradhatatlan gitár, és pillanatok alatt megalakítottuk a brazil zenekart és kórust. Óriási sikerünk volt. Alfonz, a gépkocsivezetőnk, nem is tudott sokáig ellenállni: kiugrott a szoba közepére, és vagy félórán keresztül rumbázott.  Különösen Kékesi Miska kapott sok tapsot, aki olyan kiválóan dobolt, hogy az egyik chilei vendég egész komolyan szerződést kínált neki a helyi zenekarhoz. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy Kékesi itthon nem játszik zenekarban.” – írta Rózner.  (NS, 1967. február 27.)

 

Február 28-ra maradt a zárás, a Vasas az Universidad Católicával, a Santos a Colo-Colóval találkozott. Az első meccset a Vasas játszotta, 90 ezer néző előtt. A kezdőcsapat a következő volt: Varga – Bakos, Mészöly, Berendi, Ihász – Mathesz, Fister – Molnár, Pál, Farkas, Korsós.

A chileiek így álltak fel: Vallejos – Barrientos, Amoresano, Adriazola – Aguilar (Villarroel?), Barrales – Prieto, Betta, Tobar, Herrera, Fouilloux.

 

catolica.JPG

Az Universidad Católica

 

A Vasas a 17. percben Farkas révén szerezte meg a vezetést. Korsós lövése a kapufáról pattant Molnár elé, ő Fisterhez passzolt. Fister lövése lepattant egy védőről, de pont Farkas elé, aki már nem hibázott. A következő gólra az 50.percig kellett várni, ekkor Fister átadásával Pál lépett ki, és a hálóba lőtt. A továbbiakban helyzetek sorát hagyta ki a Vasas, mígnem a 85. percben Ihász szöglete után újra Farkas volt eredményes, így kialakult a 3-0-s végeredmény.

 

A meccs után a csapatnak átadták az első díjat, egy lovasszobrot. A díjat Berendi vette át, nem sejtve, hogy annak súlya nem kevesebb, mint 50 kilogramm.

„Gyanútlanul a magasba akarta emelni. Társai látták, hogy egyre jobban eltorzul az arca.

– Gyerekek, ez nem megy —mondta keservesen a kapitány, és segítséget kért. A nagy örömben természetesen volt egypár tréfás megjegyzés is.

– Legközelebb hozzuk el a Hexagonál-tornára Veres Győzőt is —mondotta Molnár —, de elment a kedve a tréfálkozástól, amikor a tiszteletkor közben neki is kijutott a cipelésből.”

 

A nap másik meccsén a Santos 2-1-re verte a Colo-Colót. Pelé és Cruz már az első félidőben összeverekedett és kiállításra került, a meccs vége felé Zitót is leküldték a pályáról. A rendezők a botrányos meccs miatt a találkozó végére eltüntették a pálya mellől a másodiknak járó díjat, a Santos így annak átvétele nélkül mehetett az öltözőbe.

A torna gólkirálya 7 góllal Farkas János lett, megelőzve az 5 gólos Pelét.

 

pele_farkas.JPG

Pelé és Farkas, a góllövőlista második és első helyezettje

 Forrás: Labdarúgás, 1967/3.

 

A csapat március 3-án a Párizsból Budapestre közlekedő Malév-gép fedélzetén érkezett haza. A csapat az öt mérkőzésért összesen 22500 dollárt kapott, továbbá meghívást nyert a következő évi Hexagonal Tornára. Két nappal később pedig már pályára is léptek a Dunaújvárosi Kohász ellen; a Dunaújvárosban 15 ezer néző előtt lejátszott mérkőzést Végh Péter góljával a hazai csapat nyerte.

 

A szezon végére a Vasas a dobogóról is lemaradt, a Ferencváros, az Újpest és a Rába ETO mögött csak a negyedik helyet szerezte meg. A kiváló 1967-es szereplésnek köszönhetően a következő évben, 1968 elején megrendezésre kerülő, a Hexagonal Tornát felváltó Octogonal Tornára (nyolc csapat részvételével zajlott már a viadal) is meghívást nyert a klub.

 

Az Universidad de Chile, az Unniversidad Católica, a Colo-Colo és a Santos mellett az argentin Racing Club, valamint az NDK és Csehszlovákia válogatottja részvételével zajló tornán az angyalföldi csapat 3-1-re verte Csehszlovákiát (!), 1-0-ra a Colo-Colót és 3-2-re az Universidad de Chilét, döntetlent játszott a Racing Club együttesével (1-1) és az NDK-val (3-3), viszont kikapott a Santostól (4-0) és az Universidad Católicától (4-3), így „csak” a 4. helyen zárt.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr6713357653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

E.Katolnai 2017.11.25. 06:15:11

Felsős iskolás koromban többször láthattam ezt a csodálatos Vasast, mikor még egy jéghideg februári szezonelőtti edzőmérközésre is kiment 2-3 ezer néző a Fáy utcába.
Most már nem járok meccsekre, a tv.-ben sem nézem, mert csak idegeskednék, Hova süllyedt a magyar foci? micsoda szégyen, micsoda gyalázat!

Bafana 2017.11.25. 08:01:49

KÖSZÖNÖM! Kiváló és alapos írás. Hajrá Vasas!