Volt egyszer egy ózdi foci
2017. december 17. írta: thac

Volt egyszer egy ózdi foci

 

"Amikor hazai mérkőzést játszik az Ózdi Kohász labdarúgó-csapata, a Baráti Kör tagjai a pálya felezővonala közelében levő szektorokban helyezkednek el. Ők a leghangosabbak. a szüntelen buzdításukkal segítik a pályán küzdőket. És amikor gólt érnek el a kedvencek magasba szökkennek a fekete-fehér zászlók, izzóvá válik a hangulat." Négy NB1-es és több mint félszáz NB2-es szezon. 22 ezer néző a Ferencváros vendégjátékán, győzelmek a Honvéd, a Vasas, az MTK, a Rába ETO ellen. Egy eltűnt vidéki csapat legszebb éveit elevenítjük fel.

 

1909. május 20-án az ózdi Olvasóegylet könyvtárában néhány fiatal vasgyári munkás és tisztviselő sportklubot alapított, melynek az Ózdi Vasgyári Sport Egyesület nevet adták. A csapattagok mindent maguk teremtettek elő, a felszereléstől a kapukig – első nyilvános mérkőzésüket a Sajószentpéteri Kisiparosok Köre ellen vívták 1910 nyarán. 1912-ben nevet változtattak Ózdi Vasgyári Alkalmazottak Sport Egyesületére, majd egyesültek az időközben megalakult Ózdi Törekvés SE-vel, és Ózdi Vasgyári Testgyakorlók Köre néven folytatták.

1926-ban újabb klubegyesülés ment végbe, a két ózdi egyesület, az OVTK és a MOVE Ózdi SE egyesülése révén megalakult a MOVE Ózdi Vasgyári Testgyakorlók Köre, amely név egészen a második világháborúig megmaradt. A klub a két világháború közötti időszakban az Északmagyarországi LASz 1., illetve 2. osztályában, az Északi Alszövetség I. osztályában, majd a negyvenes évek elejétől a Nemzeti Bajnokság II. osztályában szerepelt.

 

0006-foci.jpg

Edzés a friss levegőn

Fotó: Ózdi Muzeális Gyűjtemény

 

1936-tól kezdve egy év kivételével folyamatosan a második vonalban találhatjuk Ózd futballcsapatát. A klub elnevezése az idők szelének engedelmeskedve változott, a második világháborúig MOVE Ózdi VTK, 1945 és 1949 között Ózdi VTK, 1949-től Ózdi Vasas, majd 1958-tól Ózdi Kohász néven léptek pályára az iparváros csapatának labdarúgói.

 

 0043-foci.jpg

Az ózdi csapat régi pályája

Fotó: Ózdi Muzeális Gyűjtemény

 

 stadion54.JPG

Épülőben az új stadion

Képes Sport, 1954/19.

 

A klub „ezüstkorszakát” az 1945–1954 közötti időszakra tehetjük. Az Anocskai Lászlóval, Hamkó Lászlóval, Rózsavölgyi Istvánnal, Wieland Mihállyal, a Kálnaikkal (I László, II Árpád, III István, IV Károly) a soraiban felálló csapat 10 NB2-es bajnoki szezon alatt 8 dobogós helyezést ért el. 1945/46-ban, 1948/49-ben, 1951-ben és 1952-ben ezüstérmesek, 1946/47-ben, 1949/50-ben és 1953-ban bronzérmesek lettek.

 

0016-foci.jpg

Az 1954-es bajnokcsapat tablója 

Fotó: Ózdi Muzeális Gyűjtemény

 

1954-ben az Ózd megszerezte első NB2-es bajnoki címét. Az élvonalba jutást azonban ekkor még nem sikerült kivívniuk. A feljutásért osztályozókört rendeztek ugyanis a négy csoportgyőztes, a Kőbányai Dózsa, a Szolnoki Légierő, a Bp. Vörös Meteor és az Ózd között.

Az ózdiak az osztályozókör mindhárom mérkőzésén alulmaradtak, így csak a negyedik helyen végeztek, a feljutást a Légierő és a Kőbányai Dózsa vívta ki – utóbbi aztán sosem lett NB1-es csapat, ugyanis „a párt és a legfelsőbb sportszervezet” utasítására átadta játékoskeretét és NB1-es indulási jogát a Pécsi Dózsának.  

 

oszt.JPG

Képes Sport, 1954/30.

  

Az NB1 kapujában történő folyamatos megtorpanás 1955-re érezhetően kedvét is szegte a gárdának. Nyilván nem tett jó a csapategységnek és a hangulatnak, hogy a feljutásról folyamatosan egy hajszállal lecsúszó gárda motivációjával kapcsolatban országszerte megindultak a találgatások.

 


„Kellemetlenebb érzés aligha akad annál, mint amikor hegymászás közben a csúcs előtt fogy el az erő és a turista nem jut fel a hegytetőre. Átvitt értelemben így volt ezzel az Ózd labdarúgó-csapata is. Háromszor állt már az NB l küszöbe előtt, de az utolsó lépést nem tudta megtenni. Mindig más csapat surrant be előtte a magyar labdarúgás legmagasabb osztályába, az NB I-be.
Ennek következtében nemcsak Ózdon, hanem szerte az országban az a mende-monda terjedt el, hogy az ózdi labdarúgók nem is akarnak bejutni az NB I-be. Sokan azt is tudni vélték, hogy miért. Azt beszélték, hogy félnek az NB I-től, mert ott nem tudnának annyiszor győzni, mint az NB II-ben.”

Népsport, 1961.07.04.

 

Az 1959/60-as idényben a csapat egy ideig egyenesen az NB2 kiesőzónájába csúszott vissza; a tavaszi szezont aztán a csapat volt játékosával, Kálnai Lászlóval az edzői székben kezdte a klub, és komoly hajrával a mezőny első felébe küzdötte fel magát.

 

kalnai_laszlo_10.JPG Kálnai László még a csapat játékosaként

 

Az 1960/61-es szezont ettől függetlenül nem bajnokesélyesként kezdték.  A Keleti csoport nem könnyű: bajnoki terveket szőtt az NB1-ből frissen kiesett BVSC, az előző szezonban a feljutásról épphogy lemaradó Kecskeméti Dózsa és a Szolnoki MÁV is, de ott volt a mezőnyben a két évvel korábban még NB1-es Miskolci VSC, valamint a szinte minden évben titkos bajnokesélyesnek kikiáltott Bp. Előre is.

Az Ózd az első meccsén Szegeden nyert az előző évad bronzérmese, az SZVSE ellen, majd döntetlent játszik az Előrével, elhozta a két pontot Sajószentpéterről, és egy laza ötössel küldte haza a Ceglédet. Az impozáns kezdésbe belerontott a Nyíregyháza elleni hazai vereség, de a csapat ezzel együtt is a legjobbak közé került, három fordulón keresztül vezette is a mezőnyt. A 14. fordulóban kijózanítólag hatott a nagy rivális Szolnok elleni 1-7; az őszi szezont megint csak dobogón, de a feljutást nem érő harmadik helyen zárták. Látszott, hogy kemény lesz a harc tavasszal: a BVSC, a Szolnok és az Ózd mellett a Pénzügyőr, és teljesen váratlanul az újonc Ganz-MÁVAG is bejelentkezett a bajnoki címre.

Az Ózd a 28. fordulóig nincs is feljutó pozícióban: ekkor a Ganz-MÁVAG kikapott a Kecskeméttől, a BVSC pedig a Pénzügyőrtől, az Ózd viszont a Diósgyőri Bányász elleni győzelmével a csoport élére állt, mögé egy ponttal lemaradva a Szolnok zárkózott fel. A feljutás csak az utolsó fordulóban dőlt el: igaz, az Ózdnak elég volt egy pontot szereznie a tavaszra visszaeső Pénzügyőr ellen, míg a Szolnokiak csak a Borsodi Bányász elleni győzelem esetén reménykedhettek. Az Ózd nem remegett meg, magabiztosan, 3-0 arányban verte ellenfelét, és ezzel rácáfolva a már előre fanyalgókra, története során első alkalommal biztosította helyét a magyar labdarúgás legmagasabb osztályában.

 

Az 1960/61-es bajnokcsapat:

Olaj György, Szántó László, Borbás I Lajos, Borbás II Zoltán, Budinszky János, Derenkó Ferenc, Ferdinánd Csaba, Frenkó László, Gyárfás Imre, Hajner Imre, Istók Károly, Kismarton József, Orbán Ferenc, Pakocs Károly, Róth László, Széles István, Szendrei Béla, Szurdoki I István, Szurdoki II Gyula és a csapat gólkirálya, Zalai László

 

Kálnai László így nyilatkozott a bajnoki cím után:

Még az első csapatban rúgtam a labdát, amikor már valóban azzal gyanúsítottak bennünket. hogy nem akarunk bejutni az NB I-be. Pedig nem így volt. Kérdezem, hol az a labdarúgó, akinek nem az a legnagyobb vágya, hogy a legjobbak között szerepeljen? Végre negyedszerre sikerült. Legalább úgy örülök, mintha én is közöttük rúgtam volna a labdát.

Népsport, 1961.07.04.

 

 

m1462-foci.jpg

A feljutás ünneplése

Fotó: Ózdi Muzeális Gyűjtemény

 

Sok-sok összetevője van ennek a sikernek, de talán a legérdekesebb, s említésre legméltóbb az, hogy a legtöbbször játszott 18 játékos közül 13 saját nevelésű, s egyetlen kivétellel (Olaj) szinte mindegyik a környékről, mint ismeretlen játékos került az ózdi „családba”, s ott vált tulajdonképpen „labdarúgóvá”. – értékelte az ózdi bajnoki címet a Labdarúgás szakírója.

Labdarúgás, 1961/7.

 

A nyár az erősítés jegyében telt: leigazolták többek között Siska Lászlót, a Nyíregyháza erősségét, a BVSC kapusát, Katona Józsefet és csatárát, Csernai Tibort, visszatért a Bp. Honvédtől a leszerelő Szilasi (Szkladán) János, Borsodnádasdról érkezett a később az MTK-ba szerződő, tragikusan fiatalon elhunyt Szucsányi András.

 

61_2.JPG

Edzésben az ózdi kapusok…

 

61_1.JPG … és a csatárok

Képes Sport, 1961/28.

 

Nem mondhatni, hogy unalmas meccsel indult az Ózd élvonalbeli története: az első találkozójukra mindjárt a Megyeri úton került sor az Újpesti Dózsa ellen. A debütálás 2-1-es vereséggel zárult, de a csapat nem vallott szégyent, az újonnan igazolt Csernai pedig góllal mutatkozott be.

 

61nyito.JPG

Kép a nyitómeccsről: Kuharszki elől Katona próbál menteni

Képes Sport, 1961/31.

 

Az erőltetett menet pedig folytatódott: a második fordulóban a Ferencváros látogatott Ózdra. A mérkőzést hatalmas érdeklődés előzte meg, elvégre az Ózd első hazai élvonalbeli találkozójáról volt szó, és nem is akármilyen ellenfél érkezett.

 

„Ünnepi díszben pompázott az ózdi pálya az első hazai NB I-es mérkőzésen. A pálya környékén színes virágok sokasága, a lelátó peremén egész zászlóerdő, a körlépcsőkön 22 000 ember a perzselő napsütésben. Az első ózdi NB I-es mérkőzésen zsúfolásig megtelt a vidék egyik legszebb sportlétesítménye.” – írta a Képes Sport tudósítója.

 

„Az első percek benyomása az volt, hogy a fiatal NB I-es csapat nem nagyon tekintélytisztelő. Azonban a ferencvárosiak „brazil” taktikájával szemben nem tudtak mit kezdeni az ózdiak. A mérkőzés nagy részében a Ferencváros uralta a mezőnyt és irányitotta a játékot. Amikor Orosz parádés cselsorozata után Albert hálóba lőtte a labdát, lehűlt a nézősereg hangulata és dermedt csend fogadta a mérkőzés egyetlen gólját. Aztán időnként felcsattant a taps. A tárgyilagos ózdi közönség nemegyszer jutalmazta tapssal az ellenfél szép támadásait. A hazaiak mintha elvesztették volna önbizalmukat, sorozatos elemi hibákat vétettek, a ferencvárosiak pedig előnyük birtokában biztonsági játékra és a támadások lelassítására törekedtek A II. félidőben is a Ferencváros támadott, az ózdiak védekeztek.
A mérkőzés végén csalódottan távozott az ózdiak hatalmas szurkoló gárdája, mert valamennyien többet vártak csapatuktól. Némileg vigasztalta őket az a tudat, hogy a kitűnően játszó Ferencvárossal
szemben maradtak alul egyetlen góllal.”

Képes Sport, 1961/32.

 

Túl sokat azért nem kellett várni az első sikerre. A harmadik fordulóban a Vasas érkezett látogatóba – ők már nem tudtak pontot szerezni az ózdiaktól, a 2-1-es eredmény az Ózd első élvonalbeli pontszerzése és egyben győzelme is lett.

 

61_3.JPG

Képes Sport, 1961/33.

 

És bár két fordulóval később egy másik fővárosi nagycsapat, az MTK is pont nélkül távozott Ózdról, voltak fájó vereségek is, például az „újonctárs” Komló elleni 0-5, a Tatabánya elleni 1-5 vagy a Pécsi Dózsa elleni 0-4.

 

0031-foci.jpg

Az első NB1-es ózdi csapat 1961-ben

Fotó: Ózdi Muzeális Gyűjtemény

 

A szezon legnagyobb arányú győzelmét a Csepel ellen érte el a csapat: Csernai 2, Borbás II, Zalai, valamint a csepeli kapus, Kenderesi öngóljával 5-0 lett a végeredmény.

 

2_gyozelem.JPG

Népsport, 1962.03.22

 

Ahogy az előző évben a feljutás, most a kiesés dőlt el az utolsó fordulóban. A három kiesőjelölt közül a legnehezebb feladat előtt álló Ózd kikapott a bajnoki címet nyerő Vasastól, a Salgótarján döntetlent játszott a Szegeddel, a legkedvezőbb helyzetben lévő Komló pedig megverte a sereghajtó Csepelt – az Ózd élvonalbeli pályafutása ezzel egy év után megszakadt.

 

61_4.JPG

Bajnok lett a Vasas, kiesett az Ózd

Képes Sport, 1962/16.

 

A következő évben az Ózd ismét hozta „szokásos” formáját. Bár az őszi szezon végén még eljutó helyen, a mezőny végén álltak, a tavaszi eredmények alapján az összesítésben ismét csak a második helyet tudták megszerezni. A mezőny élén abszolút borsodi fölény alakult ki, a dobogón az Ózd a két miskolci klub, a DVTK és az MVSC között foglalta el a második pozíciót.

A következő szezon a bajnoki rendszer átszervezése miatt egy tét (és feljutó) nélküli egyidényes bajnokság lett. Az Ózd mélyen alulteljesítve az újonnan létrehozott 16 csapatos NB1/B 14. helyét szerezte csak meg, annak ellenére, hogy játékosállományában a volt NB1-es kerethez képest alig történtek változások. Komolyabb távozó csak a Tatabányára szerződött Csernai, és az MTK-hoz távozott Szucsányi volt, talán még Siska Nyíregyházára történt visszatérése gyengítette a csapatot.

Problémát jelentett viszont, hogy a csapat edzői között feszültségek támadtak, amely olyan „szakmai zűrzavarhoz” vezetett, hogy az már a játékosok teljesítményére is kihatással volt. A megoldást Kálnai László, Szűcs György és Anocskai László menesztésében látta a klub, így 1964-re új edzővel, Kemény Tiborral kezdte meg az alapozást a csapat.

 

kemeny_tibor.jpg

Kemény Tibor

 

Kemény számottevő erősítés nélkül (az új igazolások közül csak az SKSE-től jött Romhányi Gyula lett a kezdőcsapat tagja), a meglévő keretre építve indult neki a bajnokságnak, és ezt jól tette. A csapat végig harcban volt a feljutó helyekért a létszámszűkítés eredményeként rendkívül sűrűvé és erőssé vált mezőnyben.

 

minusz.JPG

Népsport, 1964.01.16.

 

A versenyfutás a két feljutást érő helyért a Salgótarjáni BTC, a Haladás, az Oroszlányi Bányász és az Ózd között zajlott; egészen a 29. fordulóig nem lehetett tudni, melyik két csapat lesz a befutó. Ekkor aztán a Haladás váratlan hazai veresége a későbbi kieső Borsodi Bányász ellen, valamint az Ózd és a rivális Oroszlány döntetlenje hirtelen lezárta a versengést: az Ózd, és a Láng SK elleni veresége ellenére az SBTC is behozhatatlan előnyre tett szert, így már feljutóként, páholyból várhatták az utolsó játéknapot.

 

ujra.JPG

Népsport, 1964. 11. 02.

 

A szezonzárás nem lett túl szép; a november 8-án játszott Ózd – MÁV DAC mérkőzés köd miatt félbeszakadt, a megismételt találkozón pedig 13-án a győriek 2-0 arányban győzedelmeskedtek, a Kohász azonban ezzel együtt is második NB1-es szezonjára készülhetett.

 

A második feljutó csapat játékoskerete:

Borbás I. Lajos (1938. III. 10.), Borbás II. Zoltán (1940. IX. 8.) Budai-Budinszky János (1937. II. 17.), Csank János (1946), Csáki Béla (1930. V. 25.), Dienes Károly (1944), Ferdinánd Csaba (1938. VIII. 29.), Frenikó László (1940. XI. 6.), Fükő László (1941. XI. 9.), Gyárfás Ferenc (1945. IX. 3.), Hajner Imre (1932. VII. 2.), Katona József (1939. X. 17.), Kisérdi József (1941. III. 30), Nagy Lajos (1946. VI. 3.), Rom- hányi Gyula (1940. VIII. 1.), Száraz Lajos (1939. III. 30.), Széles István (1940. XI. 22.), Szendrei Béla (1942. X. 22.), Szkladán-Szilasi János (1939. VI. 7.), Szurdoki István (1936. IX. 19.), Toronyi János (1943. II. 2.), Zalai László (1935. VIII. 27.).

 

karpati_bela_10.png

Kárpáti Béla

 

Új év, új edző: Kárpáti Béla, a Vasas egykori kiválósága vezetésével vágott neki a csapat az 1965-ös szezonnak. Az új játékosok közül kiemelkedett Halápi István, az Újpesti Dózsa és az MTK egykori támadója, valamint Balogh Zoltán, a Komlóról szerződtetett kapus.

 

0034-foci_1.jpg

Az Ózd 1964-es ezüstérmes csapata

Fotó: Ózdi Muzeális Gyűjtemény

 

„Mindenképpen bent szeretnénk maradni az NB I-ben. Ezért nagyon sokat kell dolgoznunk. Meg kell erősíteni mind a védelmünket, mind pedig a csatársorunkat. Az Ózddal fordult elő annakidején az a helyzet, hogy 21 ponttal kieseit az NB I-ből és nagyon sok gólt kapott. Tehát ismétlem: a bentmaradás elérése. — ez a mi elsődleges célunk. Ezt alá kell rendelni minden más egyébnek. Biztonságossá kell tennünk védelmünk munkáját, ne fordulhasson többet elő olyan eset, mint ami tavaly Salgótarjánban megtörtént, amikor is öt gólt kaptunk.” – összegezte a csapattal szembeni elvárásokat a nyitány előtt Kárpáti mester.

Népsport, 1965.01.22

 

alapozas65.JPG

Alapozás 1965 elején. Aki ugrik: Halápi.

Képes Sport, 1965/5.

 

A nyitány nem volt túl sikeres. Az első két meccs sima vereség: 0-4 az MTK ellen a Népstadionban, 1-3 otthon a Ferencvárossal szemben. Négy forduló után 1 ponttal a 13. helyen állt a csapat. Az 5. fordulóban aztán úgy tűnt, megtört a jég, a Győri ETO ellen végre sikerült otthon tartani a két pontot, de már a következő körben sima 0-3-as vereség következett a Bp. Honvéd ellen.

 

65-1.JPG

Képes Sport, 1965/16.

 

A tavasz folyamán változékony formát mutatott a csapat, lényegében egyedül Szendrei Béla teljesített folyamatosan jól, ő viszont a legjobb góllövőkkel, Benével, Tichyvel versenyzett a gólkirályi címért, a tavaszi szezont 9 góllal a góllövőlista második helyén zárta Albert Flóriánnal holtversenyben, a 11 gólos Bene mögött.

 

szendrei_bela_10.JPG

Szendrei Béla

 

Az őszi szezon is gyengén indult. A Vasastól 4, a Győrtől 6, a Ferencvárostól és a Dorogtól 5-5 gólt kapott a Kohász. A kapuban sem Balogh, sem Katona nem bizonyult jó megoldásnak. A 20. fordulóra az Ózd kiesőhelyre került, ismét annak a veszélye fenyegetett, hogy egy év után kényszerű búcsú következik majd. A Tatabánya elleni 2-2 szeptember 25-én visszahozta a reményt; a csapat ellépett az utolsó előtti helyről, de a Komlóval szembeni 1 pont előny még messze nem jelentett biztonságot, ráadásul a két csapat egymás elleni találkozója következett. A két kiesőjelölt ki-ki meccsét 2-0 arányban a komlóiak nyerték, ismét utolsó előtti helyre taszítva az Ózdot. Négy forduló volt még hátra, a Dorog és a Komló 16-16, az Ózd 15 ponttal állt, az utolsó helyezett Szeged eddigre már kiszállt a versenyből.

És megtörtént a csoda, a szezon végére megtáltosodott az ózdi gárda. Négy fordulóban hét pontot szereztek, a Csepel és a Szeged mellett a Honvédot is legyőzték, a zárómeccsen pedig 1-1-es játszottak az MTK-val. A bajnokságot a nagy hajrá eredményeként a 11. helyen fejezték be, és megőrizték NB1-es tagságukat.

 

honved.JPG

Népsport, 1965.11.01.

 

mtk_1.JPG

Népsport, 1965.11.08.

 

Az 1966-os évre új kapus érkezett, Borbély László, az Újpest volt hálóőre. A fővárosból érkezettek táborát gyarapította a két volt Vasas-játékos, Ősi és Bozó, valamint a Lángtól átigazolt Bekő. Erősítést jelentett a Debrecenből szerződtetett Nagykaposi Elemér is.

 

66_indul.JPG

Az 1966-os keret

Labdarúgás 1966 – NB1, NB1/B.

 

Kárpáti edző bizakodó volt:

Tavaly csak reméltem a bennmaradást, de nem voltam benne biztos. Az idén úgy érzem: ez a gárda már feltétlenül alkalmas arra, hogy megerősítse helyét a legjobbak között. A tavalyi tűzben a játékosok fejlődtek, rutint szereztek, az újonnan igazoltak máris beleilleszkedtek az együttesbe, s biztos vagyok abban, hogy nem fogunk csalódni bennük…

 

A csapatkapitány, Zalai László is csatlakozott:

Egy-egy jó eredmény mindig felvillanyoz, újabb, még szebb eredmény elérésére ösztönöz. A tavalyi jó hajrá után megnövekedett önbizalommal, bátrabban nézünk az új idény elé. Azt mondjuk: benn kell maradnunk! De azt is tudjuk: nincs egyetlen olyan csapat, amelynek a tervei között a „kiesés” szerepelne. Ügy dolgozunk tehát, hogy soha ne kelljen megbánással visszagondolnunk a felkészülés napjaira ...

Képes Sport, 1966/7.

 

0035-foci.jpg Az 1966-os keret

Fotó: Ózdi Muzeális Gyűjtemény

 

Az első fordulóban jött a hidegzuhany: az Újpest 0-7-tel küldte haza a borsodiakat; a Kuharszki, Göröcs, Bene, Fazekas, Zámbó csatársorral szemben tehetetlen volt az ózdiak hátsó alakzata, Borbély kapus hálóját volt csapattársai közül Bene, Fazekas és Solymosi kétszer-kétszer, Göröcs pedig egyszer vette be.

 

fazekas.JPG

Fazekas lő kapura az eredményjelző tanúsága szerint 4-0-s újpesti vezetésnél

Képes Sport, 1966/48.

 

A következő fordulók sem hoztak érdemi javulást, a Honvéd és a Vasas ellen sem volt esélye a Kohásznak.

 

66-1.JPG

A kispesti Tóth Gyula elől Kovács László ment

KS 1966/13.

 

A tavaszi szezonban mindössze a Salgótarjánt, az MTK-t és a Dorogot tudták megverni, ez a Tatabánya és a Diósgyőr elleni döntetlenekkel együtt a 11-12. helyre volt elég holtversenyben a Salgótarjánnal.

 

66-2.JPG

Nagykaposi nem tudja megállítani Fenyvesit, az Ózd sem a Ferencvárost, az eredmény FTC – Ózd 4-2

KS 1966/20.

 

Az őszi szezon még gyengébbre sikerült: a csapat mindössze 4 pontot gyűjtött, védelme ebben a szezonban is rendkívül „gólképesnek” bizonyult. a Vasas ellen 7-1-re, a Ferencváros ellen 6-0-ra, a Győr ellen 5-1-re, az Újpest ellen 5-2-re maradtak alul, de 4 gólt kaptak a Dorogtól, a Salgótarjántól és a Honvédtól is.

A csapaton belüli feszültségek kiéleződtek, elsősorban az „ózdiak” és a „pestiek” társasága került szembe egymással.

 

„Frenkó, Zalai, Balogh és Szurdoki úgy vélte, hogy én a pesti játékosokat az összeállításnál előnyös helyzetbe hozom. Azt tartották, hogy egyik-másik ózdinak helye lenne a csapatban. Igyekeztem magamban becsületes számadást végezni, s ma is csak azt mondhatom: nem volt igazuk. Ki vitathatná, hogy Borbély, Lutz és Halápi helyét különösebb veszély nem igen fenyegetheti, Bozó és Ősi pedig nem játszott rendszeresen. A közönség elfogultabb része is neheztelt, mert ők nem szívesen vették tudomásul, ha egy tősgyökeres ózdi kimaradt. Valahogyan úgy festett a helyzet, hogy a szurkolók szívesebben láttak egy kisebb tudású hazai játékost, mint egy számukra idegent. Azt mondhatnám, hogy maradéktalanul csak Murányit szerették, aki nem ózdi, de — vidéki.” – mondja később Kárpáti a Labdarúgás újságírójának.

Labdarúgás, 1966/11.

 

A 20. forduló után a négy „tősgyökeres” ózdit a klubvezetés fegyelmi elé állította, mert a hivatalos vélemény szerint súlyosan bomlasztották a csapategységet. El is tiltották volna őket, ám Frenkó, Zalai és Szurdoki nélkül a hátralévő mérkőzésekre még tovább gyengült volna a csapat. A helyzet kilátástalanságát látva Kárpáti Béla lemondott.

 

 „Sötét felhők tornyosultak az ózdi csapat feje felett, ez még jobban kiélezte az ellentéteket, és végül nyílt szakításhoz vezetett. Győrött még ott ült a kispadon, de a csapatot már nem Kárpáti Béla állította össze.” – írja a Népsport.

Népsport 1966.12.18.

 

A 61-es sikeredzőt, Kálnai Lászlót kérték fel, hogy a hátralévő mérkőzéseken dirigálja a csapatot. Az egykori ózdi játékos kihagyta a „pestieket”, Halápit, Bozót, Kovácsot és Borbélyt, bevetette Dienest, Angyalt, „reaktiválta” Baloghot, Ferdinándot és Vasvárit.

 

A 24. forduló után 13. volt az Ózd, és már 4 pont volt a hátránya a 12. helyen álló Dunaújváros mögött. Esély persze még lehetett, az ismét változó rendszer, az NB1 létszámemelése miatt ugyanis az idény végén nem volt egyenes kiesés, a kiírás értelmében az NB1 13. és 14. helyezettje, valamint az NB1/B 3. és 4. helyezett csapatával játszik semleges pályán egymás ellen; a négycsapatos mezőny két legjobbja lesz 1967-ben első osztályú. Az utolsó két bajnoki összesítése minden változtatási kísérlet ellenére 0 pont, 2-10-es gólkülönbség lett.

Az osztályozók előtt hat játékos, Borbély, Halápi, Lutz, Nagykaposi, Bekő és Kovács is bejelentette távozási szándékát. A csapat végképp kettészakadt. A végeredmény nem lehetett kétséges: az Ózd mindhárom mérkőzését elveszítette, és búcsúra kényszerült az első osztálytól. Az ózdi futball legnagyobb korszaka lezárult.

 

oszt2.JPG

 

A kiesést követően a csapattól 10 játékos távozott, a helyükre érkező, zömmel környékbeli fiatalok pedig még az NB1/B-ben sem tudták meghatározó csapattá tenni a Kohászt, amely a következő években már a másodosztályú bennmaradásért küzdött. 1971/72 végén aztán már nem kerülhette el a kiesést, 36 első- és másodosztálybeli szezon után a harmadik vonalba süllyedt.

Két szezon után ugyan visszajutottak az ismét átszervezett, létszámbővítésen átment, kétcsoportossá tett NB2-be, ettől kezdve azonban évenkénti liftezésbe kezdtek: a feljutást kiesés, a kiesést újabb feljutás követte. Az NB2-es megkapaszkodás csak az 1978/79-es szezonban sikerült, a csapat a 8., a következő évben pedig a 9. helyen zárt.

 

cimer.JPG

 

1980/81-ben azután váratlanul ismét ózdi sikercsapatnak örülhetett a közönség: a Kohász 52 pontot szerezve megnyerte az NB2 Keleti csoportját a Gyula és a Hódmezővásárhely előtt, és 15 szezon után ismét feljutott az élvonalba. A feljutás egyértelmű bravúr volt, a szezon előtt senki nem gondolt volna az Ózd bajnoki címére a Szolnok, az Eger, a Hódmezővásárhely vagy éppen a Salgótarján ellenében.

 

pallagi_robert.JPG

Pallagi Róbert edző

 

A Népsport így értékelte a sikert:

Pallagi Róbert vezető edzőnek több esztendős kitartó munkája eredményezte a bajnokcsapat összekovácsolását. Viszonylag szűk játékoskeretre támaszkodhatott, de nem is volt szüksége alapvető változtatásokra. Kialakult, egységes, ütőképes gárdát szervezett, amely még néhány látványos tavaszi bukást is elviselt az első helyezés kockáztatása nélkül. Játékukkal csak a legritkább esetben ejtették ámulatba a közönséget, azt azonban mindenki kénytelen volt elismerni: küzdeni, hajtani, lelkesedni tudásból a Kohász leckét adhat a mezőny bármelyik tagjának.

Az ő bajnokságuk a szív, az akarat bajnoksága volt, fényes bizonyítékát adva egy sokat hangoztatott, ám a megvalósulás tekintetében csak ritkán jelentkező tételnek, miszerint kiemelkedő tudású játékosok nélkül is csodákat lehet tenni…

Népsport, 1981.06.14.

 

8081.JPG A bajnokcsapat
Hátul (balról): Szegedi, Stanev, Szilágyi, Tokár, Utassy, Madarász, Fekete.
Középen: Henczel József dr., orvos, Fükő László, gyúró, Pribék, Fükő T., Pallagi Róbert vezetőedző, Pogány Lajos pályaedző, Biró, Bacskai I., Medve László technikai vezető, Thurner Károly intéző.
Elöl: Kiss, Ligeti, Sipos, Bakos, Tóth, Dudás, Varga, Vincze.

Képes Sport 1981/26.

 

Az 1982/82-es szezon kezdése előtt erősítést jelentett a Vasastól érkező Becsei Péter, a volt MÁV Előrés Ambrus László, a salgótarjáni Kajdi Tibor.

 

8182keret.JPG

Az 1981-82-es keret

 

Az első fordulóban nem kisebb ellenfelet győzött le a Kohász, mint a Verebes József által irányított későbbi bajnok Rába ETO-t. A második körben a Nyíregyháza ellen ugyan nem sikerült pontot szerezni, augusztus 30-án azonban a megyei rangadón 5-0 arányban győzedelmeskedtek a két Teodorut, Tatár Györgyöt, Kerekest, Görgeit, Oláh Ferencet, Borostyán Mihályt felvonultató Diósgyőri VTK ellen. Az ötödik fordulót követően a 4. helyen állt a csapat. Az őszi szezon harmadik ózdi győzelme a Békéscsaba ellen született, ennél azonban alighanem emlékezetesebb volt a Ferencváros elleni 4-4-es döntetlen.

 

A mérkőzésről még egy rövid filmfelvétel is fennmaradt:

https://www.youtube.com/watch?v=qB5xBe2CmVY

 

A lendület az ősz végére elfogyott, a csatárok nem bizonyultak túl gólerősnek, sok döntetlen mellett vereségek csúsztak be, az utolsó 5 őszi meccsen mindössze 2 pont volt a termés, így 17 forduló után, az „őszi végeredményt” nézve a 17. helyre csúsztak az ózdiak.

 

„Olyan mérkőzéseken végeztünk, döntetlenre, amelyek nekünk álltak, s olyanokat veszítettünk el, amelyéken az egyik pontra feltétlenül jók voltunk. Ezek a kisiklások nem valami könnyel- müsködés, hanem zömében a tapasztalatlanság miatt következtek be.” – értékelte az őszi szereplést Pallagi edző.

Labdarúgás, 1982/2.

 

A december elejére hozott „tavaszi idénykezdésen” a Rába ETO ráadásul megbosszulta az augusztusi vereséget: a 9-2-es végeredmény a szezon legsúlyosabb ózdi veresége volt. Az eredmények továbbra sem jöttek, súlyos vereségekbe szaladt bele az ózdi együttes: 1-5 a DVTK és a Ferencváros, 0-5 a Volán, 1-6 a Haladás ellen.

 

82_1.JPG Pogány és Becsei harca az FTC-Ózd 5-1-re végződött mérkőzésen

Labdarúgás, 1982/4.

 

Tavasszal a csapat mindössze 8 pontot szerzett, 4 győzelem mellett 13 vereség lett a mérlege, a szezont az utolsó helyen befejezve búcsúra kényszerült az élmezőnytől.

A búcsúval véglegesen véget ért az Ózdi Kohász fénykora. A nyolcvanas éveket nagyrészt (az 1985/86-es Területi bajnokságos évad kivételével) a másodosztályban töltötte a klub, majd az 1989-es kiesést követően többé nem tudott előrelépni a harmadik vonalból.

1994-ben a labdarúgó-szakosztály kivált az Ózdi Kohász sportklubból,és Ózdi FC néven új egyesületként folytatta NB3-as szereplését, egészen 2000 nyaráig, amikor is a Mátra csoportból kiesett klub vezetése visszalépett a következő évi megyei első osztályú szerepléstől, így a csapat az Ózdi Körzeti bajnokságba került visszasorolásra.

Bár néhány év alatt ismét az NB3-ig küzdötték vissza magukat, az utóbbi években ismét csak a megyei bajnokságban találkozhatunk Ózd labdarúgóival. 

 

Az ózdi futball történetéről készült monográfia:

ifj. Vass Tibor - Nyíri Károly: Száz év - sokezer gól. Az ózdi labdarúgás krónikája.

 

A cikk elkészítéséhez az Arcanum DigitálisTudománytár digitalizált anyagait használtuk fel.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr2313506067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.