Bige, a menő – egy eltékozolt tehetség, Fehérvári János története
2018. január 03. írta: thac

Bige, a menő – egy eltékozolt tehetség, Fehérvári János története

Fehérvári János 1953. január 8-án született Orosházán. Futballkarrierjének kezdeteiről nem sokat tudunk, ami biztos, hogy 16 éves korában, 1969-ben Hódmezővásárhelyről került a Budapesti Honvéd együttesébe. Az év augusztusában már be is fért a klub tartalékcsapatába, ahol olyan játékosokkal játszott együtt, mint Lévay Tibor, Szurgent Lajos, Lukács Sándor, Vári Pál vagy Molnár László, a későbbi játékvezető.

 

img703.jpgBudapest ifjúsági válogatottja az ifjúsági válogatottak Salgótarjánban megrendezett 1969-es tornáján

Az első sorban jobbról a második Fehérvári

Labdarúgás, 1969/8.

 

Fehérvári, vagy más néven Bige az ifjúsági válogatottba is bekerült, itt többek között Gass István, Komjáti András, Csorna László, Őze Tibor, Mucha József, Weimper István voltak a játékostársai. Az ifjúsági válogatott egyik legjobb góllövőjének számított. A Japán elleni 1970. július 24-i mérkőzésen a csapat négy góljából hármat szerzett, de eredményes volt 1971 áprilisában Ausztria ellen is a bécsi Práter Stadionban – akkor ott 5-0 lett a végeredmény.

 

ausztria.JPG Népsport, 1971. április 5.

 

 Az ifjúsági válogatott hazai bemutató és felkészülési mérkőzésein is szórta a gólokat, nem véletlen hát, hogy az egyik legnagyobb hazai csatárígéretként kezelték.

 

gyongyos.JPG

Népsport, 1969.december 1.

 

Az első osztályban 1971. március 6-án a Rába ETO ellen debütált, a csapat másik fiatal csatártehetségét, a Zalaegerszegről igazolt Csepregi Lászlót váltotta – bemutatkozása nem volt túl sikeres, a győriek ugyanis 3-0-val küldték haza a kispesti csapatot. Az 1970/71-es szezonban még egy meccsen kapott lehetőséget, a Dunaújváros elleni 3-0-s meccsen Pusztai cseréjeként.

 

A következő szezont továbbra is a Honvéd tartalékcsapatában kezdte. A szezonban az első nagycsapatbeli mérkőzésére április 1-én került sor, amikor is a Honvéd a Vasast fogadta. Fehérvári ezúttal is Csepregit váltotta, az 5-2-es sikerből egy Kozmának adott gólpasszal vette ki a részét.

Mészáros József edzőt meggyőzte a 19 éves csatár teljesítménye, és Fehérvári a szezon hátralévő 11 mérkőzésén már a kezdőcsapatban kapott helyet. A csatársor erejéről talán jó fogalmat alkothatunk, ha felsoroljuk tagjait: Pusztai László, Kocsis Lajos, Pintér Sándor, Kozma Mihály, na és Fehérvári.

 

honved_1972.jpg

Az 1971/72-es Honvéd már Fehérvárival

 

A balszélső poszton bevetett Fehérvári a második meccsen is gólpasszt adott Kozmának, a Honvéd ezzel a góllal verte az MTK-t. Az ifjú csatárt a Népsport beválasztotta a következő, 21. forduló válogatottjába, annak ellenére is, hogy a fordulóban a Honvéd gólnélküli döntetlenre volt csak képes a Komló ellen.

 

val.JPG

Népsport, 1972. április 17.

 

A Diósgyőr elleni meccsen ismét a csapat egyik legjobbja volt, így nem volt meglepő, hogy meghívást kapott az utánpótlás-válogatott keretébe is. A behívót a kor sajátosságainak megfelelően a Népsport közvetítette:


„Sebes Gusztáv, az MLSZ utánpótlás bizottságának vezetője szerkesztőségünk segítségét kérte, hogy az U-válogatott keret játékosait értesítse. Közölte a 16 játékos nevét, akiket ezúton értesít, hogy pontosan fél háromkor jelenjenek meg a Hungária körúton: Mészáros, Váradi B., Köböl (Vasas), Kovács B., Kunszt, Borsó, Csorna (MTK), Korponai, Fehérvári (Bp. Honvéd), Harsányi, Borbély II, Sarlós, Kellner (Újpesti Dózsa), Lengyel (VM Egyetértés), Gass (DVTK) és Varga (Csepel).”

Népsport, 1972. április 25.

 

Az idény hátralévő meccsein már gólokat is szerzett, a szezont 12 mérkőzéssel és 3 góllal zárta. Tagja lett a Budapest-válogatottnak, és részt vett az algíri stadion megnyitása alkalmából rendezett négyes tornán, ahol is az olasz Milan, a brazil Palmeiras és az észak-afrikai országok egyesített válogatottja ellen is pályára lépett.

 

algir.JPG

Népsport, 1972. június 16.

 

„Ha edző lennék, örülnék, ha olyan szélsőm lenne, mint Fehérvári. Gyorsasága, cselezőkészsége, remek beadásai képesek életet önteni egy agonizáló csatársorba is. Ott pedig, ahol gólerős belső csatárok farkasétvággyal várják a jó, a használható beadásokat, egyenesen nélkülözhetetlen- értékelte a szezon végén a Népsport a fiatal csatár teljesítményét.”

 

„Vér van benne! És ez nagyon fontos. Érzi a játékot, érzi, mikor kell erősen, vagy ívelten beadni. Nem kellett neki soha semmit magyarázni.  Önmagától jött rá a „dörgésre”, ilyenre pedig csak az elhivatottak képesek. Nem tudom már pontosan, melyik mérkőzésen történt, elfutott a balszélen. Jó pozícióba kerültem középen és már kiáltani akartam, hogy gurítsa be a labdát. Amire kiáltottam, már a lábam előtt volt a labda. A szélsők tulajdonképpen itt kezdődnek...” – jellemezte Fehérvárit a csapattárs, Kocsis Lajos.

 

Népsport, 1972. június 25.

 

Szédületes felfutás; Fehérvári mintegy négy hónap alatt a Honvéd tartalékcsapatából a legjobbak közé emelkedett. A következő szezonra Fehérvári már az első csapat keretével készülődhetett. Az első meccsen a Csepel ellen kezdő volt, ezután azonban a cserepadra szorult. Az őszi szezonban 7 alkalommal léphetett pályára, ebből háromszor csak csereként.

Négy hónap alatt a csúcsra ért, majd újabb négy hónap alatt visszakerült oda, ahonnan indult, a tartalékcsapatba. Az őszi szezon értékelésében még csak ennyi szerepel: Fehérvári sem a pályán, sem a magánéletben nem tudott fegyelmezett maradni. A januári felkészülést ezzel együtt még a csapattal kezdte, majd január 23-án érkezett a hír:

 


„A Bp. Honvéd labdarúgó-szakosztálya Fehérvári Jánost és Korponai Józsefet — fegyelmezetlen magatartásáért — meghatározatlan időre kizárta az első, illetve a második csapat keretéből.”

Népsport, 1973. január 23.

 

A "fegyelmezetlenség" részleteiről Boross Dezső Labdarúgásban közölt riportja számol be:

 

„A román portyán Dodó bácsi kérte, hogy ne vigyen fel senki italt a szobájába, őt viszont rajtakapta, hogy az üveg a kabátja alá van elrejtve. Spanyolországban takarodó után akart nekivágni az éjszakának. Idehaza pedig minden szabad idejét a Nirvána eszpresszóban tölti. Többször látták illumináltan, felelőtlenül hangoskodva. „Én vagyok a Fehérvári", szokta ilyenkor döngetni a mellét.”

 

"Több­ször leültünk vele beszélgetni. Tud­tuk, hogy sok a szabad ideje, ezért úgy határoztunk, ha nincs edzés, ak­kor jelentkeznie kell a sportirodán. Nem jelentkezett. Amikor szóltunk neki, össze-vissza halandzsált."

 

 

Labdarúgás, 1973/3.

 

Aligha kérdés, hogy a 8 általánost végzett, szegény családból származó 19 éves fiú miért nem tudta feldolgozni: egy éjszaka alatt annyi pénzt tudott italra elkölteni, amennyit hegesztő édesapja egy hónap alatt keresett meg. Kinek kellett vagy lehetett volna ekkor közbelépni, és mit kellett volna tenni? Kinek kellett volna megpróbálni továbbsegíteni pályáján a mindenki által kiemelkedő tehetségűnek tartott fiút? 

A túl sok szabadidő nem csak nála okozott problémákat; Dorogon 1966-ban Orczifalvy István ezért vezette be a napi többszöri edzést, de különféle módszerekkel (edzések, összetartások, közös ebédek) próbálták keretek közé szorítani a játékosok mindennapi életét a legtöbb fővárosi klubnál, Komlón, Szombathelyen és máshol is. Tegyük hozzá: nagyrészt hiába.

Könnyen lehet ilyenkor egyéni jellemvonásokra visszavezetni a problémákat, mint ahogy meg is tette azt például Mészáros József, Fehérvári edzője:

 

 „Az egész csapatba nem fektettem annyi energiát, mint Fehérváriba. Tehetséges játékosnak tartom, csak hiányzik belőle az az emberi tartás, ami egy élvonalbeli játékosnál szükséges. Könnyen befolyásolható. A végletek embere. Hosszú ideig türelmesek voltunk vele. Nem akarjuk elveszíteni, de nem annyira tehetséges, mint amennyire sportszerűtlen. Rajta múlik, hogy mi lesz belőle.”

Labdarúgás, 1973/3.

 

Hogy ennél azért komplexebb dologról, súlyosabb problémakörről van szó, azt az jelezheti számunkra, hogy messze nem elszigetelt eset Fehérvárié. Hány eltűnt-elveszett tehetséges játékos, megtört pályaív, korán félbeszakadt karrier, és sok esetben tragikusan korán félbeszakadt élet ismert a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek hazai labdarúgásából? A csepeli Kisuczky, az MTK-s Burg vagy Sárközi, az újpesti Karácsonyi, a győri Horváth László, a pécsi Hámori, a ferencvárosi Major, a békéscsabai Rácz és Bánáti, a debreceni Dóczé és Zilahi, és ki tudja, meddig folytathatnánk sort. Ez már túlmegy az egyéneken, és mindenképpen rendszerszintű problémát mutat.

 

„Fiatalon kerültem fel Hódmezővásárhelyről, megszédített az a csillogás, ami körülöttem volt. Szeretem a beatzenét és a csinos lányokat. Akármennyi pénzem volt elköltöttem, igaz, öt forintból is megélek.” – mondta magáról Fehérvári.

 

„Jópofa srác ez a Fehérvári. Egyik alkalommal, amikor betért hozzánk, feldobta az aranyóráját a levegőbe, majd bal lábbal levette, kihúzva magát, megszólalt: „megjött a menő". Egyébként tehetséges futballista, kár érte, hogy többet látni nálunk, mint a Honvéd első csapatában.” – jellemezte őt a Nirvána Bár főpincére.

 

 Labdarúgás, 1973/3.

 

Fehérvári tehát büntetésben töltötte a szezon hátralévő részét, majd 1973 nyarán a Honvéd kölcsönadta az újonc Haladásnak. Itt végigjátszotta a szezont, mind a 30 mérkőzésen pályára lépett, egy alkalommal tudott gólt szerezni.

 

szereles.JPG

Ritka pillanat: Fehérvári a földön fekve szereli Noskót az Újpesti Dózsa – Haladás 3-2 mérkőzésen

Képes Sport, 1973/34.

 

Pályán kívül azért Szombathelyen sem volt vele minden rendben, a Haladásnak azonban égető szüksége volt az NB1-es tapasztalattal rendelkező játékosra, így csak enyhe büntetésekkel sújtotta. A Népsport szezon végi játékosrangsorában a 159 rangsorolt játékos közül csak a 134. helyen zárt, 4,88-as átlagosztályzattal.

Fehérvárit augusztusban visszavette a kölcsönadásból a Honvéd, és a csatár ismét a kispestiek első keretének tagja lett.

 

 7475_1.JPG

Az 1974/75-ös Honvéd-keret az állandó mezszámokkal

 

74.JPG

1974 őszén ismét a Honvéd mezében

Képes Sport, 1974/36

 

Az 1974-es szezon eleje kifejezetten jól sikerült, teljesítményének köszönhetően 1974 októberében ismét az utánpótlás-válogatott tagja lett, majd az év decemberében meghívást kapott az A-válogatott keretébe is. Kétségkívül ez volt pályájának csúcsa, akkor is, ha a válogatott csapatban végül egyszer sem lépett pályára.

 

val2.JPG

Népsport, 1974. december 1.

 

Lakat Károly edző sikeresen kihasználta Fehérvári kétlábasságát: Bartossal váltogatva jobbszélsőként, Weimper váltótársaként pedig balszélsőként is többször bevetette, összesen 26 alkalommal léptette pályára. A teljesítményjavulás az év végi játékosrangsor helyezésén és az osztályzatok átlagán is látszik: Fehérvári 176 játékosból a 119., a közepesnél jobb, 5,23-as átlaggal.

A lap a posztonkénti rangsorban végül a jobbszélsők között rangsorolta: itt a 9. helyen zárt, megelőzte többek között volt csapattársát, az FTC-hez szerződött Pusztait, az újpesti Feketét, és honvédos csapattársát, Bartost is.

 

honved7576.jpg

A Bp. Honvéd 1975/76-os kerete, az első sorban balról a második Fehérvári

 

75.JPG

Fehérvári a békéscsabai Vágási mellett viszi el a labdát a Bp. Honvéd – Békéscsaba 2-0 mérkőzésen

Képes Sport, 1975/8.

 

A következő évben Fehérvári ismét 26-szor játszott a csapatban, majd 1976/77-re Lakat Károlyt Tichy Lajos váltotta az edzői székben, aki egy-két forduló után a tartalékcsapatba száműzte a pályán egyre többet alibiző szélsőt. A szezon közepén Fehérvári ráadásul porcsérülést szenvedett – egyszerre műtötték őt a Honvéd másik tehetséges, ám problémás játékosával, Kocsis Lajossal. A szezonvégi mérleg 8 játszott mérkőzés és 1 rúgott gól – az évad végén Tichy nem tartott rá igényt, így Fehérvári a Mészöly Kálmán által irányított Békéscsaba együtteséhez szerződött.

 

7778.JPG

Az 1977/78-as szezon elején a Békéscsaba keretének tagjaként

Labdarúgás, 1977/9.

 

Nem megbántva őket, a békéscsabai játékosok „nagy természete” még a korabeli NB I-en belül is legendás volt, itt folytatta tehát pályafutását Fehérvári. Az első évet Mészöly keze alatt még végigjátszotta, 78 nyarán azonban megsérült, így kihagyta az alapozást. A Mészölyt váltó Ondrik István csapatában csak hétszer jutott szóhoz a szezonban, általában csak a tartalékcsapatban kapott szerepet.

 

77.JPG

Fehérvári és Bolemányi harca 1977 őszén a ZTE – Békéscsaba 1-1 mérkőzésen

Képes Sport, 1977/36.

 

Magánéleti problémái is folytatódtak, így 1979 nyarán a csapat kedvezményelvonásra, és 6 hónapra felfüggesztett eltiltásra ítélte. Elképzelhető, hogy a nem megfelelő életvitel is hozzájárult ahhoz, hogy megint súlyos sérülés következett, aminek következtében 1979 szeptemberében ismét porcműtéten esett át. Az 1979/80-as évad őszi szakaszában nem lépett pályára az első csapatban, majd december 28-án ismét megbüntették: újabb féléves eltiltást szabtak ki rá.

Májusban az eltiltás hátralévő részét elengedve a Békéscsaba átadta Fehérvárit a Gyula csapatának, így ismét összeállt a Kispestről száműzött Kocsis Lajos – Fehérvári János kettős. 3 alkalommal lépett pályára a Gyulában, az év végén távozott, a következő szezont pedig már a Szarvasi Főiskola csapatában kezdte meg. Végigjátszotta az évet, de mint a szezon végi összefoglaló kiemeli, „lényegében végig sérülten játszott, és csak árnyéka volt igazi képességeinek”. (Békés Megyei Népújság, 1981.08.12)

 

1981 októberében Fehérvári újra csapatot váltott, az NB II-es Bábolnához igazolt. Itt már csak 4 alkalommal lépett pályára, az idény végén pedig nem tartottak igényt tovább a játékára. Újabb állomás következett, ezúttal egy osztállyal még lejjebb lépett, a Területi bajnokságba felkerült Mátészalkához igazolt. Itt végigjátszotta az 1982-83-as szezont, hozzásegítve a csapatot a bennmaradáshoz. A következő szezonban is találkozunk még a nevével a csapat összeállításában, 84 nyarán azonban a Mátészalka kiesett a Területi bajnokságból, Fehérvári pedig eltűnt a szemünk elől.

 

Ami biztos, hogy Mátészalkán maradt, innen érkezett a szomorú hír, hogy 1997. szeptember 15-én, 44 éves korában „tragikus hirtelenséggel” elhunyt. Mátészalkán temették el, nevét a kétezres években teremlabdarúgó torna őrizte ugyanitt, de 2008-ban emléktornával tisztelgett előtte Hódmezővásárhely városa is.

 

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár, valamint a Hungaricana Közgyűjteményi Portál digitalizált dokumentumait (Népsport, Képes Sport, Labdarúgás, Békés Megyei Népújság) használtuk fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr6213546619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szilágyi Imre 2018.03.07. 18:03:21

Az 1971/72-es Honvéd már Fehérvárival feliratú képen az eredeti névsor nem stimmel.
Kocsis Lajostól jobbra nem Pintér Sanya guggol, hanem Pusztai.
Nem a posztoló hibája, csak a korrektség kedvéért.
:)