A "keményfejű kőbányai" - Kotász, a zseni balfedezet
2018. április 02. írta: thac

A "keményfejű kőbányai" - Kotász, a zseni balfedezet

A hazai futballtörténet sajnos nem szűkölködik olyan játékosegyéniségekben, akik élete, pályafutása a feledés homályába veszett. Közéjük tartozik Kotász Antal, a Vasas, a Sztálinváros, majd a Honvéd 37-szeres válogatott fedezete is.  

 

kotasz1.PNG

 Forrás: Tarsoly József és dr. Kotász Mária gyűjteménye

 

Kotász 1929. szeptember 1-én született Vasváron. Családjával (édesapja kőműves- és ácsmesterséget folytatott) valamikor a harmincas években költöztek a fővárosba, Kőbányára. 1945-ben a BLASZ I-es (másodosztályú) Kőbányai TK együttesének felnőttcsapatában bukkant fel a neve. A fiatal játékos elsősorban a csatársorban szerepelt, pontos mérkőzésstatisztikái sajnos nem ismertek, azt mindenesetre tudjuk, hogy 1946 őszén a BRE elleni barátságos mérkőzésen hatszor talált be az ellenfél kapujába. 1947-ben a budapesti ifjúsági válogatott kerettagja lett – többek között a ferencvárosi Ombódi, Kocsis Sándor, a budafoki Garamvölgyi Ágoston, az újpesti Zentai társaságában.

A nagyon tehetségesnek tartott játékost az 1948/49-es szezonra az élvonalbeli Vasas együttese igazolta le. Itt gyorsan a mélyvízbe dobták: 1948. augusztus 29-án a Tatabányai SC ellen már Kántor, Kubala, Szilágyi I és Tóth III társaságában lépett pályára az angyalföldi piros-kékek csatársorában. Az őszi szezont a gyors debütálás ellenére azután inkább a Vasas második csapatában töltötte, bár a nagycsapat barátságos mérkőzésein voltak emlékezetes eredményei – például az Elektromos elleni meccsen rúgott kilenc gólja. Az első csapatban a szezon végére sikerült állandósítania a helyét. Első élvonalbeli szezonját 14 bajnoki mérkőzéssel zárta, egy bajnoki gólt szerzett.

Az 1949/50-es szezonban Kalmár Jenő edző már új poszton, a fedezetsorba visszahúzva játszatta Kotászt. Ez a döntés kimondottan jónak bizonyult, a húszéves játékos jó szerelőkészsége ebben a pozícióban lényegesen jobban hasznosult; a Népsport tudósításaiban rendre hatalmas ígéretként beszéltek róla, Szilágyi II fedezetpárjaként a szezon 30 mérkőzéséből 22-n szerepet kapott.

1950 februárjában a válogatott keret tagja lett, ám egy sérülés miatt nem tudott csatlakozni a tavaszi turnéra készülő Sebes-csapathoz, így válogatott bemutatkozása elmaradt – azt persze aligha gondolta, hogy ez a bokarándulás 4 évvel elhalasztja első válogatott szereplését.

1950 végén katonai szolgálatra vonultatták be, NB1-es múlttal rendelkező labdarúgóként a Szegedi Honvéd frissen élvonalba jutott együtteséhez került, a kapus Palotai János, Mednyánszky Rudolf, Sipos István, a később a Bp. Honvédhez került Kovács János, Teket II László, Forgács Gyula csapattársa lett. Itt Polyák Gyula edző Kotásszal a csatársorban számolt, főleg balösszekötőként játszatta. A Szegedi Honvéd a korszak egyik felfuttatott és megerősített honvédcsapataként az élvonal középcsapatává vált, Kotász pedig stabil csapattagként bízvást számíthatott arra, hogy leszerelése után a komoly élvonalbeli klubok valamelyikéhez szerződhet.

 

530201.PNG

Népsport, 1953.02.01.

 

Kotász 1953 januárjában a Budapesti Bástya, vagyis az MTK játékosa lett. A Bástya csapatában bajnoki mérkőzésen nem lépett pályára, ellenben MNK-találkozókon, valamint a második csapatban több alkalommal is szerephez jutott. A legutolsó alkalom, amikor biztosan a Bástya második csapatában szerepelt, 1953. május 24., a Bp. Bástya II – Bp. Honvéd II 4-0-ra végződött találkozó, amelyen gólt is szerzett.

 

530525.PNG

Népsport, 1953.05.25.

 

Azt ezt követő események meglehetősen bonyolultak, nehezen kibogozhatók. A játékossal készült későbbi interjúk szerint Kotász valamikor 1953-ban a Budapesti Kinizsi (tehát a Ferencváros) keretéhez került.

 

„Tíz nap sem telt el, s már a Bp.  Kinizsinél voltam. Úgy tűnt, hogy a bajnoki szünetet jól kihasználta az egyesület vezetősége, mert majdani válogatottak egész sorát igazolták át. Így Mátrai Sanyit, Orosháza büszkeségét, a távolugrásban, sprintben válogatott kerettag atlétát, aki futball-csatárként meg ontotta gólokat, Kertész Tomit, a Vasutasból, Orosz Palit Szentesről, s nem utolsósorban Fenyvesi Mátét Kecskemétről.  Egy hétig edzőtáboroztam is velük Gödön, Fenyővel alkottuk a tervezett balszárnyat, tehát helyem volt a legjobbnak látszó 11-ben. Az első bajnoki meccs előtt, a Vasas vagy a Dózsa ellen, már szerelésben készülődtem a kivonulásra, amikor megjelent az öltözőben az OTSB elnökhelyettese, az Aranycsapat szakmai irányítója, Sebes Gusztáv, elkérte a bírótól az igazolásomat, és ott, mindenki előtt összetépte.”

Az összetépett igazolás

 

Ezen a ponton éljünk némi kiegészítéssel Kotász ismertségével, illetve emlékének ápolásával kapcsolatban. A cikk írása közben sikerült rábukkannunk egy egészen részletes, interjúkon, forrásfeldolgozásokon alapuló – bár néhány helyen nem feltétlenül pontos – weboldalra, ami azonban már sajnos nem érhető el eredeti, a tempofradi.hu és a honvedfc.hu által is idézett webhelyen, hanem egy teljességgel ismeretlen tárhelyen van, amelyet ráadásul meglehetősen nehezen kínál fel még a Google keresője is. A jobb sorsra érdemes weblap sorsának ilyetén alakulásáról sajnos semmit nem tudunk. Lehet, hogy csak tanúsítványhiba miatt, de az URL "nem biztonságos"-nak minősül, így direkt nem közöljük, "Az összetépett igazolás" szövegre keresve megtalálható.

 

Az interjú Nemzeti Sportban megjelent verziója szerint:

„1953-ban a Ferencvárost Kinizsinek hívták, s a Megyeri úton léptünk volna pályára bajnoki meccsen, a Dózsa ellen. Már indultunk bemelegíteni, amikor egy nagyhatalmú futballvezető belépett az öltözőbe, és se szó se beszéd összetépte az igazolásomat. Ott álltam focifelszerelésben, leforrázva. Az illető csak annyit mondott: hétfőn menjek fel hozzá a sporthivatalba.”

Nemzeti Sport, 1993.01.14.

 

Nem tudjuk, pontosan mikor került volna sor Kotász Kinizsihez szerződésére. A Dózsa elleni bajnokira aligha készülhetett, 1953-ban ugyanis a Megyeri úton csak novemberben került sor ilyen találkozóra. A Vasas elleni mérkőzésről viszont már lehet szó, hiszen azt 1953. június 13-án játszották a csapatok, valóban a Megyeri úton. Ha így volt, akkor a Kinizsi vezetése tökéletesen titokban tartotta Kotász szerződtetését, ugyanis még az előző napi Népsportban megjelent beharangozóban sem említették az új játékost, a tervezett összeállítás Gulyás — Ombódi, Kispéter, Dalnoki — Kéri, Dékány — Kertész. Orosz. Mátrai. Csoknyai, Fenyvesi volt.

Kotász Kinizsihez igazolásának történetéről mindössze egy közvetett nyomot találtunk. 1957 márciusában a Népsport a következőket írja:

„A Ferencváros Kotászra tart igényt. A zöld-fehérek egyik vezetője ugyanis előadta. hogy Kotászt annak idején minden további nélkül leigazolhatta volna a Kinizsi, de elállt ettől, mert „felsőbb szervek” arra kérték: adja kölcsön az akkor játékosgondokkal küzdő Sztálinvárosnak. A zöld-fehérek így is tettek, miután ígéretet kaptak arra, hogy Kotász — ha elmegy Sztálinvárosból csak a Fradiba mehet...”

Népsport, 1957.03.28.

 

1953 nyarán biztos, hogy Sztálinvárosba került. 1953 július 30-án már a Sztálin Vasmű Építőkben találjuk a nevét, éppen a Kinizsi elleni Béke Kupa mérkőzésen, amelyre Csepelen került sor. Az ötvenes évek iparfejlesztésének csúcsberuházásának számító Sztálinvárosi Vasmű futballcsapatát a kiemelt beruházásokhoz hasonlító elvek mentén hozták létre és juttatták élvonalba a sportpolitika irányítói. A klub három év alatt négy osztályt (!) ugorva került 1953 elején a 14 csapatos NB1-be. Mindehhez élvonalbeli játékosok tömegét irányították központi utasításra Sztálinvárosba – Cserjés Istvánt, Lennert Ferencet, Vad Istvánt a Honvédból, Bosánszky Jenőt, Hegedűs Andrást, Király Árpádot a Bástyából, Fábián Zoltánt, Fejes Lászlót, Krasznai Lászlót, Szigeti Ferencet, Kovács Sándort, Sólyom Jánost, Halmai Józsefet a Dózsából, Ullmann Istvánt a Vasasból.

Az első osztályban mindazonáltal nem jöttek a sikerek, így 53 nyarán további erősítéseket határoztak el, többek között Bakó Béla Vasas-kapus és Kotász Antal Sztálinvárosba vezénylését. Kotász 1953 augusztusában, a Csepeli Vasas ellen mutatkozott be bajnoki mérkőzésen új csapatában, majd az év hátralévő részére ki is bérelte a balfedezet posztját. Az Építők végül sikerrel vette az első évet, és ha nem is olyan eredménnyel, mint amit a klubot összevezénylő sportvezérek remélhettek, de bent maradt az első osztályban.

 

sztalin.PNG

A Sztálin Vasmű Építők csapatában

Forrás: Tarsoly József és dr. Kotász Mária gyűjteménye

 

Közben a nagypolitikai irányok változtak, az erőltetett nagyiparfejlesztés ütemének visszafogása jegyében a sztálinvárosi futball felfuttatása is hátrébb sorolódott. A csapat nagyrészt együtt maradt, számottevő új igazolás azonban nem érkezett. Kotász számára az 1954-es év nem is a bajnokság szempontjából hozott sikereket – bár csapata a kiesés elkerüléséért küzdött, Sebes Gusztáv az év szeptemberében Zakariás helyére beválogatta őt a románok ellen készülő A-válogatott keretébe.

 

valog2.PNG

A magyar csapat a Románia elleni mérkőzésen, balról az ötödik az újonc Kotász

Forrás: Tarsoly József és dr. Kotász Mária gyűjteménye

 

1954. szeptember 19-én mutatkozott be címeres mezben. Első válogatott szereplése alkalmával a sportlap tudósítása szerint ugyan nem váltotta meg a világot, de „lelkiismeretesen betartotta az utasításokat”. A következő két meccsen, a Szovjetunió majd Ausztria ellen is megbízhatóan játszott, ezzel végleg kiszorította a csapatból Zakariást.

 

19541116.PNG

Népsport, 1954.11.16.

 

1954 végén a Sztálinváros (már Sztálinvárosi Vasas néven) kiesett, Kotászt pedig a Budapesti Honvéd igazolta le. Ismét csak a vele készült interjú szerint leigazolásában Puskás szava döntött, aki a támadó jellegű futballt játszó Szojka helyett a védekezést előtérbe helyező Kotászt látta volna szívesebben Bozsik fedezetpárjaként.

Első Honvédos éve végén mindjárt magyar bajnoki címet ünnepelhetett – húsz alkalommal volt tagja a csapatnak, elmondható tehát, hogy gyorsan alapemberré vált. Az 1956-os félbeszakadt bajnokságban is mindössze két alkalommal hiányzott a kezdőcsapatból. 1956 végén részt vett a Honvéd dél-amerikai túráján, Szusza és Budai II társaságában 1957 márciusában tért haza, ezt követően négy hónapos eltiltást kapott.

 

570308.PNG

 Népsport, 1957.03.08.

 

Az eltiltást 1957 májusában feloldották, a Kotásszal együtt eltiltott Budai II, Bányai, Lantos, Faragó, Szusza, Sándor és Rákóczi az 1957-es szezon végére visszatérhettek a csapataikba; Kotász a szezon utolsó öt mérkőzésén lépett pályára a Honvédban. Bár a szezon végén hívta a Dózsa, a Honvédnál maradt, ami jó döntésnek bizonyult. 1957 és 1961 között a Honvéd és a válogatott meghatározó játékosává nőtte ki magát; 1961 októberéig összesen 37 válogatott mérkőzésen lépett pályára, kettővel többször, mint „elődje”, Zakariás.

A bajnokságokban az 1955-ös és 1956-os bajnoki cím után 1957/58-ban ezüstérmet, 1958/59-ben bronzérmet szerzett csapatával. A nemzetközi színtéren is jutott neki diadal: részese volt a Bp. Honvéd 1959-es Közép-Európai Kupa győzelmének. A sorozatban két magyar klub, a Honvéd és az MTK indult, az első fordulóban a kispestiek a Wiener AK, az MTK-sok a Dynamo Prága együttesét búcsúztatták. Az elődöntőben mindkét csapat jugoszláv ellenfelet kapott: az MTK 2-1-es győzelemmel és 0-0-s döntetlennel jutott túl a Vojvodinán, a Honvéd viszont keményen megküzdött a Partizannal. Idegenben 3-3-at, itthon 2-2-t játszottak, és mivel a hosszabbításban sem változott az eredmény, sorsolással döntöttek a továbbjutásról. A szerencse a Honvédnak kedvezett, így magyar döntőre kerülhetett sor. A két mérkőzést a Népstadionban játszották le, augusztus 19-én a Honvéd 4-3 arányban verte az MTK-t, a visszavágó pedig szeptember 9-én 2-2-s döntetlent hozott, a trófea így a piros-fehéreké lett.

 

Kotász "Öcsi" technikai tudásáról ekkor már ódákat zengett a szaksajtó. Fedezetként ekkor már nem csak a védekezést tartotta feladatának (amiért állítólag annak idején Puskás mellette döntött Szojkával szemben), hanem a támadásokat is egyre többet segítette.

 

„Bundzsákkal együtt Kotász iskolát csinált a korszerű fedezet játékból. Sokoldalúságot, színt, szellemességet, ötletet es kiismerhetetlenséget vitt ezen a poszton a játékba.” – írta róla 1960-ban a Labdarúgás.

„Hallatlanul kiegészítik egymást a válogatottban Bundzsákkal. Szinte behunyt szemmel is ismerik egymás mozdulatait, gondolatát, mikor megy az egyik előre, mikor hátra, és mikor kell váltaniok egymással. Erő, tüdőkapacitás, vitalitás, körültekintés kell ahhoz a játékhoz, amit Kotász nyújtott például a nyugatnémet válogatott ellen. Reflexe, cselekvőképessége is kitűnő. És roppant gyors, s lehetőleg nem szerzi meg szabálytalan eszközökkel a labdát… Technikával old meg mindent.”

 Labdarúgás, 1960/1.

 

 kispest.PNG

A Bp. Honvéd KK-győztes csapata

Forrás: Tarsoly József és dr. Kotász Mária gyűjteménye

 

1959 és 1960 fordulóján pályafutása csúcsán volt, a Honvédban Sós Károly, a válogatottban Baróti Lajos is számított rá. Pedig Kotász nem volt egyszerűen kezelhető játékos. Kiállításai, eltiltásai rendszerint nem szabálytalanságok miatt következtek be, hanem mert rendre visszaszólt a játékvezetőknek, ezt pedig az ötvenes-hatvanas évek fordulóján még lényegesen szigorúbban bírálták el, mint mostanában.

 

"A fürdőben Kotász dühöngött:
– Hát már nem is szólhatok a bírónak, ha nem torolja meg a szegediek életveszélyes játékát?!
Borossy doktor egészen mást mondott. De ezt már a mérkőzés után, izzadt homlokát törölgetve:
– Kotász sértegetett. Hogy mit mondott? Ezt inkább ne írjuk le."

Képes Sport, 1957/33.

 

1959. november 15-én Harangozó játékvezetővel veszett össze – „feleselés” miatt a kiállítás sorsára jutott, az MLSZ Fegyelmi bizottsága pedig „visszaesőként” 5 hónapos eltiltással sújtotta.

Sok játékostársától eltérően nem ivott, az éjszakai élettől azonban nem maradt távol, szenvedélyes kártyajátékos volt. Ezzel függ össze egy, a magánéletét érintő zűrös esemény napvilágra kerülése is. 1960 nyarán egy nagyszabású sikkasztás kapcsán a napilapok egy „élsportoló” érintettségét is megemlítették. Hamar kiderült a név is – Kotász Antalé. A lapokban megjelent történet szerint a 18 éves R. Gabriella, a Budapesti Fűszer- és Édesség Nagykereskedelmi Vállalat munkatársa mintegy 80 ezer forintot sikkasztott el, amiből közel 30 ezer forintot apróbb részletekben aktuális barátjának, Kotásznak adott kölcsön, hogy az kártyaadósságait törleszthesse belőle. Kotász mindent tagadott, ennek ellenére a napilapok lényegében „bizonyítottnak” vették a tényt, és sürgették a játékos megbüntetését.

 

 labdarugas60.PNG

 Labdarúgás, 1960/11.

 

A Kotásszal szemben felhozott vádakat tudomásunk szerint sosem igazolták, de nevének egy büntetőügyben történt meghurcolása biztosan nem tett jót karrierjének. 1961-ben Baróti Lajos különösebb előzmények nélkül kihagyta a válogatottból az addig alapembernek számító balfedezetet, a csapat sikertelen őszi dél-amerikai túrája után azonban váratlanul visszahívta őt a keretbe.

A sértődött Kotász ekkor saját elbeszélése alapján a Rozmaring presszóban egy asztaltársaságban annyit mondott: „Hiába hívnak vissza, úgysem mennék el a VB-re”.

 

„Világ életemben egyenes, mondhatni makacs típus voltam. Nem kedveltem, ha bárki kedve szerint nyitogatja vagy csukogatja előttem az ajtót. Baróti Lajos egyébként úgy tudta meg az egészet, hogy a Rozmaringban ott ült egy susogó, aki rögtön felrohant a szövetségi kapitányhoz az MLSZ-be, s elmesélte, hogy a Kotász mi mindent dumál itt össze…”

Nemzeti Sport, 1993.01.14.

 

Baróti ezt követően végérvényesen ejtette Kotászt, a Honvéd viszont továbbra is számított rá. 1963 elején Lóránt Gyula így jellemezte őt:

„Megnősült, családos ember, s mint ilyen nagyon megkomolyodott. Nincs vele probléma. Lelkiismeretes az edzéseken, a nagy megterhelésű gyakorlatokat is szó nélkül végzi, biztatja a fiatalokat, példát mutat nekik.”

Labdarúgás, 1963/1.

 

honved6263.jpg

A Bp. Honvéd kerete 1962/63-ban

 

kotasz_bundzsak.PNG

A két válogatott fedezet egymás ellen – Kotász és Bundzsák harca a Vasas – Bp. Honvéd 2-0 mérkőzésen

Képes Sport, 1963/42.

 

1963 végén aztán váratlan ultimátumot kapott a csapattól, konkrétan Bozsik Józseftől: csak akkor számítanak továbbra is a játékára, ha elvállalja a balhátvéd szerepkört. Kotász makacsságát ismerve ez akár borítékolt elbocsátásnak is szánhatták a vezetők, s ha így volt, nem tévedtek. A visszautasított ajánlatot követően a csapat vezetése „a labdarúgás befejezésére kérte” a játékost, aminek az eleget is tett, még öregfiúk-meccsen sem lépett többé pályára. 

Tekintve, hogy az ötvenes évek második felében már nem lett minden Honvéd-játékosból katonatiszt, Kotász sem volt egyenruhás, honvédos évei alatt a HM polgári alkalmazottjaként tartották nyilván. Visszavonulását követően nem maradt HM-dolgozó sem – az ÁFOR-hoz ment, és egészen nyugdíjazásáig benzinkútkezelőként dolgozott. 2003 júliusában, a legvalószínűbb verzió szerint július 5-én hunyt el Visegrádon.

 

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár digitalizált dokumentumait (Népsport, Nemzeti Sport, Képes Sport, Labdarúgás, Népszava) használtuk fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr6113800598

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Napikispest 2018.04.05. 2018.04.06. 10:43:19

bíróküldés // Kassai Viktort érte a megtiszteltetés, hogy vezetheti a világtörténelem harmadik Honvéd-Balmazújváros bajnokiját. Taccsbírók: Király Krisztián és Huszár Balázs, az alapvonalakon: Berke Balázs és Molnár Attila, tarcsiban pedig ifj. Tóóóóóó…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Measurer 2018.04.02. 22:02:44

Köszönet az összeállításért, jó volt visszaemlékezni rá.
Egy kis statisztika Kotászról Sógoréktól:
www.weltfussball.at/spieler_profil/antal-kotasz/