A kapus, akiről tangót neveztek el
2018. november 12. írta: thac

A kapus, akiről tangót neveztek el

Korein József - egy magyar hálóőr sikerei Dél-Amerikában

„A Racing - Independiente mérkőzés ismét beigazolta, hogy Korein kivételes tudása oly fokon áll, amelynél már nincs lehetősége a fejlődésnek. Hogy a mérkőzés második félidejében a Racing kilenc emberrel játszva az eredményt nemcsak megtartani tudta, hanem még győzni is volt ereje, ez elsősorban a mezőny hősének, az oroszlánszívű, bátor magyar fiúnak dicsősége. Küzd a labdáért a földön és a levegőben, nem ismer félelmet, sasszemű, biztos és gyors. Ha a távol puszták fiai között sok ilyen játékos van, úgy az elkövetkezendő olimpiász futballdöntőjében nagy szerepet fog játszani Magyarország." 

racing_27.jpg

A Racing Club de Avellaneda 1927-ben. Állnak: Solé, Cabrera, Della Torre, Korein, Elicegui, N. Molinari. Ülnek: Perinetti, Ochoa, R. Sosa, Miguel, Rey.

A fenti leírást a Critica című argentin lap közölte a Racing Club magyar kapusáról, az itthon szinte ismeretlen Korein Józsefről. Korein pályafutását 1918-tól tudjuk nyomon követni, ekkor került az Óbudai TE csapatához – mint atléta, majd röviddel később a klub labdarúgó osztályához, mint futballjátékos. (Születési helye és ideje ismeretlen, egy spanyol cikk szerint Zala megyéből származik.) Már első labdarúgó-szezonjában az ifjúsági válogatott keretének tagja lett, így nem csoda, hogy a következő évben már a III. kerületi TVE igazolta le. A III. kerület első csapatában 1920 márciusában, a Vasas elleni mérkőzésen szerepelt először. „A kapuban új játékos debütált Korein személyében, aki néhány bravúros védésével ízelítőt adott talentumából.” – írta a Sporthírlap tudósítója. (Sporthírlap 1920.03.29)

ifi18.PNG

Sporthírlap, 1918.05.06

1920 tavaszán a Kerület első számú kapusává avanzsált, játszott a csapat nemzetközi bemutató mérkőzésein is, majd természetesen részt vett az óbudaiak júniusi felvidéki portyáján is. A kassai, ungvári és eperjesi vendégszereplések a magyar csapat szempontjából kellemetlen véget értek: a csapat három meghatározó játékosa nem tért haza Magyarországra. Hegyi Gyula és Oláh György (más forrás szerint Stark József és Hegyi Mátyás is) Ungváron, míg a kapus Korein József Kassán kapott munkát és futballszerződést. Korein csak rövid ideig maradt Kassán, hamarosan csatlakozott Hegyiékhez, és az Ungvári AC-ból kivált Ungvári TK játékosa lett. Ekkor még csak egy évet töltött idegenben, 1921 nyarán társaival együtt visszatért Magyarországra, és miután az MLSZ-től megkapta a játékengedélyt, egy ideig ismét a III. kerület csapatában szerepelt.

Alig fél évvel később aztán ismét Ungvárra, az UTK együtteséhez távozott. A pontos időpontot nem tudjuk, de 1922 áprilisában már biztosan az UTK játékosa volt, 1922 októberében pedig ő védte "Ruszka-Krajna" válogatott csapatát is a Szlovenszkó elleni (gyakorlatilag Ungvár Kassa ellen) mérkőzésen. Ungvári szerepléséről 1923 végéig vannak adataink, a következő időszak eseményeit saját későbbi elbeszélése alapján rekonstruálhatjuk. A Ruszka-Krajna válogatott valószínűleg az 1924-es év folyamán Prága válogatottja ellen lépett pályára. Korein játékával felkeltette a prágai Deutscher Fussball Club vezetőinek érdeklődését, ajánlatot kapott tőlük, így rövidesen elhagyta Ungvárt és Prágába tette át székhelyét. Nem ő volt az egyedüli magyar a DFC Prága csapatában, ekkor már itt játszott a MÁVAG két volt kiválósága, Bobor Károly és Szedlacsek Ferenc is. Az érettségizett Korein a prágai Unio Bank tisztviselője lett. 1925. január 1-én a DFC professzionális csapattá alakult, Korein is profiszerződést kapott – a saját személyét érintő anyagiakról ugyan nem nyilatkozott, de azt elmondta, hogy a csapatnál a fizetések havi 2000 és 7000 cseh korona között alakultak.

A DFC 1925-ben részt vett a Csehszlovák Labdarúgó Liga első hivatalos bajnokságában, és a három nagy prágai csapat, a Slavia, a Sparta és a Viktoria Zizkov mögött a negyedik helyen végzett. Korein (Korenyi néven) a 9 bajnoki mérkőzésből 8-on védett, a 8., egyben utolsó DFC-s bajnoki mérkőzésére 1925.június 14-én került sor. A DFC ellenfele ekkor a CAFC Vinohrady gárdája volt, a meccsen a DFC-sek egyértelmű esélyesként léptek pályára. Ennek ellenére a DFC egy öngóllal hamar hátrányba került, a "németek" csapatkapitánya, Pavel Mahrer pedig idegességében leteremtette Koreint, a kapust, akinek nem is kellett több, levonult a pályáról, és ezzel nagy hirtelen DFC-s pályafutásának is végett vetett.

A DFC az affér után nem kívánta tovább foglalkoztatni a magyar kapust, sőt el is szerette volna tiltatni a játéktól, a Csehszlovák Futballszövetség azonban nem érezte magát illetékesnek, és a klub belügyének minősítette az esetet. Korein – miután nem sikerült a prágai Spartához szerződnie –, elhagyta Prágát. Először Bécsben, a Rapidnál próbált szerencsét, de végül innen is tovább állt. Az uruguayi Nacional vezetősége egy prágai vendégjáték alkalmával korábban már megpróbálkozott Korein Uruguayba csábításával, a fiatal kapus hát Hamburgba ment, majd szeptember 9-én a HAPAG (Hamburg-Amerikanische Packetfahrt-Actien-Gesellschafthajóvállalat Bayern nevű hajójával Montevideóba utazott.

bayern_1921-01.jpg

A Bayern egy 1921-es képen (Forrás)

Dél-Amerika ekkor még ismeretlen terepnek számított a magyar labdarúgók körében – Korein volt az első, aki magyarként ezen a földrészen próbált szerencsét. (A tágabban értelmezett "Latin-Amerikában" nem ő volt az első, egy évvel korábban a Vasas két játékosa, Katzer Károly Mihály és Weisz Károly már Kubába, a Fortuna Havanna együtteséhez szerződött.) A Nacional csapatánál végül csak néhány edzésen vett részt, mert hamarosan elfogadta a városi rivális, a Penarol ajánlatát.

penarol.png

Sporthírlap, 1925.12.06

1925 novemberében a Central elleni bemutató mérkőzésen kapott először lehetőséget a Penarol kapujában. Nem okozott csalódást, uruguayi pályafutása mégis rövidre sikeredett. Decemberben egy edzésen súlyos lábtörést szenvedett; az első hírek rendkívül ijesztőek voltak, még az amputáció szükségessége is szóba került. Végül kiderült, hogy nem ilyen nagy a baj, a kapus néhány hét után újra edzésbe állt, a csapatba azonban nem került már vissza.  

Mivel játéklehetőség híján megélhetése veszélybe került, ismét útnak indult, a következő év januárja már a szomszédos Argentínában találta. Első körben egy, a buenos aires-i magyarok által gründolt futballcsapat, a Hungaro FC edzéseinek vezetését vállalta el – a klubról nincs sok információnk, 1926 utáni sorsáról nem találtunk adatot.

hungaro.PNG

Sporthírlap,1926.04.15

Korein nem sokáig maradt az ismeretlenség homályában Argentínában sem; nem akármilyen csapatnál, az Asociación Amateur de Football (AAmF) 1925-ös bajnokánál, a Racing Clubnál próbált szerencsét. Gyorsan megnyerte a csapatvezetés bizalmát, és 1926 őszén már ő volt a Racing első számú hálóőre.

„Hogy egy külföldi kapus a mi pályáinkon azonnal sikerrel léphessen fel és feltétel nélkül megnyerje magának a vezetőkörök és a kritika elismerését, szükséges, hogy kivételesen jó legyen… Kivételesen jó kell, hogy legyen tehát Korein József, a kitűnő magyar kapus, aki a Racingban brillírozik, és aki rövid nyolc havi működése után ugyanolyan népszerűségre tett itten szert, mint más kapusok egy egész évtized alatt. Korein azonban meg is felel mindazon követelményeknek, amelyek a kiválóság feltételei. Koréin ifjúkorában atléta volt, mindig tevékeny részt vett a sportokban, kitűnően uralja a helyzeteket és elhelyezkedése a legjobb. Minden helyzetben meg tudja őrizni az önuralmat, ami karakterizálja az olyan futballistát, aki nagy technikai tudással rendelkezik.” – idézte egy argentin lap sorait 1926 decemberében a Prágai Magyar Hírlap. (Prágai Magyar Hírlap, 1926.12.08)

korein.jpg

Korein József az El Gráfico címlapján 1926-ban (Forrás)

Korein argentínai "sztárságát" jól mutatja a Sporthírlap hasábjain Almási Iván beszámolója az otthonában tett látogatásról. 

"Mint figyelmes házigazdához illik vendégeit csokoládéval és gyümölcsösei kínálja Korein. A csokoládét sajnos papirba burkolta a gyáros és hogy tetszetősebb legyen, egy kedvelt ember arcképével díszítette. A kép Koreint ábrázolta. Uzsonna után cigaretta következett. Kétfélét tettek az asztalra, erőset s gyengét, kinek-kinek az ízlése szerint, A „Dollár" és a „Fantázia," egyformán díszes csomagolásban várta, amíg rágyújtanak, a dobozokon mindkettő Korein jól sikerült színes arcképét viselte.

Régi hírlapok, dísztárgyak, fényképek kerülnek elő a szekrényből, az asztalfiókból, mind egy magyar fiú sikerét, boldogságát mesélik. A fényképek százai közül kis selyempapír csomag hull ki: egy kotta és egy fénykép van benne. A kotta címlapján a magyar és az argentínai címert egyesítette a rajzoló. Alatta Korein arcképe és piros-fehér-zöld betűkkel: „Korein-tangó“."

Sporthírlap, 1927.04.21

Korein mindeközben felvette a kapcsolatot Magyarországgal is – 1926 októberétől rendszeres riportokban számolt be a Nemzeti Sportban Argentína labdarúgásáról. Nem csak a futballpályán volt sikeres: 1927-ben vagy 1928-ban feleségül vette a klubelnök, Pedro Molinari lányát, Carolina Juliát. Miután az újdonsült após – „civilben” bankigazgató – megtette a bank titkárának, felhagyott a játékkal, banki munkája mellett a Racing adminisztrációs feladatait végezte.

platense_1933_2.jpg

A Platense 1933-as csapata

Nagyjából egy év kihagyás után, 1929-ben visszatért a futballpályára: egy ideig a Racingban, majd a Sportivo Palermo együttesében szerepelt, ezt követően pedig valószínűleg végleg felhagyott az aktív játékkal. Nem szakadt el mindazonáltal a futballtól, 1933-ban a Platense edzőjeként, majd az újonnan megalakított argentin profi bírói testület vezetőjeként látjuk viszont.

Korein József - vagy spanyol verzióban José Korein - edzőként is komoly szakmai munkát végzett. 1935-ben megjelent “Entrenamiento para jugadores de football” (Edzés a futballisták részére) című könyve. 1937-ben a bolíviai labdarúgó szövetség meghívásának engedve bolíviai szövetségi edző lett (más forrás szerint a testnevelőtanár-jelöltek képzését bízták rá), emellett pedig bolíviai bajnoki mérkőzések játékvezetőjeként is foglalkoztatták. 

biro.JPG

Korein József játékvezető Ignacio Diaz, a Central és Isidro Lángara, a San Lorenzo csapatkapitánya között, 1940.május 19-én

1939/40-ben újra az argentin első osztály mérkőzésein láthatjuk őt bíróként, az adatok szerint a szezonban 18 élvonalbeli mérkőzést vezetett. Nem volt egyszerű dolga - az 50-60 ezres nézőközönségről, a dél-amerikai bajnokik vad hangulatáról sokat cikkeztek, a mérkőzéseken időnként mind a játékosok, mind a nézők testi épsége veszélybe kerülhetett. "Kő és üvegdobálások gyakran fordulnak elő. Legutóbb az FC Oeste pályáját két mérkőzésre tiltotta be a szövetség. Az FC Oeste - River Plate mérkőzésen ugyanis túlságosan nagy üveg- és kőzápor volt, s jacomot, a csapatom jobbfedezetét annyira telibetalálták, hogy a játékosnak több napig kellett feküdnie." - írja beszámolójában Plattkó Ferenc, a River Plate technikai vezetője. "Nem ritka jelenség az sem, hogy a játékvezetőt megkéselik. Erről szegény Korein mesélhetne" - folytatja. "Koreint legutóbb nem csak megverték, hanem meg is késelték. Korein a szövetségnél és a bíróságnál természetesen feljelentést tett, s most várja az ítéletet." (Nemzeti Sport 1941.04.05)

szurkolok.PNG

 Az élet beléptető kapuk nélkül - uruguayi szurkolók egy alacsonyabb osztályú mérkőzésen valamikor az ötvenes-hatvanas években (Labdarúgás, 1966/1)

További életéről sajnos csak elszórt információink vannak. 1940 után Európába utazott, hogy az európai csapatok játékrendszerét és edzésmódszereit tanulmányozza. 1949-ben Spanyolországban tűnt fel, és a Valladolid edzői székét pályázta meg - miután az Atletico Madridhoz távozott a klub addigi trénere, az akkor még kevéssé ismert argentin Helenio Herrera. Korein végül nem került a Real Valladolidhoz, a csapat korábbi edzője, Antonio Barrios tért vissza a kispadra, Korein futballpályafutása pedig ezen a ponton eltűnik a szemünk elől. 

Az utolsó (igaz, már csak közvetett) említést "Don José Korein"-ről egy 1956-os esemény kapcsán találtuk: az argentinai Villa Carlos Paz városának önkormányzata ebben az évben egy települési kórház létesítése céljából egy évre kibérelte a La Carolina fogadót az őt képviselő feleségétől, Carolina Julia Molinari de Koreintől. 

Korein József halálozásának időpontját és helyszínét sajnos nem sikerült feltárnunk.

 

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár valamint a Hungaricana Közgyűjteményi Portál digitalizált dokumentumait használtuk fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr1514367797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.