A mészárosok és hentesek futballklubja
2019. február 19. írta: thac

A mészárosok és hentesek futballklubja

Egy iparoscsapat hányattatásai az amatőrök és a profik világa közt

Viszonylag kevés olyan hazai futballcsapatról tudunk, amelynek alakulási dátumát nehezebb kinyomozni megszűnése dátumánál – a története során sok néven szereplő Húsos SC ezek közé tartozik. A legtöbb forrás 1919-re teszik a klub (pontosabban a Húsiparosok nevet viselő alakulat) megszületését, de találkozhatunk 1917-es, illetve 1920-as alapítási dátummal is. Ami biztos: a Húsiparosok SC az 1913-ban alakult és 1914-ben az MLSZ tagjává avanzsált Terézvárosi SK utódaként született meg. Az 1918-19-es hadibajnokság III B osztályában 1918 augusztus 26-án találkozhatunk először a Húsiparosok klubnévvel; a dolog érdekessége, hogy a Globus elleni 0:0-s döntetlent elért egyesületet a következő heti program felvázolásánál már/még TSK néven jelöli a Sporthírlap. 1918 szeptemberében már a Húsiparosok SC részére kiadott játékosok névsorát is olvashatjuk.

1919 tavaszán már egyértelműen Húsiparosok néven, a fővárosi hentesmesterek és vágóhídi dolgozók egyesületeként szerepelt a labdarúgócsapat. „A Husiparosok Sport Clubja, a mely a III. b osztályban ezidő szerint az első helyen áll, virágzó sportéletnek néz elébe. Az egyesület alelnökének Módly Ferencnek sikerült megnyerni a többi mészárosmesterek egy részét. A mesterek adományai már is tetemes összeget tesznek ki, úgy hogy rövid időn belül megalakítják az atlétikai, birkózó és kerékpáros szakosztályokat.” (Sporthírlap, 1919.03.10) A krónika megőrizte az egyesület első választmányának névsorát is: díszelnök Reisz Mór kormánybiztos, elnök Fischl Tibor, alelnök Modly M. Ferenc, Erdélyi Dezső, titkár Szabó Béla, jegyző Zsin Nándor, pénztárnok Vicsár Henrik. Választmányi tagok: Fekete Károly, Weigl Ede, Erki Illés, Maróti József, Éhen János, Schmithoffer Jenő, Fischer Dezső, Grósz Károly, Bernáth János, Török Károly, Schwarc Pál. A klub intézője Kucsera István, a BAK volt hátvédje lett.

Az új alakulat megnyerte az 1918-19-es hadibajnokság III B osztályát, és a következő szezonra a II. osztály Stobbe-csoportjába nyert besorolást. A bajnoki vacsorát Bihari Ferenc, a válogatott kapus vendéglőjében tartották:

„Újabban hatalmasan előtérbe nyomulnak a munkásegyesületek. Néhányan közülük, mint a Törekvés, a Máv. Gépgyár, az MTE és a Vasas már tevékeny, sőt sokaktól irigyelt szerepet játszanak a sportéletben, de még többen vannak, a melyek most kezdenek lábra kapni, hogy rövidesen karriert csinálva a legelsők sorába küzdjék magukat. Ezeknek a reményteljes munkásegyesületeknek a sorába tartozik a Húsiparos Munkások Sportklubja is. Tavaly alakult csak meg s máris győztese lett a III. osztályú bajnokságnak, ami kétségtelenül imponáló dolog s erőre, szervezettségre, igen nagy fegyelemre és szorgalomra vall.” – ír az ünnepi rendezvényről a Sporthírlap. (1919.09.01)

A Húsiparosok pályájára vonatkozó információt 1918 decemberében találunk először: a csapat ekkor a Vécsey utcai sportpályán fogadta ellenfeleit, később a Baross utcai pálya is felbukkant a hazai mérkőzések helyszínenként. A csapat Erzsébetfalvára költözése jól mutatta a főváros környékének labdarúgás iránti fogékonyságát. Az 1919-20-as bajnoki szezonban öt erzsébetfalvai, vagy ott játszó klubot találunk: a másodosztályban az ETC, az EMTK és a Húsiparosok, a harmadosztályban az Erzsébeti Törekvés és az Erzsébetfalvai Jóbarátok Köre képviselte a települést.

A Húsiparosoknál ekkor már csapattag volt a későbbi nagyhírű csatársorból Fall, Petrás, Rizsovits és Nehadoma is. Utóbbi két góljával vezettek is félidőben a Ferencváros elleni 1920 februári bemutató mérkőzésen, és bár a végén az élvonalbeli klub 5:4-re győzött, a Húsiparosok teljesítményére nem lehetett panasz. Az ellenfelek nem egyszer sajátos taktikákhoz is folyamodtak, hogy sikerrel vehessék fel a versenyt a keménykötésű mészárosokkal.

„Érdekes előzménye volt a Húsiparosok—Ékszerész II. osztályú bajnoki mérkőzésnek, a mely csütörtökön került eldöntésre a Baross-utcai pályán. A Húsiparosok el akarták halasztani a mérkőzést, mert csütörtökön zajlott le a húsvéti ünnepeket megelőző nagy állatvásár, s ezért méltán féltek attól, hogy a vásár és az azt követő vágás miatt nem tudnak csapatot állítani. Miután az Ékszerészek intézője, Schiller Gyula nem akarta a dolgot barátságosan elintézni, a Húsiparosok az intéző bizottsághoz fordultak kérelmükkel. Schiller az intéző bizottság előtt azzal érvelt, hogy a Húsiparosok indokolása nem helytálló s abban leli a magyarázatát, hogy a Húsiparos-csapat letört s szeretne a csütörtöki meccs alól kibújni. Az intéző bizottság formai okokból elutasította a Húsiparosok kérelmét s így a zöld asztalnál győzött a túlzott hevességgel képviselt intézői >>csalhatatlan álláspont<<. A pályán azonban elvesztette a csatát. A Húsiparosok vezetősége példás energiával összeszedte a csapatát, a mely óriási lelkesedéssel játszva, 4:2-re legyőzte az Ékszerész-csapatot. S tette ezt azon a csütörtöki délutánon, amelyet az Ékszerészek intézője energiájának teljes latbavetésével forszírozott. Intézők, okuljatok...” (Sporthírlap 1920.04.05)

A csapat mindazonáltal elsősorban fegyelmi ügyei miatt volt rivaldafényben. Hol a BAK-tól igazolt Dolezsál Béla jogosulatlan szereplése, hol a csatár Petrás ámokfutása került a lapokba, hol az a feljelentés, amit az UTSE tett, mert a Húsiparosok négy igazolatlan és három jogosulatlan játékossal állította ki ifjúsági csapatát. 1920 őszén a távozó Kucsera István helyett a hazai futball kiválósága, Schlosser Imre került a csapat intézői székébe – 4000 Koronás havi fizetése mellé az újságírók szerint napi két kiló hús természetbeni járandóságot is kikötött magának. (Nemzeti Sport, 1920.11.04)

Mivel nem rendelkeztek a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabállyal, 1921 őszén az egyesületet rövid ideig a feloszlatás réme is fenyegette. Az MLSZ végül salamoni döntést hozott: a Húsiparosok alapszabályainak elfogadásáig a klub elődegylete, a TSK jóváhagyott alapszabályával működhetett. (A saját alapszabályt csak 1924 nyarán hagyták jóvá, az egyesület addig lényegében jogtalanul használta a Húsiparosok nevet.) Saját pályával azonban továbbra sem rendelkeztek; előrelépést jelentett a pályamizériában, hogy 1922 márciusában a Vécsei utcai pálya tulajdonosa felmondta az Erzsébeti Törekvéssel korábban kötött szerződést, a Húsiparosok vezetése pedig lecsapott a lehetőségre, és évi huszonötezer Koronáért három évre bérbe vette a létesítményt. A pályabérleti viszonyok rendezetlenségét mutatja, hogy mindeközben a Baross utcai pálya is a Húsiparosok pályájaként volt ismert, legalábbis erre utal egy, a Nemzeti Sportban 1922. március 23-án megjelent rövid hír – amely egyben az álamatőrizmus korszakaként elhíresült időszak valódi amatőr egyesületeinek működési nehézségeit is kiválóan mutatja:

„A siketnémákat anyagilag is üldözi a sors. Szombaton, március 25-én a Budai SC elleni bajnoki mérkőzésük előtt - mely a Húsiparosok Baross-utcai pályáján folyt le - vadonatúj 1300 K-ás labdájuk az alsó kapunál levő csatornába esett. A labdát a rohanó víz magával vitte a földalatti csatornán át a Dunába. Ez a veszteségük annál inkább elszomorító, mivel a játékosok saját fillérjeiket összerakva szerezték be a labdát, s talán ez deprimálta őket annyira, hogy 9:1-re kikaptak a BSC-től.”

A Vécsei utcai pálya alig egy évvel később az Erzsébeti Törekvés tulajdonába ment át, a Húsiparosoknak így ismét pályagondjaik keletkeztek. Mérkőzéseik egy részét az ETC és az EMTK nem túl jó hírnévnek örvendő Erzsébet utcai pályájára tették át. A „kültelki” pályák a sportsajtó visszatérő témái voltak. „A kültelki pályák talaja ellen sok a panasz. Most ismét az erzsébetfalvai ETC pályáról írják nekünk, hogy borzasztóan elhanyagolt állapotban van. Talaja puha, gödrös és lejtős. Egyik oldala magasabb, mint a másik. A pályát hetenkint több mint ezer főnyi közönség látogatja, amely igazán megérdemelné, hogy reális játékot lásson és ne folytonosan bukdácsoló játékosokat.” – olvasható még 1919-ben az Erzsébet utcai pályáról.

A talaj persze csak a kisebbik problémát jelentette, a pályák rossz hírét főleg harcias közönségük teremtette meg. A Húsiparosok sem jelentettek kivételt; 1924. november 2-án a BAK elleni mérkőzésük zárult tömegverekedéssel: „Az eddig még veretlen Húsiparosok csapata csupán ellenfele ügyefogyott kapusának köszönheti győzelmét. Általában nívótlan játékot mutatott mindkét fél. Az amúgy is sivár mérkőzés a befejezés előtt 10 perccel botrányba fúlt. Ugyanis Gutwillig a labdával kitörő Bádert leszerelte, mire Báder faultot kísérelt meg, de Gutwillig eltaszította. Erre Báder arcul ütötte Gutwilliget. Kitört a botrány, a nézők is beavatkoznak, úgy hogy a bíró kénytelen volt a mérkőzést 10 perccel előbb lefújni.” (Sporthírlap, 1924.11.03)

 

csihula.PNG

A civilben vágóhídi munkás Csihula, a Húsiparosok erőssége (Sporthírlap, 1925.02.01)

 

Nemcsak a közönség, de a csapat játékosai is félelmetes hírnévnek örvendtek. „A Húsosoknak csak a neve Húsos, de jómaguk bizony inkább csontosok. Ez volt a BEAC-isták véleménye a vasárnapi meccs után, akiket ugyancsak megismertettek vágóhídi sportbarátaik a nagyvágás mibenlétével. Jó fiuk a húsosok és nem tehetnek róla, hogy olyan hatalmasra nőttek s nemcsak az alakjuk, de még a nevük is – Nehadoma, Csihula, Mestyanek stb. – elég ahhoz, hogy az olyan vékonydongáju legénységet, mint a BEAC legénysége, megfélemlítsen.” – írta a sportlap még egy 1922-es mérkőzést követően. (Nemzeti Sport, 1922.11.01)

A Húsiparosok SC története első korszakát az 1924–25-ös szezonban kipattant bundabotrány zárta le. Ennek főszereplője ugyan az igen gyenge játékerőt képviselő Kőbányai TE volt, a Húsiparosok viszont, mint egy jól körülhatárolható gazdasági csoport által támogatott klub, különös jelentőségre tettek szert a per során. A fő vádpont a KTE megvesztegetése volt – a Húsiparosok a záró fordulóban 12:0 arányban győzték le a kőbányaiakat, miután öt KTE-játékost a mérkőzést megelőzően a klubvezetés rendőrrel távolíttatott el a játéktérről – az intéző és a játékosok valószínűleg két ellenérdekelt fél által lettek lefizetve, a vezető így próbálhatta meg biztosítani a csapat beígért gyenge teljesítményét. A Húsiparosok ellen hamar összeállt a vádirat:

„Csihula Húsiparos játékos azt mondotta a KTE Húsiparosok mérkőzés előtt Meiszter II-nek és Pruhának hogy ne erőszakoskodjanak, miért akarnak játszani, mikor az ígért pénzt úgy is megkapják. Ugyanezeket mondotta a Húsiparosoknak egy már dresszbe öltözött játékosa, Kádár és Endresz tanuk előtt. Módly Ferenc, mint a Húsiparosok elnöke, felelős azért, mert Strasser a lefekvés céljára, tízmilliót kapott. Nem véletlen Módly Ferenc felelősségre vonása, mert az azóta a bírák sorából már kizárt Mitribusz manővere is őhozzá vezetett. Mitribusznak nem lehetett közvetlen érdeke leitatni és összetegeződni a KTE-játékosokkal, majd felvinni őket Módly lakására. Meiszter II és Liptay szerint is arra akarták őket rávenni ott, hogy a TTC ellen terhelően valljanak. Módly mindezekről megtagadta a felvilágosítást és bizonyítékokat kért. A Húsiparosoknak a bonról, a hús- és zsír ígéretekről tudniok kellett (Strasser kóser mészáros, zsírja nincs), a pályán pedig a valóságban tényleg példátlan gyenge csapatot kaptak ellenfélül.” (Sporthírlap, 1925.06.21)

Az ügy érdekessége, hogy Strasser Jenő, a Kőbányai TE elnöke szintén mészárosmester volt, a Húsiparosok díszelnöki tisztét pedig Dréhr Imre nemzetgyűlési képviselő, az MLSZ későbbi elnöke töltötte be. A tárgyalássorozat végén az MLSZ beigazoltnak látta a vesztegetés vádját. A Kőbányai TE együttesét feloszlatták, az Ékszerészeket, a TTC-t és a Húsiparosokat pedig kizárták az adott évi bajnokságból, ráadásul nem fogadták el nevezésüket a következő bajnoki szezonra sem; az Ékszerészek és a Húsiparosok másodosztályú helyét mindazonáltal fenntartották, így a két klub az egy éves kényszerszünet után ismét a másodosztályban folytathatta szereplését. A Húsos csapatból Módly Ferenc elnök mellett Csihula Józsefet, a csapat egyik csatárát találták vétkesnek. Módlyt két évre eltiltották mindenféle tisztségviseléstől, míg Csihula játékengedélyét három hónapra függesztették fel. A Húsiparosok néhány erőssége, Erdélyi, Fall és Nehadoma János távozott, a csapat zöme azonban együtt, sőt edzésben is maradt, így várta a klub egyéves kitiltásának lejáratát, ami egybeesett a magyar futball új, profi alapokra helyezésének idejével.

 

modly.PNG

A vesztegetési ügy főszereplői: Módly Ferenc...

strasser.PNG

... és Strasser Jenő hentesmesterek (Sporthírlap, 1925.07.04)

„Húsiparosok Sport Clubja piros-fehér inges csapata. A most befejezett bajnoki szezonban már csak az MLSz parlamentjének bordópiros posztóval borított asztalánál találkoztunk az egyesület nevével holmi hatósági végzések kapcsán. Valami misztikus köd fedte el a nyilvánosság elől az egyesületet. Csak annyit tudott a sportközönség, hogy az egyesület élni akar, és hogy tervei vannak a jövőre nézve.
A Hunyady-téri vásárcsarnoknak már a kapujában megcsapja az ember orrát a hús áporodott illata, amely savanyú vérszaggal olvad egybe a húsárusító fülkék között. Ha utunk helyes iránya felől netán kételyek támadnának bennünk, azt megcáfolja az árusítási idő befejezése után az egyes fülkék előtt csoportosuló véreskötényes emberek vitatkozó társasága, melyben mindenfelé a Sporthírlap jól ismert kék papirosa jár kézről-kézre. Vashorgokon függő hatalmas húscafatok közül jól ismert mosolygó arc köszönt bennünket. Módly M. Ferenc, a Húsosok elnöke, régi ismerősünk, aki sikerrel képviselte kifelé a Húsosok csapatát a vesztegetési pörig, amelynek során már kedvét vesztetten lézengett a tárgyalóteremben.
– Mi teljesen felkészülten várjuk a professzionalizmus bevezetését – mondotta. – Most már csak azt várjuk, hogy egyesületünk megkapja a megfelelő rehabilitációt. Ügyünknek az MLSz-el történt békés elintézése után egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy csapatunk elfoglalhatja azt a pozíciót, amelyet magának kiverekedett...  A professzionalizmusra leendő áttérés előkészületei befejeződtek. Az anyagi feltételek biztosítva vannak. Vezetőségünk még nem döntött afölött, hogy a szövetkezeti, avagy a részvénytársasági megoldást választja-e. Bárhogy is döntsünk efölött, összes játékosaink ekszisztenciája biztosítva van, mert nagy tőkeérdekeltség áll mögöttünk, tagjaink pedig bármily áldozatra hajlandók, hogy rajongásig szeretett egyesületük létfeltételeit biztosítsák. Ipartestületünk teljes erkölcsi súlyával támogatja egyesületünket. Grandiózus terveket akarunk most valóra váltani a professzionalizmus bevezetésével kapcsolatban. Tagjaink összessége egyetlen emberként áll a szent cél szolgálatába, minden anyagi ellenérték reménye nélkül, teljesen önzetlenül. A mi sportszervezetünk tervei általános meglepetést fognak kelteni.
A játékosokat mind együtt találtuk a Soroksári úti Matskássy-féle vendéglőben. Valamennyien bizakodóan tekintenek a fejlemények elé és egyetlen egy sem akad közöttük, aki klubját elhagyni készülne.” (Sporthírlap 1926.07.13)

Az egyesület megalakította proficsapatát, a Húsos FC-t, amelynek vezetője Hatschek Ervin, a KAOE volt elnöke lett, aki előző klubja fenntartása érdekében annak idején mintegy hatvanmillió korona személyes adósságot halmozott fel, cserébe a klub elzálogosította nála a KAOE-atléták által korábban nyert arany- és ezüstérmeket, valamint különféle egyéb klubereklyéket. Hatschek Húsos FC-s szerepvállalása a profikorszak első komoly botrányának lett az előidézője. Híre kelt, hogy a tőketámogatás nélkül maradt KAOE benyújtotta nevezését a profiligába (bár anevezési díj kifizetésével késlekedett), a játékosokat pedig a klubhelyiségbe rendelték, hogy tisztázzák velük szerződtetésük körülményeit. A klubhelyiségben azután a KAOE-vezetők mellett Hatschek ex-elnök várta őket, aki közölte, hogy a KAOE és a Húsos FC fuzionált, a játékosok pedig a Húsos profiszerződését írhatják alá. „A KAOE-tói szabadulni akaró játékosok, amikor megtudták, hogy az ő bőrükön akarják szanálni a klubot, elképzelhető módon felháborodtak, s amikor másodiknak Kocsist szólították be, az felindulását már nem tudta mérsékelni s a szerződéskötés helyett parázs jelenetet rögtönzött, amelynek a tárgyalások megszakítása volt a vége. A Húsiparosok intézője e forró percekben elhagyta a KAOE klubhelyiségét, megakadtak a tárgyalások a játékosokkal is, és ennél a jelenetnél körülbelül be is bejeződött a KAOE profi csapatának a története. (Sporthírlap, 1926.08.03)

A KAOE-nek nem lett proficsapata, a Húsos FC pedig, amely többé-kevésbé még mindig háborúságban állt az MLSZ-szel, amatőrcsapatot nem szervezett. Ehhez képest a klub 1926. szeptember 3-i tisztújító közgyűlésén a profialakulat egyik díszelnöke Dréhr Imre maradt, mellé két további díszelnököt választottak: Demkó Dezsőt, a Budapesti Takarék- és Vásárpénztár, valamint Reich Samut a Községi Élelmiszerüzem vezérigazgatóját. A klub elnöke Hatschek Ervin lett.

 

drehr.PNG

Dréhr Imre (1889-1936), a Húsos FC díszelnöke, az MLSZ elnöke

A profizmus azonban a profiliga második vonalában szereplő klubok számára minden lett, csak az Ígéret földje nem. A kis fővárosi profiklubok, köztük a Húsos FC továbbra sem rendelkeztek saját sportteleppel, hazai mérkőzéseiket vagy a rendezetlen viszonyok között működő, sokszor botrányosan rossz minőségű „kispályákon”, vagy szívességi alapon valamely nagycsapat pályáján, az első ligás találkozók „előmérkőzéseként” rendezték meg. A nagyok – és közönségük – számára persze a második vonalbeli találkozók nagyrészt érdektelenek voltak. Ha a pályahasználatért nem is kértek pénzt, a bíróküldés díja már a bekéredzkedő kisegyesületeket terhelte, akik ráadásul jellemzően a belépőjegyekből származó bevételekből sem kaptak részesedést. A játékosigazolások továbbra is kaotikusak voltak, plusz elemként viszont megjelent a profi-amatőr különbségtétel is, a szövetségi ügyek között felbukkantak, és hamarosan a fegyelmi ügyekhez hasonló gyakoriságra és súlyra tettek szert a profimeccseken szerepet nem kapó játékosok „visszaamatőrizálási” kérelmei.

A bevételek elmaradása és a kiadások mennyiségének alultervezése miatt a Húsos már 1926 novemberében egységesen csökkenteni volt kénytelen játékosainak fizetését. A rendezetlen körülmények között virágzott a játékosok és a klubok között a mérkőzések „adásvétele”, ami tovább rontotta a profiliga kiscsapatainak megítélését. Az 1927–28-as szezonban a szövetség vesztegetés miatt a Profi II. ligás Pesterzsébeti Futball Szövetkezet és az ugyancsak pesterzsébeti Kossuth játékjogát is megvonta. Vidéken sem volt sokkal jobb a helyzet. Az 1927–28-ban egyetlen szezont megélt profi harmadosztály (Profi II B liga) 12 csapata közül a szezon végére négy (a fővárosi Wekerle, valamint a vidéken szerveződött Salgó, Kecskemét és Csaba) is tönkrement. A következő évre a megmaradt, illetve újonnan jelentkezett négy kiscsapatot Szövetségi Serleg-bajnokságba szervezték, ahol további profiegyletek B csapataival mérkőzhettek – volna, ugyanis a szezon közben a miskolci Szemere és az egri Dobó FC feloszlott, a Pesterzsébeti FSZ pedig 1928 novemberében fúzióra lépett a profi másodosztályban küszködő Húsos FC-vel.

„Az elmúlt futballesztendőben a második liga egyik legjogosabb favoritja a Pesterzsébet nagytudású csapata volt. De a szerencse, amely a futballjáték egyik kísérője, elhagyta és a csapat nem teljesíthette Pesterzsébet sportközönségének álmát: nem tudott bejutni az első ligába. Majd súlyos vesztegetési-botrányba keveredett az egyesület és a most folyó futball-esztendőben új név alatt a második B) ligában kezdte el működését. A csapat eredményesen dolgozott, mégis állandó anyagi zavarok rémítgették a vezetőséget. A „kifinomult” pesterzsébeti futballközönséget nem érdekelték a B) liga küzdelmei, nem járt ki a csapat mérkőzéseire. Hiába volt saját pálya, a tribün és az állóhely kongott az ürességtől. – Csak egy jó fúzió segít rajtunk – mondották a vezérek. Az óhajt tett követte és tárgyalások indultak meg a Turullal. Olyan hírek terjedtek Pesterzsébeten, hogy a fúzió sikerült. És eljött az a bizonyos vasárnap, amikor a Turul kint játszott az Erzsébet utcai pályán. A közönség nagy számban vonult fel, hogy újra izgulhasson. Kivonult a Turul együttese, ám abban egyetlenegy erzsébeti játékos sem volt. A fúzió ugyanis nem sikerült, a közönség el volt keseredve.

Néhány hét után újabb hírek keringtek Pesterzsébeten. A Húsost emlegették, mint fúziós partnert. Az egyik napon Pesterzsébet utcáin plakátok jelentek meg, amelyek többek között a Pesterzsébet és Húsos fuzionált csapatainak összeállítását is közölték. A jó pesterzsébeti közönség örömmel kereste fel a nagy csatákat látott pályát és újra hatalmas csalódás érte. Fúziós csapat lépett ugyan a zöld gyepre, de a beígért nagyágyúk a tribünön ültek. A mérkőzés után csendes lefolyású tüntetést rendezett a közönség a vezetőség ellen, amiről a Sporthírlap annak idején be is számolt. A közönség felháborodása természetesen nem volt hatástalan a vezetőségre és a szezon befejezése után a legnagyobb csöndben megindultak a tanácskozások arról, miként lehetne a pesterzsébeti közönséget újra meghódítani és egyúttal a csapatot eredményesen szerepeltetni.
A Pesterzsébet–Húsos fúzió ötlete Heller pesterzsébeti gyógyszerész ideája volt. Heller, akinek a neve a botrányügyben is szerepelt, nagy barátja a futballsportnak és nagyon a szívén fekszik csapatának a sorsa. Ezért minden akciója odairányul, hogy a sárgafehér színeknek újra vezetőszerepük legyen a futballban. Így került össze a két klub. A Húsos FC a minap tartotta rendkívüli közgyűlését, ahol szankcionálták a fúziót és egyben elhatározták, hogy az „új” csapat Pesterzsébeti Húsos FC néven fog szerepelni a második ligában…
A rendkívüli közgyűlésen Hatschek Ervin számolt be a fúzióról. Fölemlítette többek között, hogy a Húsos ezáltal saját pályához jutott, ami anyagi szempontból igen előnyös lesz. A közgyűlés azután Hatschek indítványára egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy az új alakulat első célja az lesz, hogy a nagy és lelkes sportközönséget, amely az utóbbi időben hátat fordított a pesterzsébeti futballnak, újra meghódítsa és visszaszerezze a sportnak.” (Sporthírlap 1929.01.17)

A mentőötlet azonban nem vált be, a klub anyagi helyzete nem rendeződött. A klub a pénzszerzésnek a korszakban bevett eszközével, a külföldi portyával is megpróbálkozott, görögországi túrájuk sem hozta meg azonban a várt sikert. A Húsos FC hét mérkőzést játszott, 2–2–3-as mérleggel, 13:17-es gólaránnyal zárta a túrát, aminek végeztével ráadásul újabb meghurcoltatás következett, az athéni magyar követség ugyanis a Külügyminisztériumnak küldött átiratában a csapat megbüntetését követelte, a „görög túrán tanúsított viselkedésük” miatt. Az átiratban az athéni követ azt kérte a magyar hatóságoktól, hogy ne engedjenek külföldi túrára olyan gyenge csapatokat, mint a Pesterzsébeti Húsos – a dokumentum megírását mindazonáltal aligha a csapat tényleges szereplése, sokkal inkább Hatschek elnök és a diplomata személyes összetűzése indukálta.  (Hatschek egyébként nem volt könnyen kezelhető figura: nagy feltűnést keltett egy 1928 augusztusi esete, amikor is a nála lévő sétabottal az Andrássy úton megvert egy újságírót. - Friss Újság, 1928.08.30) 1929 májusában a klubnak már a visszalépést is fontolóra kellett venni, a következő hónapban pedig eldöntött ténnyé vált a fúziónak a bajnoki idény zárását követő felbontása.

 

merkur1929.PNG

A Merkur 1929-30-as csapata. Balról: Woggenhuber edző, Baloghi, Fieger, Böhm, Perina, Salamon, Tarr, Iglódy, Friedrich II., Schwicker, Thim. (Sporthírlap, 1929.10.14)

 

Az új bajnoki idényre a korábbi Húsiparosok SC már eredeti kötődését és az azt jelző nevét is elveszítette.

„A Húsos – miután a tavaszi szezonban visszacsinálta a Pesterzsébettel kötött fúziót, ma esti közgyűlésén megválik a Húsos névtói is. A névváltoztatásról, annak okairól és következményeiről Hatschek Ervin, a nagy igyekezettel dolgozó második ligabeli együttes vezetője a következőket mondta: – Ismételten ígéretet kaptunk ipartestületünktől, hogy csapatunkat úgy anyagi, mint erkölcsi támogatásban fogja részesíteni. Ami egészen természetes is lett volna, hiszen a Húsos a húsiparosok reprezentatív csapata. Dehát ígéretnél mindmáig többet nem kaptunk. Éppen ezért a ma esti közgyűlésen, melyen Pogány Jenőt választjuk meg elnökünknek, el fogjuk határozni a címváltozást. Nem lesz többé Húsos, hanem lesz: Merkúr Sport Egyesület. E név alatt igyekszünk majd szakmára való tekintet nélkül klubunkba hívni a professzionalista labdarúgást szerető fővárosi kereskedőket. Megváltozik a csapat színe is: játékosaink ezentúl Merkur-fejjel díszített búzakék mezben fognak szerepelni.” (Sporthírlap 1929.08.15)

Az új csapat ideiglenesen a BSzKRt Thököly úti sporttelepén kezdte meg a felkészülést, a pályagondok pedig a bajnokság indulásával újra megjelentek, mint ahogy a Profi II. liga válsága is folytatódott. 1930 márciusára a Merkur eredeti kezdőcsapata eltűnt, ifisták, jórészt ismeretlen, meccsrutin nélküli játékosok kerültek a keretbe. Májusban nagy port vert fel az első félidő 12. percében játékoshiány miatt félbeszakadt Rákospalota–Merkur mérkőzés: a meccsen eleve csak hét Merkur-játékos jelent meg, közülük ketten a mérkőzést követően rögtön távoztak is. Ezután a csapat kapusa sérülésre hivatkozva szintén kiállt, a maradék három futballistából pedig kettő összeveszett, emiatt az egyikük levonult a pályáról, és ugyanerre buzdította társait is. A bíró egyszerre csak azzal szembesült, hogy nincs Merkur-játékos a pályán, hát kényszerből lefújta a találkozót. A vígjátékba illő jelenet igazából már a Merkur végjátéka volt. Az évad végén a klub jelezte, hogy nem nevez a következő bajnokságba. Egy négy évadon át küzdő proficsapat ezzel eltűnt a magyar futballtérképről.

A Merkur tehát feloszlott, újjáalakult viszont az amatőr alapon szerveződő Húsiparosok SC. A klub az amatőr IV. osztályba nyert besorolást, és az amatőr kiscsapat státusából többé nem tudott kitörni. A világháborút követő évek kisebb fellendülést hoztak. A klub kétszer is ezüstérmes lett a harmadosztályban, majd az 1949–50-es szezont már ÉDOSz Húsos néven – az NB II-ben töltötték, de végül a volt FTC- és Vasas-játékosok (Surányi, Koczó, Karácsonyi) sem tudták benntartani a csapatot a második vonalban. A Húsos mintegy harminc évi albérlés után végre saját pályát is kapott - a lebombázott Lóvásártelep helyén, a Vágóhíd utcában 1949-ben kialakításra került a csapat futballpályája, amely mellé hamarosan kézilabdapályát, szertárat és öltözőépületet is létesítettek, majd 1964-ben a sporttelepet kibővítették, a szakosztályok működését megkönnyítő birkózó- és súlyemelőtermek, valamint teniszpályák is épültek. 

 

husos66.PNG

Jelenet a harmadosztályból: a Kinizsi Húsos csapata (fehér nadrágban) a Kőbányai Tűzállót fogadta a Vágóhíd utcai pályán.(Kinizsi Húsos - Kőbányai Tűzálló 1:0)

(Képes Sport, 1966/32)

Az ötvenes-hatvanas években a magyar sportélet szakszervezeti alapú átszervezésének eredményeként Kinizsi Húsosra átnevezett futballcsapat jellemzően a harmad- és a negyedosztályban szerepelt, jó kapcsolatokat ápolva a Ferencvárossal. Ebben az "ágazati azonosság" mellett (a sportklubok szakszervezeti-ágazati besorolása szerint a Ferencváros és a Húsos is az "élelmezésipari sportegyesületek" közé tartozott) nyilván a két sportpálya fizikai közelsége is szerepet játszott. A Kinizsi Húsosból indult az FTC-vel többször is bajnoki címet szerző Havasi Sándor karrierje, de egykori ferencvárosiak is bekapcsolódtak a Húsos életébe, 1971 tavaszán például Fenyvesi Máté dr. vállalta el a klub edzéseinek vezetését.

 

husos65.PNG

A Budapest-bajnokság I. IV. csoportjának 1965-ös győztese, az NB III-ba jutott Kinizsi Húsos (Labdarúgás, 1965/11) 

A hetvenes évek közepére a csapat a Budapest-bajnokság II., 1980-ban pedig a III. osztályába esett vissza, mígnem a sikertelenség eredményeként az egyesület 1983. június 30-án elhatározta a futball-szakosztály feloszlatását.

 

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár digitalizált dokumentumait (Nemzeti Sport, Sport-Világ, Sporthírlap, Képes Sport, Labdarúgás) használtuk fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr314636378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.