Három néven nyolc csapatban - egy profi karrier a hőskorból
2019. február 22. írta: thac

Három néven nyolc csapatban - egy profi karrier a hőskorból

1928 őszén a Ferencváros keretéhez érkezett egy fiatal, nagy tehetségűnek tartott csatár, a Fradi által a Felsőgödi TK-ban felfedezett Hermann András. „Előző tanyája után” első körben felmerült, hogy új csapatában Felsőgödi néven szerepeljen, ezt végül egyszerűsítették, és Hermann a Gödi művésznevet kapta. Pályára lépése már október végén, a Rapid Wien elleni Közép-európai Kupa döntőjén is szóba került, debütálása azonban ekkor még elmaradt, Tóth István edző indoklása szerint ugyanis „Hermann legyen bármilyen nagy tehetség, szereplését nem kezdheti ilyen döntő jelentőségű mérkőzéssel.” (Nemzeti Sport, 1928.10.23)

ftc28.PNG

A Beogradski elleni KK-mérkőzésen győztes Ferencváros (1928.08.26) (Forrás: www.tempofradi.hu)

Október 24-én aztán váratlan hírről tudósított a Nemzeti Sport: „Gödi (Hermann) körül egy kis baj van, amennyiben Gödi a Terézvárosi SE játékosa volt és amikor átment Felsőgödre, nem kérték ki a gödiek. A Ferencváros azonban minderről nem tudott, amikor Gödit leszerződtette. A feleket a jövő hétre az országos intézőbizottság elé idézték. Az ügy állása mellett a Ferencvárost semmi baj nem érheti, Gödi is a Ferencvárosnál marad, legfeljebb a felsőgödieket büntetik majd meg. Szegény felsőgödiek...” (Nemzeti Sport, 1928.10.24)

A Ferencváros láthatóan nem is izgatta magát különösebben Gödi miatt, és a tartalékcsapatban többször is pályára küldte, a csatár pedig kiváló játékkal, gólokkal hálálta meg a bizalmat. Október végén öt góllal már harmadik volt a tartalékcsapatok számára kiírt Szövetségi díj góllövőlistáján az újpesti Auer és a pesterzsébeti Jekl mögött. December 2-án, a Somogy elleni meccsen aztán az első csapatban is helyet kapott – a sérült Kohut pótlására szemelte őt ki a klub edzője. Gödi itt is bizonyított: két góllal vette ki a részét az 5:0-s ferencvárosi győzelemből.

ftc_somogy12png.PNG

Koszta gólja a Ferencváros - Somogy 5:0 mérkőzésen. Balról Morvay, Erdős, Takács II , Szattyin, Koszta. (Nemzeti Sport, 1928.12.04)

A játékos igazolása körüli vita ezt követően vett új fordulatot. „A Ferencvárosnak nem a legjobban jön ki a lépése ebben a bajnoki esztendőben. Legutóbb a Szedlacsek-ügy körüli érte kellemetlen meglepetés a zöld-fehér hívőket, újabban pedig a legújabb „vad-akvizíció” Gödi-Hermann személye körül hámozódik elő egy részleteiben fantasztikus és izgalmas sportregény.” – írta 1928. december 6-án a Sporthírlap újságírója.

A Terézvárosi SE – mint láttuk – már októberben feljelentést tett az intézőbizottságnál Hermann Andrásnak a Felsőgödi TK-tól a Ferencvároshoz történő átigazolása ügyében; beadványuk szerint Hermann a TSE játékosa, mivel a Felsőgödi TK-hoz történt átigazolása annak idején hamis dokumentumok alapján történt meg. A vizsgálat során egy kalandos történet bontakozott ki. A TSE-ben szereplő fiatal csatárt (Hermann András György 1909. december 13-án született Budapest VI. kerületében) felfedezte magának a Profi II. ligában vitézkedő Húsos FC, és szerződési ajánlatot tett neki. Hermann már-már ráállt az ajánlat elfogadására, amikor közbelépett egy jóakaró, a TSE egyik vezetője, aki azt javasolta neki, hogy ha pénzt akar keresni, akkor a bizonytalan anyagi hátterű Húsos helyett inkább egy vidéki együttest válasszon, amely amatőr státusa mellé biztos munkahelyet tud ajánlani számára. (Ez természetesen nem volt szabályos eljárás, számtalan eltiltás és pereskedés kiváltó oka volt az amatőr játékosok munkalehetőség felkínálásával történő vidékre csábítása.) Hajós Lajos, a TSE elnöke hosszabb ideig vidéken volt, a jólelkű vezetőségi tag így feltörte a TSE irattárát tartalmazó szekrényt, kivett egy üres igazolólapot, és Hermannt kiadta a Felsőgödi TK-nak.

A történet több ponton homályos: nem tudjuk pontosan, mennyi ideig tartott a TSE-elnök „vidéki tartózkodása”, mikor lépett színre a Húsos, és azt sem, mikor került Hermann a Felsőgödi TK-hoz. „Az előmérkőzés alatt, amikor a Ferencváros és a Vasas tartalékjai játszottak, feltűnt a korzóüléseken egy csoport kisgazda. Csizmában, ködmönnel a vállukon, báránybőr sapkában csendesen, szerényen üldögéltek, de láthatólag nagy érdeklődéssel figyelték a játékot. A Fradi könnyen győzött és csatársorában jól mozgott az új csatár, Gödi. A nézőtér egyre figyelmesebb lett a kisgazdák csoportjára és valaki érdeklődött is: – Vajjon hová valók, kik lehetnek ezek a vidéki bácsik? – Ezek kérem felsőgödiek – magyarázott hirtelen egy szomszéd. – A falubélijüket jöttek el megnézni, a Gödit.” (Nemzeti Sport 1928.10.30) Mivel Hermann-Gödi esetleges gödi kötődésére nem találtunk adatot, túl sokat pedig aligha játszhatott a helyi csapatban, a fenti leírásról meglehetősen nehéz eldönteni, hogy ténylegesen megtörtént eseményt jelez-e, vagy csak a tudósító írói munkásságának részeként értelmezhető.

A krónika alapján annyi rekonstruálható, hogy a hazatérő Hajós 1928 októberében már azzal a hírrel szembesült, hogy Hermann Andrást a Felsőgödi TK átadta a Ferencvárosnak – ez kétségkívül meglepte, hiszen a Hermann az ismeretei szerint a TSE igazolt játékosa volt. Hamar ráakadtak a vezetőségi tagra, aki bevallotta a machinációt – a klub fegyelmi bizottsága pedig azonnali hatállyal kizárta őt a tagok sorából. A vétkes személyét az MLSZ országos intézőbizottságának 1928. december 10-i jegyzőkönyve alapján azonosíthatjuk be: eszerint "Cserven István TSE tag Hermannt (Gödi) hamis kiadatási záradékkal adta ki. Ez ügyből kifolyólag Szokol László volt TSE intézőt és Kiss Lajos Felsőgödi TK intézőt március 10-ig felfüggeszti, Kittler Antal jelenlegi TSE intézőt megdorgálja s úgy a TSE-t, mint az FTK-át 20–20 pengőre bünteti.” (Nemzeti Sport 1928.12.11)

Mellékszál, de Cservennek nem ez volt az aktuális „főügye” a fegyelmi bizottság előtt: 1928. október 21-én egy mérkőzést követően megverte és a Rákos-patakba dobta Steiner Béla játékvezetőt. „A pályát Nánássy Bélával hagytam el és a Rákospatak mentén a villamosmegállóhoz tartottam. – nyilatkozta az esetről a Sporthírlapnak Steiner. – A pályától circa 100—150 méternyi távolságra az úttest túlsó oldaláról átjött többedmagával Cserven István, a TSE volt intézője és jelenleg állítólag játékosa és a következőket kiáltotta felém: „Most leszámolunk, most elintézhetjük!” Ezzel teljes erejéből arculütött. Botomat, amelyet védekezésül felemeltem, kicsavarta a kezemből, majd társával együtt azzal ütöttek tovább és rugdostak, és végül a partról ledobtak.” (Sporthírlap 1928.10.25)

A Hermann-ügy 1929 januárjában tovább gyűrűzött. A szövetség intézőbizottsága ekkor azzal együtt, hogy a Felsőgödi TK-t és a Ferencvárost is vétlennek ismerte el az ügyben, kimondta, hogy a Gödi-Hermann a TSE játékosa, így csak a terézvárosiak hozzájárulásával igazolható. „Egyszerűen érthetetlen az intézőbizottság álláspontja. Hiszen Gödit a Ferencváros hat hónap óta fizeti, kétségtelen hát, hogy ha szabálytalanul szerződött is hozzánk, de mégis játékosunk és legfeljebb arra utasíthattak volna bennünket, hogy egy újabb, érvényes szerződést nyújtsunk be. De képtelenség kimondani azt, hogy egy játékoshoz, akit hat hónapon keresztül fizettünk, nincs semmi közünk. Ilyen körülmények között igazán felesleges fáradság lenne akármilyen ügyben is védekeznünk a PLASz bizottság előtt. Elintézik ott a mi ügyeinket nélkülünk is.” – nyilatkozta elkeseredetten Szigeti Imre, a Ferencváros elnöke. (Sporthírlap, 1929.01.10)

A Somogy óvását a szövetség ugyanakkor elutasította, és erre a sorsra jutott a Hungária óvása is a tartalékcsapatok mérkőzésének ügyében – az indoklás szerint a mérkőzés időpontjában Gödi a Ferencváros „szabályszerűen leigazolt tagja” volt. Gödi-Hermannt a szövetség 1929. április 8-ig eltiltotta – azzal a kitétellel, hogy eltiltásának lejárta után a TSE engedélyével bármely klub szerződtetheti. A Ferencváros fellebbezett; mint jelezték, Gödi továbbra is a klub fizetett alkalmazottja, így azt kívánták elérni, hogy az eltiltás után csak a Ferencvároshoz szerződhessen – a bizottság azonban elutasított a fellebbezést.

„A felebbezési bizottság hosszas tanácskozás után sem talált módot arra, hogy a játékost, akinek első szerződését, miután azt jogi okok miatt érvényteleníteni kellett, bármi módon is biztosítsa a Ferencváros számára. A bizottság ugyanis semmiféle címen nem mondhatta ki, hogy Gödi, akinek tulajdonképpen ma nincs és nem is lehet a PLASz által akceptálható szerződése, büntetésének kitöltése után csakis egy klubhoz, a Ferencvároshoz mehet. Gödi ugyan erkölcsi szempontból a bizottság szerint is lekötelezett a Ferencvárossal szemben, ahol ma is fizetést élvez, azonban a Ferencváros felebbezését, mint jogilag teljesíthetetlent, a bizottság kénytelen volt mégis elutasítani.” (Sporthírlap, 1929.02.29)

A TSE ráadásul kijelentette: csak első osztályú együttesnek hajlandó kiadni Hermannt, a Ferencváros így saját hatáskörben, a rivális egyesületekkel való egyezkedés útján próbálta meg rendezni a helyzetet. Az Újpesttől és a Hungáriától ígéretet kértek, hogy nem szerződtetik le az eltiltás után a Terézvárostól a csatárt. A két klub ezt a bajtársiasság jegyében meg is ígérte, a Ferencváros pedig megnyugodva várta a játékos eltiltásának lejáratát.
1929. április 12-én azután egy új szereplő lépett a színre. A szintén élvonalbeli Vasas váratlanul bejelentette, hogy leszerződtetett egy Harmat nevű játékost a Terézvárostól. Nem kellett hosszan nyomozni, hogy kiderüljön, Harmat azonos Gödivel és Hermannal, igazolása pedig formailag teljesen szabályos. A TSE bármely csapatnak kiadhatta őt, a Vasas tehát jogszerűen járt el szerződtetésekor – ráadásul a Ferencváros felé sem kötötte őt a szerződtetési moratórium.

Hermann-Gödi-Harmat végül egyáltalán nem lépett pályára a Vasas első csapatában. Tekintve, hogy a Vasas ekkortájt az Újpest albérlője volt, a játékos leigazolása mögött a Ferencváros már az első perctől kezdve az Újpestet gyanította. Most a Ferencváros fordult a Szövetséghez, és jelezte, hogy Gödi (bár jogtalanul) még az eltiltása előtt szerződést írt alá velük. Gödit ekkor már nem tiltották el újra, viszont a Ferencvárostól felvett fizetés visszaadására kötelezték, ezen felül 200 Pengő további pénzbírsággal sújtották. Nagy meglepetést nem okozott, hogy 1929 júniusában Hermannt a Vasastól az Újpest igazolta le. Itt már a Vasasnál szerzett új nevén, Harmat néven játszott, bár a jegyzőkönyvek helyenként még „régi nevein", illetve a jól hangzó Harmat-Gödi-Hermann variációban is emlegették. Az Újpestben egy szezont töltött, nem váltotta meg a világot, jobbára csak a kezdőcsatárok sérülése esetén lépett pályára - természetesen ezzel együtt is részese lett a csapat első magyar bajnoki címének. 1930 elején a Pécs-Baranya és az Attila is vitte volna, az Újpest azonban ekkor még elzárkózott a kiadásától, nyáron viszont átadta a Kispestnek.

kispest_bari.PNG

Nemzeti Sport, 1930.09.16

Itt jól indult a karrierje: az első csapatban számítottak rá, a csapat olaszországi túráján pedig három gólt is szerzett a Bari elleni mérkőzésen. Az őszi idény végére azonban elfogyott a lendülete, egyre többet bírálták „harmatgyenge" játéka miatt. 1931 január végén nem is tartóztatták őt tovább, hozzájárultak, hogy a szegedi proficsapathoz, a Bástyához szerződjön.  A szegedieknél 1933-ig lehet követni a nyomát, az 1932-33-as szezon után a már Szeged FC néven szereplő klub átadólistára tette. Augusztusban még részt vett a Tisza-partiak franciaországi túráján, az FC Saint-Dizier ellen 15:3-ra megnyert mérkőzésen ötször volt eredményes, szerződését azonban végül nem hosszabbították meg.

bastya31.PNG

A Bástya csapata 1931-ben. Balról Beneda, Harmat, Wahl, Emődi, Sirály, Korányi II, Kurunczay, Polyák, Raffai, Koszta, Havas.

„Szegedi sportkörökben nagy meglepetést keltett csütörtökön az a hír, hogy Harmat, a Szeged FC volt játékosa nem a szegedi Postásba, hanem a Kereskedelmi AC-hoz (sic!) megy. Mindenki biztosra vette, hogy Harmat, akinek a közeljövőben telik le a visszaamatőrizálási ideje, a Postás játékosa lesz annál is inkább, mert a Szeged FC-től való eltávozása óta a másodosztályú csapatnál trenírozott, sőt ennek a révén állásban is volt. A klubból való távozását, a kiszivárgott hírek szerint az okozta, hogy Harmat teljesíthetetlen követelésekkel állott élő. A KAC értesülve a Harmat és a Postás között felmerült ellentétekről, tárgyalásokat kezdett a játékossal. A megbeszélések úgy lászik, eredménnyel jártak, mert Harmat a közeljövőben Kecskemétre távozik. ahol átigazolási idejének leteltéig trénere lesz a KAC-nak, amely a második ligában szeretne játszani.” (Délmagyarország 1934.08.03)

A DLASZ amatőrzsűrije augusztus 31-én nyilvánította amatőrnek, így az 1934–35-ös szezont már a Kecskeméti AC (a Délmagyarország egy hónappal korábbi cikkével ellentétben nem a Szegedi Kereskedelmi AC) együttesében kezdte meg. Kecskeméten végre révbe ért: a KAC játékosa maradt egészen az 1942–43-as szezonig, közben többször szóhoz jutott Délmagyarország amatőrválogatottjában is.

Visszavonulását követően a Bács-Kiskun Megyei Kórház röntgenasszisztenseként dolgozott, 1979. november 2-án hunyt el Kecskeméten. 

 

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár, valamint a Hungaricana Közgyűjteményi Portál digitalizált dokumentumait (Nemzeti Sport, Sporthírlap, Délmagyarország, Petőfi Népe) használtuk fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr7414643368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.