1882-ben a Máriássy utca Marhaközvágóhíddal szembeni oldalán épült fel a Weiss család (Manfréd és Bertold) konzervgyára. A kezdetben elsősorban hústermékek tartósítására berendezkedő gyár hamarosan fémárugyártással (konzervdobozok) is bővítette profilját, innen pedig technikailag már csak egy lépés volt a haditermelésre való átállás, a lőszertárak és lőszerek készítésének bevezetése. A lőszergyártás veszélyes munka volt. Egy robbanás után 1892-ben az üzemágat a sűrűn lakott Soroksári útról Csepelre költöztették – a lőszergyárból épült ki a következő évek során a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek –, a Máriássy utcai üzemet (Weiss Manfréd Első Magyar Konzerv- és Ércárugyár) azonban nem számolták fel, hanem konzervgyárként tovább fejlesztették.
A két világháború közötti időszakban a termelés profilja bővült, a konzervgyártó részleg kávékészítményt, szárított zöldségkockát, a lemezgyár különféle fémdobozokat, olajoskannákat is gyártott. A GLOBUS márkát zöldség- és gyümölcskonzervekre jelentették be 1924-ben; a Máriássy utcai telepet tekintik a későbbi Globus Konzervgyár jogelődjének. A gyár a harmincas években egy új telephellyel bővült a Soroksári út – Földváry út – Gubacsi út közti területen, itt épült fel a Pritamin gyártóüzem. A második világháború után a vállalat állami tulajdonba került. A konzervgyártás központosításaként a Máriássy és a Földváry utcai üzemből 1948-ban létrejött a Budapesti Konzervipari Nemzeti Vállalat. Ez 1950-ben egyesült a Sashalmi Konzervüzemmel, termelésének jelentős részét a megszüntetett Fővárosi Sörfőző Vállalat Maglódi úti telepére helyezték át, létrehozva a Budapesti Konzervgyárat. A Földváry utcai telep 1953-ban Gyümölcs és Főzelék Konzervgyár (GyüFő) néven önállósult, míg a Máriássy utcai telepet, ahol csak a fémgyártással foglalkozó egységek maradtak meg, az ötvenes években a siroki lőszergyárhoz, a Mátravidéki Fémműhöz csatolták.
Az 1938-ban Weiss Manfréd Első Magyar Konzervgyár Alkalmazottainak Sport Egyesülete először kézilabdacsapata révén lett ismert, női kézilabdázói az ország legjobbjai közé tartoztak. A WM KASE helyett a klub 1942 novemberében a Wesselényi Miklós SE nevet vette fel, a labdarúgócsapat már ezen az új néven jutott 1943-ban a Vállalati alosztályból az NB III Budakörnyéki csoportjába. Itt ezüstérmet szereztek a Székesfehérvári MÁV Előre mögött, és a következő szezont már az NB II-ben kezdhették volna meg, a háborús események miatt azonban végül ez a bajnoki évad törlésre került. A csapat edzéseit az 1940-es években Sebes Gusztáv vezette, a játékosok között pedig ott volt az egykori válogatott Turay József is.
A háború után a csapat újra WM KASE néven a BLASZ I. osztályában szerepelt, majd egy évet (1948–49-et) az NB III-ban is eltöltött. Ezt követően a budapesti I., majd II. osztály következett. 1950-ben egyesült a WM KASE és a Hungária Malom, az összevont csapat neve ÉDOSZ Kalászra, Kinizsi Kalászra, majd Kinizsi Konzervgyárra módosult, a csapat fenntartója a Budapesti Konzervgyár lett. Az 1959–60-as bajnokság félidejében az egyesület megszüntette a labdarúgó szakosztályt.
(A fővárosi vállalati sport történetét, a vállalati csapatokat bemutató Barnamezős futball című kötet 2025 októberében jelent meg az Aposztróf Kiadónál.)
