Pályaedzőből szövetségi kapitány - Göltl Béla pályafutása
2020. április 18. írta: thac

Pályaedzőből szövetségi kapitány - Göltl Béla pályafutása

Göltl Béla 1937-ben, Kaposváron született. Már gimnáziumi évei alatt kiváló sporteredményeket ért el – 1955-ben a Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium 4/b osztályos diákjaként osztályának futócsapatával 4x100 méteren legyőzte az akkori megyei válogatottat. Nehézatlétikában is kiválóan teljesített – a Somogy Megyei TSB 1955-ös atlétikai pályaversenyén súlylökésben és diszkoszvetésben is bajnoki címet szerzett, egy évvel később pedig már a Kaposvári Bástya súlylökőjeként megyei csúcsot dobott (Somogyi Néplap, 1956.04.15). Az érettségi után a Testnevelési Főiskolán folytatta tanulmányait. Az atlétika iránti tehetsége itt is megmutatkozott, a TF csapatával 1957-ben országos magyar bajnoki címet szerzett súlylökésben – többek között Zsivótzky Gyula csapattársaként. 1962-ben a Testnevelési Főiskola Sportjáték tanszékének tanársegéde, és feladatot kapott az MLSZ-től is: Selmeczi Tibor segítőjeként a labdarúgó edzőképző tanfolyam oktatója lett.

Az MLSZ az 1964-es idény kezdete előtt vezette be nagy horderejű újításként az élvonalbeli csapatok közös téli alapozását a tatai edzőtáborban. „A tábor felkészülten várja a csapatokat. A napokban tíz darab falra erősíthető expandert szerelnek fel. Ezenkívül kis súlyzókat, új gyógylabdákat és talajtorna-szőnyegeket is vásárolnak. A kondicionáló termet alaposan felújítják. Már a nyár folyamán reflektorokat szereltek fel az egyik labdarúgó-pályára. Most újabb világítótestek készültek el, amelyek azt a célt szolgálják, hogy este is lehessen edzést tartani. A szobákat átfestették. Készen áll az olvasóterem és a könyvtár, amelyben Jelenleg 5000 mű várja az olvasni vágyó labdarúgókat. Két televíziókészülék is van. Az együttesek választják majd meg. hogy milyen ételeket kívánnak fogyasztani a játékosok.” (Népsport, 1963.12.09)

 tata_alapozas.JPG

 Tornatermi alapozó edzés a tatai edzőtáborban (Képes Sport, 1965/5)

 

A terveket az MTST irányelvei alapján az MLSZ vezetői dolgozták ki. „A csapatok egy része délelőtt a szabadban tart edzést, délután pedig a tornateremben. Így nem lesz fennakadás, egymást váltják majd az együttesek. A felszerelést kiegészítették. Valamennyi szer rendelkezésre áll. így súlyzók, medicinlabdák, mászórudak stb. Testnevelő tanárokat is biztosítottunk, akik segítséget nyújtanak az edzőknek a gimnasztikái gyakorlatok vezetésében.” – nyilatkozta a Népsportnak Baróti Lajos szövetségi kapitány. (Népsport, 1963.12.03) A csapatok szakvezetői önállóan vezethették az edzéseket, a szövetségi edzők azonban ellenőrként jelen lehettek a foglalkozásokon. Az erőnléti munka támogatására felkért három testnevelő tanár a korábbi edzőképzésen már bizonyított Nagy János, Bacsó István, valamint Göltl Béla lett.

Göltl több éven át részt vett az élcsapatok téli felkészítésében, közben 1965-ben önálló edzői feladatot is kapott, átvette a Testnevelési Főiskola labdarúgócsapatának irányítását. Az együttessel mindjárt ezüstérmet szerzett a Veszprémben megrendezett főiskolai bajnokságon. 1967-ben a TFSE második helyen végzett a Budapest-bajnokság I. osztályában, és története során másodszor (1960–61 után) feljutott az NB III mezőnyébe. 1968 tavaszán Göltl csapata a Dunamenti csoport első helyén zárt, és bár a főiskolai csapat működésének sajátosságai miatt (a végzett hallgatók nyáron távoztak a csapattól, és a szezon közepén új együttest kellett építeni) az év végére a 6. helyre csúsztak vissza, a szereplés mindenképpen nagy sikernek számított. 

Göltl Béla közben a Főiskola tanársegédjeként tovább folytatta tanári tevékenységét is Zalka András és Bacsó István mellett a TF edzőképzésében. 1969-ben a Medicina Kiadó gondozásában jelent meg a Pálfai János által szerkesztett Fiatal labdarúgók edzése című szakkönyv, melynek készítésében Göltl is szerepet vállalt, A fizikai képességek fejlesztésének komplex módszerei című fejezetet jegyezte. 1971-ben beválasztották az MLSZ edzőbizottságába, 1972-ben pedig a TF-en adjunktussá nevezték ki.

A „fejlődő országok” sportjának segítése az 1960-as évektől kezdve a magyar kül- és sportpolitika egyik fontos eleme lett. A nemzetközi kapcsolatok ápolásába értelemszerűen a Testnevelési Főiskola is bekapcsolódott, számos ázsiai és afrikai országból érkezett hallgatót fogadott, képzésükben Göltl Béla is részt vett.

goltl_vietnam.JPG

Göltl Béla és a vietnami hallgatók (Dolgozók Lapja, 1972.12.19)

 

„A Magyar Testnevelési Főiskola messze földön híres arról, hogy a falai közül kikerülő sportemberek, magas szintű képzettségüket hasznosítva eredményesen segítik elő országuk sportjának fejlődését. Ennek köszönhető, hogy tantermeiben, sportcsarnokaiban és edzőpályáin, a magyarokon kívül ma már szép számban találunk kubai, ghanai, etiópiai, arab és vietnami fiatalokat is, akik vállalva a nyelvi nehézségeket, nagy figyelemmel hallgatják a neves szakemberek előadásait és sajátítják el azok gyakorlati módszereit. Göltl Béla TF adjunktus, aki már öt esztendeje foglalkozik a fiatal labdarúgó-edzők képzésével, készséggel mutatta be két legtehetségesebb külföldi tanítványát, a vietnami Phan Ba Throungot és Doan Thanh Lamot. Mindketten 1966-ban érkeztek hazánkba, és ma már mindketten kitűnően beszélnek magyarul. Eleinte kissé elfogódottak, de azután szívesen beszélnek magukról, családjukról és országuk sportjáról.
Phan Ba Throung Kai Phongban született 1940-ben. Szülei már nyugdíjasok, két bátyja katona, nővére textilgyárban dolgozik, nős, két gyermeke van, gimnáziumi érettségit tett, majd – még békeidőben — letöltötte katonaéveit. Játékosként először egy katonai, majd később az 1963-ban vietnami bajnokságot nyert helyi klub csapatában szerepelt a balszélső posztján.
Doan Thanh Lam 1943-ban született Quang Triben. Apja a vasútnál, anyja az ottani kórházban dolgozik. Három lány és egy fiútestvére van, az idősebb húga orvos, a fiatalabb most végzi a műszaki egyetemet és gépészmérnöknek készül. Gimnáziumi érettségit tett, majd beiratkozott az ottani sportiskola futballtan szakára, az országos I. ligában szereplő csapatban játszott egészen a háború kitöréséig a jobbszélső posztján. Vietnamban – mint elmondták – a békeidőkben élénk érdeklődéssel kísérték a labdarúgó bajnokság küzdelmeit. Nemzeti válogatottunk rendszeresen részt vesz az Ázsiai Játékok labdarúgótornáin, s általában az élmezőnyben végez. 1964-ben, a háború kitörése után az addig pont- és gólarányra menő, tabellaszerű bajnokságot már kiesési rendszerben bonyolítottuk. Egy-egy nagyobb, a frontvonaltól távolabb eső városban összegyűlt csapatok küzdöttek a bajnoki címért és a helyezésekért – rendszerint nézőközönség nélkül. A mind gyakoribbá váló amerikai bombázások miatti légiriadók nemegyszer félbeszakították a mérkőzéseket. Vietnamban hiányoznak a képzett labdarúgóedzők.
– Jó előmenetelünknek és szorgalmunknak köszönhettük, hogy Magyarországra jöhettünk, hogy itt elsajátítsuk a „szakmát”, s visszatérjünk hazánkba hasznosítani tapasztalatainkat labdarúgásunk színvonalának emelése és a sportág fejlesztése érdekében.
– Egy esztendeig úgynevezett nyelvi előkészítő tanfolyamon vettünk részt. Eleinte bizony nagyon nehezen birkóztunk meg a nyelvi nehézségekkel. Mikor a TF hallgatói lettünk, újabb nagy nehézséget jelentett számunkra a tudományos szakkifejezések elsajátítása.
– Hogy milyen hallatlanul nagy nyelvi nehézségekkel kellett a két vietnami fiúnak megküzdenie – vette át a szót Göltl Béla adjunktus — elég annyit elmondanom: mivel még nincs magyar–vietnami szótár, így elsősorban az oroszon keresztül szótároztak, ami még külön is óriási munkát rótt rájuk. Az élettanban és pszichológiában, vagy konkrétan a labdarúgásban előforduló szakkifejezések, a fogalmak megismerése csak azzal a hangyaszorgalommal és bámulatos akaraterővel volt lehetséges, amellyel rendelkeznek. Hatványozottan jelentkezett ez a nehézség a szakdolgozatok készítésekor. Először megírták vietnamiul, majd lefordították magyarra, aztán évfolyamtársaik és én is átjavítottam. Az így átdolgozott munkát aztán újból letisztázták, hogy végül is legépelhessék. Tehát ezzel mintegy három-négyszeres munkát végeztek. Ez is rávilágít határtalan szorgalmukra, amely biztosíték arra, hogy hazájukban is jó munkát végeznek majd. Bár hű tükörképet korántsem lehet adni tanulmányi munkájukról és annak gyakorlati részéről, elmondhatom, hogy ők elméletben még többet is kaptak, mint a szakedzők. Csaknem öt éve foglalkoznak velük, mégsem érezzük ténylegesen azt, mennyit tudnak, mert ők magyarul csak nehezen beszélnek, és kis töredékét tudják visszaadni a tanultaknak. Munkájuk gyümölcse – megítélésem szerint – hazájukban két-három év elteltével feltétlen beérik, amikor már szakképzett edzőként működnek majd. Egy biztos: ők ketten a külföldi hallgatók között tanulmányi előmenetelben a legjobbak, példamutatóan szorgalmasak, és mint játékosok technikailag olyannyira képzettek, hogy megütik és sok tekintetben túl is haladják az NB II-es színvonalat. Egyébként rendszeresen játszottak a TF NB III-as csapatában és részt vettek a Főiskolai bajnokságok küzdelmeiben is. Nagyon sok szurkoló az ő játékuk szépségéért jött ki minden mérkőzésünkre. Ügy is fogalmazhatnám — és ezt minden túlzás nélkül állítom — amolyan brazil labdazsonglőrök, tehát egyénileg ragyogó dolgokat produkálnak, csillogó a technikájuk, de a csapatjátékuk kevésbé fejlett.” (Magyar Szó, 1972.10.16)

1973 decemberében Göltl Béla megvált a TFSE kispadjától, és Devecseri Sándor hívására a Csepelhez szerződött, ahol Keszthelyi Mihály edző mellett „másodedzői” megbízást kapott. A gyakorlatban ez az erőnléti edzések vezetését jelentette, de Gölt feladata volt a személyre bontott edzéstervek elkészítése, a sérülésből lábadozók felkészítése, valamint a kapusedzések kidolgozása is. A következő évben már a csepeli ifjúsági játékosok edzésével is foglalkozott, az „ifjú tehetségek iskolájában” azon ifisták számára tartott plusz tréningeket, akiket a közeljövőben ki akartak próbálni az első csapatnál is.

1976 januárjában az Újpesti Dózsa együtteséhez ment – itt Várhidi Pál vezetőedző irányítása mellett népes stáb vezényelte a játékosok személyre szabott felkészülését. Göltl Béla Göröcs János, Szentmihályi Antal, Schumann János és Mező János edzőtársa lett. Segédedzőként majd új megnevezéssel pályaedzőként a Dózsánál is a játékosok erőnléti felkészítése, gimnasztikai edzésterveket kidolgozása volt a fő feladata. „Göltl Béla pályaedzőnk, a TF adjunktusa, összeállított egy tíz gyakorlatot tartalmazó programot a központi ajánlás figyelembevételével. Minden elemet egy percig végeznek a játékosok és háromszor ismétlik meg a tízes sorozatot. Azaz fél órán át szakadatlanul gimnasztikáznak. Nincs egy pillanatnyi megállás sem. Néhány nap után már beidegződik a gyakorlatok sorrendje, szinte vezényszó nélkül is tudja mindenki, mi következik.” – mondta Várhidi az újpestiek edzésprogramjáról a Népsport újságírójának. 

Hogy nézett ki egy Göltl-féle gimnasztikai program?

„Az első perc a szökdelésé és a karkörzésé volt. Második pontként következett a törzshajlítás, törzsdöntés, majd rugózás, rugózásból láblendítés, zárt lábbal hajlítás előre. A folytatásban a guggolótámaszban lábcserével végrehajtott rugózás, karlendítés térdrugózással, majd egy nehéz elem, a háromszor rugózás–felugrás–fejelés tette próbára a társaságot. Az első harmad befejezéseképpen pedig páros karkörzést és sarokemelést végezték a dózsások. Ezután szusszanásnyi szünet nélkül nekiláttak újra az első elemnek. Alig több mint tíz perc futott el a harmincból!” (Népsport, 1978.01.23)

 

goltl76.JPG

Az Újpesti Dózsa 1976-77-es csapata

Álló sor (balról): Rothermel, Dunai II, Schumann, Dunai III, Kolár, Várhidi Pál vezetőedző, Göltl Béla segédedző, Viczkó, Tóth A., Sarlós, Tóth J., Szigethi, Pethő Gábor gyúró. Elöl: Gyöngyösi, Fazekas, Kellner, Törőcsik, Borbély, Fekete, Bíró, Kerekes, Bene, Zámbó, Nagy. (Képes Sport, 1976/50)

 

1978 végén Göltl elhagyta az Újpestet, sőt Magyarországot is, és a líbiai szövetség hívására az afrikai arab országba szerződött. Magyarország kapcsolatai a Kadhafi-vezette Líbiával az 1970-es évek közepétől kezdtek szorosabbá válni. Kadhafi 1974-ben, 1978-ban, majd 1981-ben is látogatást tett Budapesten, magyar részről Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke utazott Líbiába 1975 novemberében. A látogatásokon túl természetesen komoly gazdasági kapcsolatok is kialakultak – Magyarország húst, élőállatot, valamint különféle gyáripari termékeket szállított Líbiába, és magyar mérnökök érkeztek Tripoliba az arab ország vasútépítésének előmozdítására. A nyolcvanas évek elejére Magyarország közel 90 millió dollár értékben exportált árucikkeket Líbiába, 100 millió dollár értékben lakások építésére kötött szerződést, és bekapcsolódott a líbiai szakemberképzésbe is. A magyar szakember-export sem volt kicsi, a nyolcvanas évek elején több mint ezer magyar orvos, ápoló, mérnök, szerelő dolgozott Kadhafi államában.

kadar_kadhafi.JPG

Kádár János és Moamer el-Kadhafi találkozója 1981-ben (Népszava, 1981.09.24)

 

Göltl Béla 1979-től a Líbiai Labdarúgó Szövetségnél szövetségi edzőként dolgozott, de klubcsapatnál, az al-Hilal együttesénél is tréneri feladatokat látott el. A líbiai futball nem tartozott Afrika élvonalába. Líbia válogatottja 1976-tól ugyan rendszeres résztvevője volt az Afrikai Nemzetek Kupája sorozatnak, de a selejtezőkört sosem élte túl – 1976-ban Tunézia, 1978-ban Guinea, 1980-ban Algéria búcsúztatta. 1982 „áttörést” hozott: Líbia megkapta a Nemzetek Kupája rendezésének jogát, tehát házigazdaként „kvalifikálta magát” a sorozat nyolccsapatos döntőjébe. A csapat szövetségi kapitányát, a válogatottat harmadik alkalommal vezénylő Mohammed El-Khamisit 1982 elején leváltották, és a helyére az országban dolgozó magyar szakembert, Göltl Bélát nevezték ki.

Az Afrika-Kupa csoportmérkőzései 1982 márciusában kezdődtek. Líbia az A-csoportban kapott helyet, Ghána, Kamerun és Tunézia társaságában, a B-csoportba Algéria, Etiópia, Nigéria és Zambia került. A tornát óriási érdeklődés övezte – míg a B-csoport Bengáziban rendezett meccseire átlagosan 5000 ember volt kíváncsi, addig a hazai csapat fővárosi találkozóit 40-45 ezer néző előtt játszották. Göltl együttese kiválóan kezdett, 2-2-es döntetlent játszott az 1978-as kupagyőztes Ghanával, majd 2-0-ra legyőzte Tunéziát, így a harmadik meccsen már a döntetlen is elég volt Kamerun ellen a csoportelsőséghez. Az első helyen való továbbjutás azt is jelentette, hogy a csapat elkerülte a B-csoport győztesét, az 1980-as tornán ezüstérmes Algériát, és Zambia ellen kellett játszania a döntőbe kerülésért.

ali.JPG

A líbiai csapat hőse, Ali Al-Beshari az Al-Ahly mezében

 

Az elődöntőn ugyan Zambia került előnybe, Göltl csapata azonban Ali Al-Beshari két góljával fordított, és történelmi tettet végrehajtva bekerült az Afrikai Nemzetek Kupája döntőjébe. A döntőre 1982. március 19-én került sor Tripoliban, az ellenfél az Algériát legyőző korábbi csoportellenfél, Ghána volt. A ghanaiak korán előnyhöz jutottak, a 70. percben azonban ismét a fiatal Al-Beshari szerzett gólt a hazaiaknak, így a rendes játékidő 1-1-gyel zárult. A hosszabbításban nem esett gól, így következhettek a büntetőrúgások. Az eseményekről idézzük a Népsport sorait:

„Tripoli legnagyobb stadionjában hetvenezer ember őrjöng, legnagyobb részük természetesen a hazaiakért izgul, hiszen valóságos nemzeti katasztrófa lenne az, ha Líbia nem győzné le Ghánát az Afrika Kupa döntőjében hazai földón. Az izgalom, ha lehet, tovább nő. Mindkét válogatott értékesítette valamennyi büntetőjét az első körben. A hatodikat a ghánai fiú elhibázza. De hol a soros líbiai? Eltűnt, felszívódott, nem vállalta a felelősséget. A helyére sebtében jelölt futballista — kihagyta. A nyolcadik sorozatban pedig megpecsételődött a hazaiak sorsa: győzött Ghana. Az elkeseredett szurkolók a következő pillanatban elözönlötték a játékteret, csak a különlegesen felkészített biztonsági alakulatnak köszönhető, hogy a hazai válogatott, s edzője, Göltl Béla ép bőrrel úszta meg...” (Népsport, 1983.03.05)

Az Afrikai Nemzetek Kupája döntője 1982-ben 

 

A vereség után Göltl nem maradt a líbiai csapatnál, hamarosan hazatért Magyarországra. Újra oktatni kezdett a Testnevelési Főiskolán, és visszatért az Újpesti Dózsához is, Temesvári Miklós pályaedzőjeként, 1984-ig dolgozott a lila-fehéreknél. A futballjáték statisztikai mérései iránt is érdeklődött, a TF tudományos kutatócsoportja élén többek között az 1986. március 16-i Magyarország–Brazília mérkőzésen is statisztikai méréseket végzett. Elméleti kutatásai mellett a gyakorlatot sem hagyta el, 1987-ben főiskolai bajnoki címet nyert a Testnevelési Főiskola futballcsapatával. 1991-ben jelent meg Zalka András szerkesztésében A labdarúgóedzés elmélete és módszertana című könyv, amelyben Göltl Béla írta a Stratégia, játékrendszer, taktika fejezetet.

goltl_kutatok.JPG

Göltl Béla és a TF kutatói a Magyarország-Brazília mérkőzésen (Képes Sport, 1986/11)

 

1993-ban ismét útra kelt, rövid időre a kuvaiti Al-Sahel SC edzője lett. Hazatérése után bekapcsolódott az edzőképzésbe, az MLSZ edzőbizottságának tagjaként, a különféle edzőtovábbképzések rendszeres előadójaként, majd 1998 elején még egy külföldi megbízatást vállalt, az egyiptomi Al-Ittihad Alexandria együttesénél. 2002-ben jelent meg Labdarúgás lépésről-lépésre című könyve, amelyet a mai napig használnak a testnevelő-edzői képzésben.

goltl_konyv.JPG

 

Göltl Béla 2020 januárjában, 83 éves korában hunyt el.

 

 Felhasznált irodalom:

Dénes Tamás - Peterdi Pál - Rochy Zoltán - Selmeci József: Kalandozó magyar labdarúgók. Budapest, 1999.

Göltl Béla: 50 éves a Testnevelési Főiskola Sportegyesülete 1925-1975. Budapest, 1975, Testnevelés Főiskola.

J. Nagy László: Magyarország és az arab világ 1947-1989. Szeged, 2017, JATE-Press.

 

A cikk elkészítéséhez felhasználtuk az Arcanum Digitális Tudománytár, valamint a Hungaricana Közgyűjteményi Portál digitalizált dokumentumait (Népsport, Nemzeti Sport, Dolgozók Lapja, Labdarúgás, Képes Sport, Magyar Szó, Somogyi Néplap).

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr9215622044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása