Turbéki István 1922. november 23-án született Szigetváron. Igazi labdarúgócsaládba érkezett, két testvére, János és András is a Délnyugati kerület II., majd I. osztályában szereplő Szigetvári AK csapatában kergette a labdát. Az 1911-ben született Turbéki János és Turbéki András 1933-ban a Tokodi Üveggyár együttesébe igazolt. A korszak jegyzőkönyvezési anomáliái miatt nem egyszerű a két idősebb Turbéki pályafutásának kibogozása, elképzelhető, hogy mindketten tagjai lettek a magyar amatőrválogatottnak, Turbéki I és Turbéki II is szerepelt ugyanis a csapat összeállításában.

Turbéki II (akit Varga Lajos Diósgyőri futballtörténetében Turbéki Andrásként azonosít) 1937 nyarán a Diósgyőri MÁVAG együttesébe igazolt. 1937 és 1939 között az első csapat tagja volt, az 1940/41-es, majd az 1941/42-es és az 1942/43-as szezonban is a DiMÁVAG második keretének játékosaként bukkant fel a neve a jegyzőkönyvekben. A két idősebb testvér életének háború utáni alakulásáról nem tudunk sokat. Turbéki II András 1958/59-ben a Diósgyőri Bányász edzője volt, majd a hetvenes évek végén a Miskolci Építők MTE technikai vezetőjeként találkozhatunk a nevével. Egy Turbéki János (civilben postai kézbesítő) nevű sportember 1959-től a Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség elnökhelyettesként tevékenykedett. Még 1967-ben is találkozhatunk ebben a beosztásban a nevével, majd 1987-ben egy gyászjelentésben jelenik meg a Turbéki János név – a szigetvári illetőség és az egyező születési év alapján elképzelhető, hogy ugyanarról a személyről van szó.

A „Potyoró” becenevű István Turbéki III néven, tíz évesen kezdte a játékot, 1936-ban pedig – a 16 éves alsó korhatár miatt hamisított igazolással – már a Szigetvári AK első csapatában is pályára lépett. András bátyja ajánlására hamarosan Miskolcra költözött, 1938-ban a Pereces együtteséhez igazolt. Hamar beilleszkedett a Pereces nagyon fiatal csatársorába (Futó I, Futó II, Polcz I, Polcz II, Jávor és társai mellé), és már ebben az évben meghívást kapott a magyar ifjúsági B-válogatott keretébe. A Nemzeti Sport értékelése szerint az 1939-40-es szezonban ő volt az NB B osztály legjobb balszélsője.

Az NB B "válogatottja" 1939/40-ben (Nemzeti Sport, 1940.07.07.)

Bár 1940 elején a Bocskai hívására még nemet mondott, végül nem maradt sokáig Perecesen; 1940 őszén az NB1 újonca, a szomszédvár Diósgyőr játékosa lett. Beválogatták a kerületi ifjúsági és felnőtt válogatottba, majd 1940-ben a magyar ifjúsági A-válogatottban is pályára léphetett. A DiMÁVAG-ban Csapkay Károly keze alatt olyan nagynevű játékosokkal játszhatott együtt, mint a Diósgyőr első két A-válogatottja, Berecz István és Füzér János, vagy a B-válogatottban helyet kapó Felföldi Sándor és Bohus Lajos. Góllal mutatkozott be első élvonalbeli meccsén a Szolnoki MÁV ellen, első NB1-es szezonjában ezzel együtt is csak 11-szer kapott játéklehetőséget. A következő bajnoki évre viszont a DiMÁVAG első számú balszélsője lett. 24 mérkőzésén 17 gólt lőve sem lett azonban a csapat legeredményesebbje, a szintén 17 gólos Füzérrel együtt három góllal elmaradtak ugyanis a házi gólkirálytól, a korábban a csehszlovák első osztályban is szerepelt Fazekas Zoltántól.

A DiMÁVAG nyolcadik lett a bajnokságban, ennél is nagyobb sikert ért azonban el a Magyar Kupában: a magabiztosan menetelő vasgyáriak 1942. június 28-án az elődöntőben 6-3-ra verték a bajnoki ezüstérmes Újpestet, és a döntőbe jutottak. Turbéki három góllal vette ki a részét a sikerből; a 20. percben a Kertész elleni szabálytalanságot követő 11-est értékesítette, a 68. és a 70. percben pedig ugyancsak Kertész két beadását juttatta Sziklai hálójába. A történethez tartozik, hogy az első félidő közepén egy további gólját les miatt érvénytelenítette a mérkőzést vezető Vass Antal. A másnapi döntőt ugyan 6-2-re a Ferencváros együttese nyerte (Turbéki ezen a meccsen is szerzett egy gólt), a Diósgyőri MÁVAG azonban legjobb amatőr kupaszereplőként megszerezte a Corinthian-díjat.

Turbéki a következő években is a Diósgyőr egyik legveszélyesebb támadója volt. 1942/43-ban 18 meccsen lőtt 8 góljával a megosztott harmadik-negyedik helyen végzett a házi góllövőlistán a későbbi csehszlovák válogatott Klimek (Kassai) Milos és Fazekas mögött, míg 1943/44-ben ismét Fazekas mögé szorult, 27 meccsen lőtt 10 góljával. A félbeszakadt 1944/45-ös évad négy lejátszott meccsén kétszer volt eredményes. Mindezek ellenére a nagyválogatottba sem ő, sem Fazekas nem tudott bekerülni, a balszárnyon ugyanis a korszakban többek között a nagyváradi Bodola és Tóth III, vagy az újpesti Nyers és Zsengellér volt a diósgyőriek vetélytársa.

Népsport, 1945.08.08.

1945-ben Vinnyei Jenővel együtt a Csapkay Károly által irányított MTK-ba igazolt, bár klubváltása nem volt zökkenőmentes. Augusztusban aláírták a szerződést az MTK-val, szeptemberben viszont már a DVSC-nél próbálkoztak, az MTK ugyanis ígérete ellenére nem tudott nekik civil állást biztosítani. Mivel egy hónapon belül két helyre is aláírtak, a fegyelmi bizottság két hónapos eltiltással sújtotta őket. Október végén léphettek pályára először bajnokin az MTK színeiben az EMTK ellen. Turbéki végigjátszotta az őszi szezont, a következő év januárjában azonban már ismét nem góljaitól volt hangos a hazai sportsajtó. Ebben az időszakban bontakozott ki a nagy játékoscsempész-üzlet, a hazai játékosok első kiemelt úticélja pedig Románia lett. Turbékit ennek megfelelően a Kolozsvár csapatával „hozták össze”, miután az év első napjaiban „eltűnt” az MTK vezetőinek szeme elől.

„Turbéki négy éve ostromolt bennünket azért, hogy Kolozsvárra kerüljön. Eljött a szállodánkba, felajánlkozott, de közöltük vele, hogy nekünk szélsőre nincs szükségünk.” – nyilatkozta a Népsportnak 1946 januárjában Kovács Béla, a Kolozsvár vezetője. Turbéki, miután Kolozsvárra történő szerződése meghiúsult, visszatért az MTK-hoz, ekkorra azonban már a külföldi játékosügynökök érdeklődésének középpontjába került. 

Népsport, 1946.02.17.

Március végén azután ismét csak sportteljesítményével nem összefüggő "jelentést" adott róla a sportlap: játékostársával, Kovács II Józseffel, valamint az újpesti Nyers Istvánnal együtt egy „Doktor” néven tevékenykedő, Németh dr. nevű bukaresti vállalkozó készült őket Románián át Franciaországba csempészni.

Az utazásról a három játékos végül valamiért az utolsó pillanatban lemondott, és visszatértek csapatukhoz, azok pedig megbocsátottak. Turbéki rövidesen meghívást kapott az Ausztria ellen készülő magyar B-válogatottba is, Balogh II, Hidegkuti, Deák, Keszthelyi, Nagymarosi mellé. Április 12-én azután új hír látott napvilágot: Turbéki nem csatlakozott a B-válogatott keretéhez. Az első hírek szerint vidékre utazott, de hamarosan kiderült, hogy Csehszlovákiába távozott, a Jednota Kosice együtteséhez.

Most már tényleg elment. Rögtön az 1945/46-os bajnokságban helyet is kapott új csapatában, ahol komoly magyar kontingens állt össze. Volt itt két kapus, a békéscsabai Andó Tamás és az MTK-s Klimcsók, az egykori Vasas-játékos Csiszár Pál, a volt békéscsabai Marik György, az egykori diósgyőri játékostársak, Fazekas Zoltán, Kertész József és Klimek Milos, és ide érkezett Vinnyei Jenő is. Az 1940-es évek elején NB II-es kassai csapatokból is bőven volt itt magyar bajnoki mérkőzéssel rendelkező játékos: Takács József, Hucska József, Kaincz Pál, Kertész József, Nepkó Endre, Pásztor András és Zibrínyi Rudolf, de itt játszott Cebek Csancsinov, a háború előtt magyar másodosztályú ungvári Rusj egykori kiváló középcsatára is. A csapat edzője is magyar volt, Kalocsay Géza dr.

Turbéki 1945/46-ban még csak néhány bajnokin léphetett pályára, de máris öt gólig jutott, a következő szezonban pedig 20 találattal a Jednota házi gólkirálya lett. Visszaemlékezései szerint bekerült a csehszlovák válogatott keretbe is, és bár tétmérkőzésen nem látjuk nyomát szereplésének csehszlovák színekben (ellentétben például Kubala Lászlóval, Schubert Gyulával vagy Vinnyei Jenővel), valószínű, hogy néhány nem hivatalos mérkőzésen pályára lépett csehszlovák színekben.

Turbéki Olaszországba érkezik

Forrás

Három szezon után búcsút intett Csehszlovákiának, és az olasz Aurora Pro Patria csapatához igazolt. Itt 1949 és 1952 között, három szezonban 62 bajnokin lépett pályára a Serie A-ban, összesen 15 gólt szerzett. Kiváló technikával és taktikai fegyelemmel bíró játékosként emlékeznek meg róla az olasz krónikák, aki ezeknek a tulajdonságainak köszönhetően nagyon gyorsan be tudott illeszkedni a Pro Patria által játszott rendszerbe. Jót tehetett persze játékának és beilleszkedésének, hogy itt is volt a magyar futballt megjárt játékostárs:1949-től „állandó jellegű útitársa”, Vinnyei Jenő, 1951-től pedig az ugyancsak kalandos pályafutással rendelkező Höffling Norbert, sőt egy ideig a csapatnál edzett a hivatalos mérkőzésen végül pályára nem lépő Kubala László, a kispadon pedig edzői minőségben ott ült Berkessy Elemér is. 

Az Aurora Pro Patria csapata 1950/51-ben

Forrás

1952 nyarán, ismét három Olaszországban töltött szezont követően folytatta európai vándorútját, a célállomás ezúttal Franciaország, a Girondins Bordeaux csapata volt. A harmincadik életévén túl lévő csatár itt már viszonylag kevesebb szerepet kapott, de így is részese lehetett a csapat egymást követő két bajnokságban elért harmadik helyének. 

A Girondins Bordeaux kerete 1952/53-ban

Forrás

1954-ben aztán Franciaországot is elhagyta, egy ideig Svájcban élt, majd 1958-ban Törökországba költözött, ahol két szezonon keresztül az Ankara Demirspor, egy évig pedig az Altay Izmir csapatának edzője lett. 1961-ben egy újabb országváltás következett életében: Ciprusra költözött, ahol az edzői kart egykori kiváló magyar játékosok, Künsztler József, Zsengellér Gyula, Szendrődi Gyula, Kuzman József erősítették. Ciprusról végül egy rövid görögországi kitérőt leszámítva már nem költözött tovább. Dolgozott a Pezoporikos Larnaca, az Aris Limassol, az Anorthosis csapatainál. A hetvenes évek közepétől már nem edzősködött, visszavonultan élt Nicosiában az 1996 márciusában bekövetkezett haláláig.

Dunántúli Napló, 1996.03.04.

Turbéki István pályafutása játékosként

• 1936/37 Szigetvári AK
• 1937/38 Szigetvári AK
• 1938/39 Szigetvári AK
• 1939/40 Perecesi TK 26/6
• 1940/41 Diósgyőr 11/2
• 1941/42 Diósgyőr 24/19
• 1942/43 Diósgyőr 18/8
• 1943/44 Diósgyőr 28/7
• 1944 Diósgyőr 3/2
• 1945/46 MTK 16/7
• 1945/46 Sokol Jednota Kosice ?/5
• 1946/47 Sokol Jednota Kosice ?/20
• 1947/48 Sokol Jednota Kosice ?/6
• 1949/50 Aurora Pro Patria 28/5
• 1950/51 Aurora Pro Patria 26/9
• 1951/52 Aurora Pro Patria 8/1
• 1952/53 Girondins Bordeaux 13/5
• 1953/54 Girondins Bordeaux 1/-
• 1956/57 Lugano ?/?

Edzőként:

• 1958/59 Ankara Demirspor
• 1959/60 Ankara Demirspor
• 1960/61 Altay Izmir
• 1961/62 Pezoporikos Larnaca
• 1962/63 Aris Limassol
• 1966/67 Anorthosis Famagusta
• 1969/70 Pezoporikos Larnaca
• 1970/71 Pezoporikos Larnaca
• 1971/72 Anorthosis Famagusta
• 1974 (?) PAS Lamia