Ha a játékoscsempészés szót halljuk, elsőre valószínűleg legjobbjaink alkalmasint igencsak jövedelmező melléktevékenysége jut eszünkbe, és aligha gondolunk arra, hogy maga a futballista nem csak a csempésztevékenység alanya, hanem tárgya is volt, lehetett egykor. Pedig de.
A második világháborút követően a magyarországi labdarúgásnak több komoly problémával is szembe kellett néznie. A háborús emberveszteség nem érintette kifejezetten súlyosan a profi labdarúgók körét, bár az aktív játékosok közül is jónéhányan életüket vesztették a harcok vagy a hátországot ért támadások következtében. Az ország sportélete (is) romokban hevert, a pályák, stadionok nagy része használhatatlan volt. Vidéken előfordult, hogy a meccsbelépőt 1 db tojásban határozták meg, hogy ezzel is javítsák a játékosok élelmezését.
A trianoni határok visszaállítása következtében a negyvenes évek első felének élvonalbeli klubok közül a korábbi bajnok Nagyváradi AC, a Kolozsvári AC, az Újvidéki AC is eltűnt a magyar labdarúgásból. A Nagyváradi Szabadság az újjászervezett román bajnokság esélyese lett, Perényi-Pecsovszki József, Szegedi-Simatoc Miklós, Sárvári-Spielmann Ferenc, Mészáros Ferenc, Incze László is a román válogatottba került.
Perényi-Pecsovszki József
A 45-ös békekötést a sportban megkötött szimbolikus béketárgyalások követték. A román-magyar sportbéke érdekében Becskő József, az MLSZ elnöke 1945 augusztusában tárgyalásokat kezdett a román sportvezetőkkel, román-magyar, sőt, orosz-magyar futballmérkőzés megrendezését tervezték. A folyamatban Orban Iuliu román sportvezető is partnernek mutatkozott, 1945 szeptemberében román-magyar sportkonferencia megtartását javasolta. „Ezen sportkonferencián az összes esetleg felmerülő kérdéseket egyezmény tárgyává tehetjük, és a jövőbeli sportprogramot közösen megállapíthatnánk.”- írta levelében. (NS 1945. szeptember 7.)
A magyar-román válogatott mérkőzést 1945. szeptember 30-ra kötötték le, ugyanazon napra Temesvárott Temesvár-Budapest mérkőzést szerveztek. „A felszabadulás után a szomszédállamok közül először Románia nyújtott baráti kezet.” – írta vezércikkében a szeptember 28-i Népsport.
Szeptember 30-ra Budapesten minden más sporteseményt betiltottak, a magyar-román mérkőzés mindennél fontosabbá vált.
A két csapat összeállítása a következő volt:
Magyarország: Csikós – Rudas, Bíró – Sárosi III, Szűcs, Lakat – Sipos, Hidegkuti, Zsengellér, Puskás, Nyers.
Románia: Boros – Gluritanu, Ritter – Bakuc, Ion Wasile, Simatoc – Fábián, Marian, Spielmann, Pecsovszki, Reuter.
A mérkőzést 7-2 arányban a magyarok nyerték, Puskás és Hidegkuti 2-2, Nyers, Rudas, Zsengellér 1-1 gól szerzett, a két román találat Fábián és Pecsovszki nevéhez fűzödik.
Temesvárott a Tóth — Pázmándy, Onódy — Horváth K., Sárosi dr., Lázár — Egresi, Kubala, Deák, Laborcz, Vincze összeállítású Budapest-válogatott 4-1 arányú győzelmet aratott Temesvár ellen, a magyar futballfölény tehát úgy tűnt, átörökítődik a háború utánra is.
A román-magyar sportbéke kialakulásának folyamatában azonban hirtelen nagy probléma támadt: a hazai csapatoknál jobb anyagi körülmények között gazdálkodó, a háború által kevésbé sújtott romániai klubok vonzereje megindította a magyar játékosok és szakemberek kivándorlását.
Elsőként kilenc edző kapott engedélyt romániai munkavállalásra. „Mikor Temesvárott voltam a B válogatottal, az egyik temesvári sportlap munkatársa, később pedig az egyik bukaresti sportújságíró azt az ajánlatot tette, hogy magyar edzők menjenek Romániába.” (NS 1945.11.26)
Az ebben a körben még kétoldalú egyezményen alapuló szakember-importot rövidesen váratlan dolog követte: „néhány nappal ezelőtt Budapestet, játékosügynökök lepték el, és igyekeztek megkörnyékezni élvonalbeli futballistáinkat” – háborog december 24-én a Népsport cikkírója. A megkörnyékezettek között ott volt Puskás, Hidegkuti, Kubala, Onódy, Szilágyi és Lóránt is.
„Kik állnak vajon az illegális játékosexport hátterében? Néhány nappal ezelőtt jött Budapestre Mészáros, a NAC volt Játékosa, aki jelenleg az aradi ITA csapatában játszik. Megjelent azonkívül egy Heller Miklós nevű volt sportújságíró Nagyváradról s még egy harmadik ismeretlen sötét egyén is Budapesten tartózkodott hasonló célokból.”
Az MLSZ hamar közölte: semmiképpen sem járul hozzá az élvonalbeli játékosok kiadásához. Az első két illegális távozó Lóránt Gyula,valamint Turbéki, az MTK játékosa lett.
Lóránt Gyula
Gallowich Tibor még 45 év végén jelezte: értesülései szerint 46 januárjában újabb ügynökök várhatók, akik játékosokat akarnak majd Romániába csempészni.
„Értesülésem szerint január első felében akarják kiszöktetni a magyar futball legnagyobb értékeit. Tehát legyenek felkészülve az egyesületek, az MLSz és az Illetékes hatóságok, Biharkeresztesnél és a többi határállomáson jobban kell vigyázni, mint legutóbb, hogy kik közlekednek hamis útlevéllel.”
És noha Iuliu Orban még december 30-án bejelentette, hogy megbüntetik a játékoscsempészeket,az üzlet már beindult, és januárban a franciák is megérkeztek Budapestre, hogy szemlézzék a honi felhozatalt.
NS, 1945. december 31.
Közben januárban Turbéki váratlanul visszatért Budapestre, és mindent tagadott, mint mondta, nem Romániába vágyik, hanem Szigetvárra, az édesanyjához. Cserébe eltűnt Budapestről Horváth Károly, a Budai Barátság középcsatára, eltűnését pedig Krüger nagyváradi sportvezető látogatásával hozták összefüggésbe.
Krüger apó Békéscsabán
Krüger Károly, az ismert nagyváradi sportvezér nemrég Békéscsabán járt. Úgy mondotta, hogy magánügyben tartózkodik ott. Később kiderült, hogy ez a magánügy nem más, mint a békéscsabaiak Marik nevű játékosa. Vele akarta úgy látszik, erősíteni a NAC-ot. Krüger játékost nem kapott ugyan, de kapott hat órát a rendőrségtől, hogy ez alatt az idő alatt hagyja el a várost.
NS 1946.január 11.
NS, 1946.január 13.
Horváth Károly
A megkeresések pedig folytatódtak. Egresi Bélát Kolozsvárra csábították, de nem ment, távozott viszont Vinnyei és Füzér az MTK-ból; őket a Sabaria volt játékosa, Winkler vitte Romániába. 1946. február 4. a pozsonyi Pravda hírként közölte, hogy Sárosi III Béla az SK Bratislava játékosa lesz. Az ajánlat Macskási-Macsuha teniszjátékostól érkezett. Sárosi is tagadott:
„Tessék megírni, hogy nagyon jól érzem magam itthon, különösen a Ferencvárosban. Nem megyek el, nem vándorlok ki.”
NS 1946. február 18.
Közben a „román veszélyt” leszorította a dobogó legfelső fokáról a „csehszlovák veszély”. A két ország között a lakosságcsere miatt amúgy is feszült volt a viszony, olyannyira, hogy 46 májusában a csehszlovák kormány labdarúgásban és ökölvívásban is betiltotta a csehszlovák-magyar kapcsolatfelvételt. Ez az illegálisan tevékenykedő csehszlovákiai játékosügynököket persze nem zavarta. Békéscsabáról Andó, Marik és Simon távozott, mind Szlovákiába szöktek.
A békéscsabai sportkörökben nagy a felháborodás az utóbbi napokban a városban járt szlovák sportvezetök ellen. Három napig tartózkodtak a kassai és pozsonyi megbízottak Békéscsabán s azuán távoztak, de nem üres kézzel: A Békéscsabai Törekvésből Andót és Marikot, a B. MÁV-ból Simont vitték magukkal. Krajcsót, a B. Törekvés balhátvédjét is megkömyékezték, de ő nem állt kötélnek. Krajcsó szerint Marikot Pozsonyba, Simont és Andót Kassára vitték. A békéscsabai egyesületek vezetői jelentést tettek az MLSz-ben és arra kérik a szövetséget, hogy a három játékos szlovákiai szereplését tiltassa le.
NS, 1945.május 3.
Nagy Ferenc végleg Pozsonyba távozik
Feri szülei Pozsonyban laknak, így neki igen nagy érdeke, hogy Pozsonyban szerepelhessen. Nagy Feri példát mutatott játékostársainak. Ott volt velünk Pozsonyban, leléphetett volna tőlünk, s most már vígan rúghatná a labdát Szlovákiában, éppen úgy, mint Klimcsók és Bosánszki. Nem tette ezt. Kért bennünket, hogy engedjük el. Sportszerű viselkedését is méltányoltuk, mikor nem gördítettünk akadályt távozása elé. Sajnáljuk, hogy elmegy, de meg kell értenünk őt.
NS 1946, május 17.
Kubalát a pozsonyi csapat hívta; május 17-én a Népsport öles betűkkel hozta a hírt: Kubala Szlovákiába szökött! Másnap Kubala felbukkant a Ferencváros edzésén, és cáfolta a távozásáról szóló híreket. Június 16-án aztán a két érintett klub megállapodása értelmében mégiscsak Pozsonyba költözött, nemsokára magával is vitte a tragikus sorsú Schubertet, a Kőbányai Barátság csatárát.
Schubert Gyula
(Schubert a csehszlovák válogatottba is bekerült, 1948-ban két válogatott meccsen lépett pályára. Pozsonyból igazolta le a Torino; az 1949. május 4-i repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét.)
NS, 1946.augusztus 23.
Júliusban új szereplők bukkantak fel a játékospiacon, az olaszok. Az FC Bologna elnöke, Dall’ Ara megbízásából Járay József, Milánóban élő operaénekes kereste meg Sárosi III-at, Szuszát, Deákot és Markusovszkyt.
Régen a háborút dögvész követte. Ma a dögvész – infláció. A sportban pedig – kivándorlás. Főként a szaksajtó erélyes fellépésének köszönhető, hogy a két legtöbbet emlegetett és forgalmazott ország, Románia és Csehszlovákia sportvezetői belátták: a FIFA-szabályok nem nélkülözhetők a nemzetközi futballéletben. Romániában revízió alá vették a magyar futballisták játékengedélyét, és a napokban Csehszlovákia jelentkezett, és mintegy 12 Csehszlovákiába engedély nélkül távozott játékost kértek ki. Többek között Turbékit, Klimcsókot, Marikot, Simont, Pribelszkyt és társait.
Alig, hogy betömtük a két rést, újabb csatornáról számolhatunk be. Most Itália kék ege alá készülnek a vándormadarak. Napok óta suttognak egy olaszországi megbízott tárgyalásairól, és olyan játékosokról, akik már egyenesen a nemzeti válogatott értékei. Beszámoltunk Sárosi III Béla olaszországi távozásáról, és megírtuk: a kis Sárosival együtt útra készen áll többek között Deák, Szusza, Bircsák, Markusovszky is. Kiderült, hogy a megbízott nem más, mint Járay József operaénekes… Járay állítólag a Bologna megbízásából tárgyal a magyar játékosokkal.
NS 1946. július 5.
NS, 1946.július 14.
Járay mindenben ártatlannak vallotta magát, csak segíteni akart – mondta. Sárosi III Béla mindenesetre csak élt az ajánlatával, és elhagyta az országot. A sajtó ekkor már bűnszövetkezetről beszélt, a határok megerősítését követelte.
NS, 1946.július 7.
Ries István igazságügyminiszter július 14-én sajnálkozó hangú levélben nyilatkozott a játékoskivándorlásról, ugyanakkor FIFA-szankciókat helyezett kilátásba az engedély nélküli távozókkal szemben.
NS, 1946. július 14.
A játékoskivándorlás ettől még folytatódott, egyre többen választották viszont a legális távozást. Illovszky Rudolf és Pápai Ferenc, a Vasas két kiválósága is bejelentette, hogy Pozsonyba megy. A Népsport cikkírója egészen sajátos hangulatú cikkben ír a két játékos távozásának okairól; a már-már a rendszerkritika határait súroló írás végkimenetele persze egyértelmű: a két megtévedt játékosra emberileg igazán lehet haragudni, de az igazi érték, ha valaki itthon marad.
NS,1946. augusztus 2.
A játékoscsempészés mint szervezett bűnözés kép is tovább élt.
NS, 1946. július 24.
A Nemzeti Sport Bizottság a párizsi béke aláírásához igazítva drámai hangú közleményben kérte a kivándorolt játékosokat a hazatérésre. Egyben szeptember 6-ig amnesztiát ígért mindazok számára, akik önként hazatérnek. Ezért vagy mert nem találta meg a számítását, mindegy is, de augusztusban hazajött Pozsonyból Klimcsók, az MTK kapusa és mindjárt leleplező interjút is adott a csehszlovák bűnszövetkezetről.
NS, 1946. augusztus 28.
Mokka, a rejtélyes kassai gengszterhentes, és társa, az ökölvívókra specializálódott „Szőke Gizi” a hazai sajtó lapjainak negatív hőse lett.
55.508—1946. aktaszáma van a MOKKA-bűnügynek. Kiderült, hogy ez a derék külkereskedelmi kft. dollárt, tűzkövet és balösszekötőt iktatott be a határokat spiritualizáJó kereskedelmi működésébe. Hála Gerencsér rendőrszázadosnak, remény van rá, hogy ebből az Augiász istállójából tiszta kis szoba lesz. A hustáki (Kassa Angyalföldje) Mokka lebuktatásában Lassító Pál, a sátoraljaújhelyi Egyetértés intézője is segített.
Szabados István, az újhelyi MÁV intézője a BLASz irodájában örvendezett:
Végre lefogták őket. Úgy jártak, keltek Újhelyen, mintha övék lenne a város.
Szabadostól megtudjuk, hogy a szlovák határ a kis Ronyva-patak mentén húzódik. A hivatalos vámút a hídon vezet át. De ott alig Jár valaki, mindenki a Ronyván megy át. Száraz lábbal is át lehet jutni. „Futballisták útjának” Is nevezték már.
Különben a sátoraljaújhelyi csapatokat is kifosztotta Mokka. Az S. MÁV két erőssége: Kovács II. és Kormos is átlépett a Ronyván. Az újhelyi Egyetértésből Menyhárt Varranóba és Lukács Homonnára szökött. Ámde Lesskó intéző úr valamikor kassai volt. ismerte a „dörgést” és átment Szlovákiába és visszalopta Menyhártot. (Ilyen a jó intéző! Tanulhatnak tőle.)
Szabados intéző még arról is beszél, hogy az NSB felhívása után tömegesen készülnek haza a fiúk Csakhogy:
— Most már őrzik a magyar fiúkat a szlovákok, mióta az első, leleplező trupp visszaszökött.
Kornél, a kék-fehérek hazatért játékosa is adatokat „terjeszt elő“ a fenti szám alatt iktatott bűnügyhöz:
— Mokka a legjobb ügynöke a kassai csempész-központnak. Egész héten úton van. Ő szállítja a „legfrissebb" árut Szlovákiába. Mokka jött értem is a lakásomra és a két Ádámmal csak begyömöszölt az autóba, csomagolni sem engedett. Arról hallani sem akart, hogy odahaza aludjak és egy pesti szállóban tartott „vesztegzár“ alatt az indulásig. Sürgetett, mert — mint mondta — lekési a terminust. Sátoraljaújhelyen azután leültetett egy vendéglőben és egy negyedóra múlva jött vissza. Autóba szálltunk és mire felocsúdtunk, már Szlovákiában voltunk ...
Most látjuk csak, hová terebélyesedett ki ez az egész csempészügy. Nyugodtan nevezhetjük a magyar sport ponyvaregényének, vagy inkább Ronyva-regényének. Minden erővel küzdünk a magyar fiúk „visszatelepítéséért”.
Epilógus
A játékosvándorlást persze nem állította meg Mokkáék bukása. Rövid idő alatt a magyar labdarúgóás elitjének jelentős része külföldre távozott. Nyers István már korábban Franciaországba ment, ahol állampolgárságot is kapott. Mike Olaszországba szökött, Zsengellért és Sárosi doktort legálisan engedték ki ugyanide.
A külföldre távozottakkal kapcsolatban idehaza számos álhír, rémhír, félrevezető információ megjelent. A legerősebb talán az Aknavölgyi János haláláról szóló Képes Sportlapban megjelent cikk:
Jóskát eltemettem. Segítsetek! Megyek! Antosné
Egy távirat de mögötte ott van Antosnak, a csehszlovákok kapusának egész tragédiája. Antosnak, akit a magyar közönség Aknavölgyi néven jól ismert a Vasasból és az Újpestből.
Aknavölgyi 1945-ben Szlovákiába költözött át. Hivatásos labdarúgó volt, teljesítményéért pénzt vett fel. Amellett munkahelyén is megbecsült, szorgalmas munkás volt, aki mindig arra gondolt, hogy félretegyen keresetéből arra az időre, amikor már nem lesz külön jövedelme a labdarúgótudományából. Antos 29 évek volt, nem volt sok ideje. Éppen ezért örömmel fogadta azt az olasz játékosügynököt, aki a következőket mondta :
— Jöjjö n el Olaszországba! Játszani fog néhány éven át, megszedi magát és aztán hazamegy. A maga tudását egész biztosan jól meg fizetik.
Antos becsületes sportember és még becsületesebb ember volt. Azt hitte, hogy ha valaki mond valamit, akkor az biztosan igaz. Nem szökött meg, nem választotta a kerülőutat, hanem nyíltan bejelentette, hogy el akar menni...
Úgy volt, hogy a Bolognához kerül. Jó helye lett volna, de Antos nem volt hajlandó szökni és mire útlevélnehézségei elsimultak, eltelt az idő. A Bologna új kapust szerzett, mert nem várhatott Antosra.
Antos megérkezett Bolognába, de helye mar be volt töltve.
Úgy gondolta Antos, hogy kivárja, amíg sor kerül reá. A játékosügynök, Foresto, azonban üzletember. Ő nem vár a befektetett pénzének kamatára. Eladta Aknavölgyit egy harmadosztályú csapatnak Carrarába. A Carrara természetesen boldogan fogadta Antost, Foresto pedig bezsebelte érte a váltságdíj sokszorosát!
A pénzzel azonban baj volt. Amikor járandóságát kérte, azt a választ kapta, hogy ő tulajdonképpen nem a Carrara játékosa, hanem Forestoé, csupán kölcsönbe adták. Foresto szintén kijelentette, hogy neki semmi köze Antoshoz. Forduljon a carraraiakhoz.
Egy vasárnap mérkőzés volt. Antos védett. Olyan szívvel, ahogy a magyar közönség is védeni látta. Veszélybe került a kapuja, az olasz csatár fergetegként tört kapujára, Antos, mint a párduc kivetődött eléje. Elcsípte a labdát, de abban a pillanatban a csatár lőtt, egy roppanás hallatszott és Antos ájultan hevert a földön.
Élesztgették, injekciózták, nem tért magához. Kórházba szállították, ahol rövid, de szörnyű szenvedés után meghalt. Az olasz csatár megrúgta a fejét és Antos belehalt sérülésébe.
Ki felel Aknavölgyi haláláért ? Csak a csatár, aki a halálos sérülést okozta? Úgy érezzük, hogy nem! Sőt tudjuk, hogy nem! Foresto és a többi forestók a gyilkosok. Akiknek nem számit az emberélet, nem számit a testi épség és nem számit semmi, semmi ezen a világon, csak az ő profitjuk !
Antoson már nem lehet segíteni. Felesége kétségbeesett táviratban kér segítséget. De Antos példája legyen figyelmeztető minden magyar játékos számára! Más az az Olaszország, aminek itthon leírják a forestók és más a valóságban.
A magyar közönség mindig szerette Aknavölgyi Jóskát. Megrendüléssel vettük tudomásul halálhírét.
Aknavölgyi Jóska! Nyugodj békében.
(KS 1948, június 8.)
Két nappal később a Népszava, majd a Szabad Nép is cáfolta Aknavölgyi halálhírét; az Aknavölgyitől származtatott szöveg ugyanakkor aláhúzza, okuljon minden külföldre vágyó, mert a játékosügynökök kegyetlenül becsapják majd őket.
Szabad Nép,1948. július 9.
Az olaszországi magyar játékoskolónia a negyvenes évek végére akkorára duzzadt, hogy az éppen klub nélküli, eltiltott játékosok Hungaria FbC néven saját klubot alapítottak, amellyel európai túrát terveztek. A magyar szövetség néhány mérkőzés után letiltatta a nemzetközi szövetségnél a csapat játékjogát, így a játékosok olaszországi gálameccsekből próbálták eltartani magukat. A csapat hamarosan tengerentúli portyára indult, kolumbiai kalandjukról egy korábbi írásunkban már megemlékeztünk.
A csapatban szerepelt ismertebb játékosok: Marik György (Békéscsaba), Tóth Gyula (Vasas), Török Sándor (Elektromos), Füzesi László (Csepel), Füzér János (MTK), Mészáros Ferenc (NAC), Zsengellér Gyula, Sárosi III Béla, Mike István, Hrotkó János (MTK), Lamy Kálmán (Vasas, Zugló), Szegedi-Simatoc Miklós (NAC), Nyers II Ferenc, Uram Mihály (Munkács), Turbéki István, Samu József (Szabadka), Dankó Imre (UTE), Majtényi Béla (Elektromos).
