Az első bajnokok - Ray Ferenc, a futballsztár
2018. szeptember 14. írta: thac

Az első bajnokok - Ray Ferenc, a futballsztár

A magyar futball kezdete – mint azt már korábban is írtuk –, nem szűkölködik legendás alakokban és legendás eseményekben. Ilyen legendás története van az első Magyarországra került valódi futball-labdának is. Egyes források szerint ugyan már 1893-ban játszottak futballt Magyarországon, az első valódi futball-labda Magyarországra hozatalát a legtöbben mégis egy svájci tanulmányairól 1896 karácsonyára hazatért fiatalember, Ray Ferenc nevéhez kötik. Kiss Gyula Sportéletem regénye című, a Budapesti Hírlapban megjelent folytatásos írásában így emlékezik vissza a történtekre:

„Ray Ferenc a fia volt a híres pesti műépítésznek, aki a Royal-palotát is építette. A Ray-irodában dolgozott mint rajzoló Stobbe Ferenc, a fiatal Ray pedig Svájcban végezte tanulmányait. Ray Ferenc Zürichben már javában futballozott s csapatában a legjobb játékosok közé tartozott, amikor nálunk még az embereknek éppen csak tudomásuk volt a futballsport létezéséről. Amikor Svájcból hazatért, magával hozott egy futball- labdát, szövetkezett Stobbéval, aki nem is nyugodott többé, amíg a BTC-n keresztül a nagyszerű játék nálunk is meg nem honosodott.”

Budapesti Hírlap, 1935.03.03

Hogy így történt-e az első labda Magyarországra kerülése, vagy sem, aligha tudjuk biztosan eldönteni, egy ennek a történetnek ellentmondó verzió például ugyanis a kezdetek másik legendás alakjához, Löwenrosen Károlyhoz köti az első futball-labda importját – valamikor 1896 őszén. Annyi viszont biztos, hogy Ray Ferenc a magyar futball egyik első és legfontosabb alakja, akinek a „labdaimporton” túl a hazai sportegyesületek első futballszakosztályainak megalakításában is elévülhetetlen érdemei vannak.

A krónikák szerint Ray Stobbe kérésére 1896. december 18-án (más források szerint 1897. január 24-én, megint más források szerint február 4-én) vitte el a labdát a BTC Markó utcai tornatermébe, ahol is az ott tartózkodó, a futballt addig nem ismerő fiatal sportembereknek megtartotta Magyarország első futball-edzését. Minder Frigyes emlékezése szerint a magyarul nem jól beszélő (nem tudó?) Ray franciául elmondott szavait Stobbe fordította az összegyűlteknek. (Labdarúgás, 1961/7.) 

A magyar labdarúgás kezdeti eseménytörténetéhez hasonlóan Ray Ferenc élete is meglehetősen rejtélyesnek mondható. Ray Ferenc Lajos néven 1878. október 7-én született Budapesten a Gyár utca 7. szám alatt. Szülei Ray Rudolf (a magyar források és feldolgozások Rezső néven említik) építész és Hoffmann Eliza (Erzsébet). A család az 1860-as évek végén települt Magyarországra Genfből. Ray Rudolf (Rezső) a 19. század egyik kiemelkedő budapesti építésze volt; számos híres hazai épület, köztük a Royal Szálló, a Hold utcai templom, a Szent Lukács Fürdő építése fűződik a nevéhez.

Ferenc a család harmadik gyermekeként született. Elemi és középiskoláit egyes források szerint Budapesten végezte, ezután viszont apja Svájcba küldte, hogy a zürichi műegyetemen sajátítsa el a mérnöki tudományokat. Svájcban ismerkedett meg a labdarúgással. Hoppe László Labdarúgó-bajnokságaink című könyve szerint Ray „az internátusban együtt lakott Lausanne-ban és Zürichben tanul angol ifjakkal. Ezektől látott először labdát rúgni, futballozni.” Más szerzők szerint Ray Svájcban már futballjátékos lett, a Servette igazolt játékosa volt – ez utóbbi mindenesetre valószínűtlennek tűnik, a Servette együttesénél ugyanis 1899-ig nem működött futball-, csak rugby-szakosztály, a klub így nem is vett részt a Svájci Futballszövetség 1895-ös megalapításában. Máshol angol csapatokban történő szerepléséről is írnak, sajnos, ezeket az információkat sem sikerült hiteles forrásokkal alátámasztani. Zürich mellett egyébként Lausanne is felbukkan néhol, mint Ray svájci tanulmányainak helyszíne, ha ehhez hozzávesszük, hogy a Servette pedig genfi csapat, akkor már jó képet alkothatunk a Ray pályafutása körüli bizonytalanságokról. Ami biztos, hogy 1896-os karácsonyi látogatását követően már nem tért vissza a svájci egyetemre, Budapesten maradt, s (valószínűleg) itt szerzett vegyészi (?) diplomát. 

1897. január 24-e az első futballedzés tényleges időpontjától függetlenül is fontos dátum a magyar futball történetében. A Ray Ferenc és Stobbe Ferenc vezetése alatt összegyűlt sportolók ugyanis a Sportvilág által közölt jegyzőkönyv szerint ekkor hivatalosan is futballcsapatot, sőt futballcsapatokat szerveztek. A két csapat a Budapesti Torna Club „Első Magyar Football Teamjei” néven egyesült; a futballcsapatok elnöke Iszer Károly, titkára Guttmann (Hajós) Alfréd, az első csapat kapitánya Ray Ferenc lett. Az első csapat kék-fehér, a második csapat piros-fehér mezben játszott.

Az év februárjában a Sportvilág megelégedéssel konstatálta: a football-játék végre meghonosul hazánkban is. A BTC futballcsapatainak edzését a kapitány, Ray Ferenc vezette. A csapatot szigorú kézzel irányította: a későket, kimaradókat megbüntette, a játékosok számára pedig komoly, másfél- kétórás edzéseket vezényelt. Vasárnaponként a Millenárison a BTC csapatai belépődíjas tréningeket, illetve gyakorlat-jellegű edzőmérkőzéseket is tartottak. Az első fennmaradt BTC I. – BTC II. meccsen az első csapat a Sajó—Bauer, Klebersberg—Harsády, Iszer, Szűcs— Pesky, Ray, Kakas, Hajós, míg a második csapat a Weisz S.—Panny, Paleta —Papp, Sturza K., Coray—Gabona, Stobbe, Lindner, Sturza II., Malaky összeállításban lépett pályára.

btc1897.PNG

A BTC 1897-es csapata. Első sor: Harsády, Stobbe, Manno; középső sor: Thompson, Lucius, Iszer, Róka, Minder; hátsó sor: Wagner, Hajós, Ray, Gillemot, Ramaszéder, Franyó. (Forrás: A Pesti Hírlap Kincsesháza, 1928.)

Az első „hivatalos” futball-mérkőzést május 9-én tartották a csapatok – ez a meccs már kétszer 45 percig tartott, a két félidő között a csapatok tíz perc szünetet tartottak. „Hazánkban ez az első football-match, mely az Association-játék angol szabályai szerint tartatik meg.” – írta beharangozójában a Sportvilág, amely a mérkőzés alkalmából részletesen ismertette is a hazánkban eddig alig ismert játék főbb szabályait.

elso_meccs.PNG

Sportvilág, 1897.05.09

A mérkőzés „jegyzőkönyvét” nem sikerült megtalálnunk, a tudósítás inkább az esemény érdekességeit, mintsem a tényeket közölte, persze így is jó képet ad a találkozóról.

„A zuhogó esőben csakhamar csurom víz volt mind a 22 résztvevő. A játékot magát ez miben sem gátolta, legfölebb a feltétlenül jobbnak elismert első csapatnak könnyű győzelmét tehette érthetővé. A kék-fehérek csapatja 4 goalt ért el az első 45 percz alatt; a szünet után folytatott játékban, daczára annak, hogy kapuvéd nélkül játszottak, még egy goalt értek el a vörös-fehér ellencsapattal szemben. A match így 5 goallal 0 ellenében a fehér-kékek javára dőlt el. Ez eredményt a millenáris pálya pocsolyáiban előfordult számos mulatságos »összeütközés« után is nagy megelégedéssel fogadták a nézők, kiknek sorában a rossz idő daczára számos előkelőség s a szép hölgyek egész koszorúja jelent meg.”

Sportvilág, 1897.05.16

Az első, magyar csapat részvételével lezajlott nemzetközi futballmérkőzésre 1897. október 31-én került sor a BTC a bécsi Vienna Football and Cricket Club között; a BTC a vártnál sokkal nagyobb ellenállást tudott kifejteni, a "Cricketerek" végül csak 2:0 arányú győzelmet arattak.

btc_crick.PNG

A Cricketerek ellen pályára lépő BTC. Balról: Stobbe F., Klebelsberg, Harsády, Hajós, Iszer, Lindner E., Ray, Ramaszéder, Yolland A., Ashton, Pesky. (Forrás: Sportvilág, 1897.11.07.)

Ray Ferenc a következő évben lejátszott mérkőzéseken is a BTC vezéralakja volt Stobbe Ferenc, Iszer Károly, a „civilben” irodalomtörténész, későbbi egyetemi tanár Yolland Arthur Battishill, illetve Hajós Alfréd mellett. Gyorsan a kibontakozóban lévő hazai futballélet első sztárja lett. „Ray népszerűsége vetekedett a későbbi korok híres játékosainak a népszerűségével. Minden gyerek Rayt akarta utánozni és ebből a majmolásból született meg a magyar „dribli”, a cselező tudomány.” – írta visszaemlékezésében a már korábban is idézett Kiss Gyula. Nem kis dolognak számított, hogy 1898 áprilisában a BTC másik sztárjátékosával, Yollanddal együtt a Vienna Football and Cricket Clubhoz szerződött. Már április végén a Cricketerek játékosaként lépett pályára a csapat First Vienna FC elleni, egyébként 2:0 arányban elvesztett mérkőzésén. Nem maradt azonban sokáig Bécsben, 1898 októberében Yollanddal együtt már ismét a BTC együttesét erősítette. Az év végén közelebbről meg nem nevezett betegsége miatt kimaradt a csapatból, és csak közel egy éves kihagyás után, 1899 októberében léphetett újra pályára – a rend kedvéért pályafutása során immáron negyedszer is a Cricketerek ellen.

ray_ferenc.PNG

Ray Ferenc

„Labdakezelésbeli ügyességét még máig sem múlta felül magyar játékos. Mint jobb vagy balszélső teljes gallopban rövid masszélökésekkel maga előtt hajtja a labdát, mely jóformán le nem tér a fehér vonalról, azt is talán csak akkor, ha gyors hajtás közben villámgyors cselezéssel elkerüli a lecsapni készülő ellenfelet és túl a kidriblizett utolsó becken is beküldi a kapásból való lövésre vagy fejelésre kész, pontos centerezést. Lövései erejében Schlosserhez nem hasonlítható, de Schlosser minden egyéb jó tulajdonságában — különösen abban, hogy a játékba miként merül bele szivvel-lélekkel — legalább is egyenlő volt Ray nagyhírű utódjával.”

Sportvilág, 1911.02.25

Az 1900-as évet végigjátszotta, a BTC csaknem valamennyi hazai és nemzetközi mérkőzésén pályára lépett; bár még csak 22 éves volt, a BTC csatársorában már messze a legtapasztaltabb játékosnak számított, így aztán az 1901-ben első alkalommal kiírt magyar bajnoki szezonban is nagy várakozásokkal tekintettek szereplése elé. Az első hivatalos magyar bajnoki mérkőzésen a BTC a BSC csapatával találkozott. Mintegy 30 percet kellett várni az első hivatalos bajnoki gólra: Minder Frigyes passzát Ray Ferenc lőtte a BSC-s Juhász hálójába. A második és a harmadik bajnokin, a MUE és a Műegyetemi FC ellen is pályára lépett, utóbbi meccsen gólt is rúgott, majd a Slavia Prága és a First Vienna ellen is szerepet kapott.

"Az a néhány ezer néző, aki szemtanúja volt a Slávia első budapesti mérkőzésének, nem fogja sohasem felejteni azt a meghatóan restelkedő, szinte elbújó helyrevonulást, amit Ray Ferenctől láttunk, mikor a millenáris pálya hétezer nézőjét mintha őrület szállta volna meg, úgy ujjongott, hajigálta a kalapját, sapkáját, zsebkendőjét, virágcsokorját, botját, esernyőjét és éljenezte torkaszakadtából Rayt, hogy a félelmetes Sláviá-nak gólt vágott be a BTC, azaz a magyarok javára."

Sportvilág, 1911.02.25.

BTC-s pályafutása azonban 1901 elején hirtelen véget ért. Az évek során a kezdetben még ellenállhatatlanul cselező, ám alacsony, törékeny testalkatú Ray egyre többször „veszett el” a hatalmas termetű ellenfelek között; egyre többet bírálták öncélúnak tűnő cselei miatt. Az egyébként vidám természetű, jó kedélyű emberként jellemzett Ray végül megsértődött BTC-s csapattársaira, és 1901 áprilisában a MUE csapatához szerződött. Már a MUE játékosaként került be 1901. április 11-én a Budapesten túrázó Richmond FC, majd két nappal később a Surrey Wanderers elleni "MLSZ-válogatott" csapatába. 

A MUE-ben az 1901-es szezon folyamán biztosan két bajnoki mérkőzésen (a egyik ebből stílusosan éppen a BTC elleni találkozó volt), majd 1902-ben további két bajnokin játszott. 1903-ban már a MUE második csapatába szorult: „sokat vesztett képességeiből” – írta róla a Sportvilág, majd a lap ezt később még azzal is megtoldotta, hogy a MUE formajavulását egyenesen Ray csapatból való kihagyásának tulajdonította. A szezon végére Ray visszavonult a magyar futballsportból.

1905 körül Ray Ferenc elhagyta Magyarországot. Az 1905/06-os évre kiadott Budapesti Czím- és Lakásjegyzékben még megtalálhatjuk őt – építész bátyjával együtt a VI. kerületben, az Andrássy út 105-ben lakott –, ezt követően azonban már nem szerepel neve a kiadványban. Ausztráliába költözött, és a Sydney-ben működő Pasteur-Intézetben vállalt állást. Neve a következő években időnként még felbukkant a BTC-vel kapcsolatos hírekben, Magyarországra való esetleges későbbi visszatéréséről azonban nincsenek források, mint ahogy halálozásának helye és ideje is ismeretlen; Földessy János "A magyar labdarúgás első lépései" című, az 1957. május 12-i Népsportban megjelent cikkében Ray Ferencet, mint a legendás BTC nemrég, utolsóként elhunyt tagját említi. 

halalozas_ray.PNGNépsport, 1957.05.12 (A találatért köszönettel tartozom Kozma Imrének.)

 

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár, valamint a Hungaricana Közgyűjteményi Portál digitalizált dokumentumait (Nemzeti Sport, Népsport, Sportvilág, Pesti Hírlap, Képes Sport, Labdarúgás, Budapesti Czím- és Lakásjegyzék) használtuk fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr7914239853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Secnir 2018.09.16. 07:12:42

gyors kérdés: a két utolsó Sportvilágos cikk valóban 1911-es utólagos cikk Ray-ről vagy csak elütés, és 1901-es?

thac 2018.09.16. 08:53:46

@Secnir: 1911-es utólagos cikk Ray-ről. Ekkor már Ausztráliában élt.

thac 2018.09.16. 08:58:37

@Secnir: Az MLSZ a bajnoki cím 10 éves évfordulója alkalmából emlékérmet küldött neki Ausztráliába, ennek apropóján született az írás.

Secnir 2018.09.16. 10:12:04

@thac:
á, így érthető, bár erre semmi nem utalt a cikkben ;)
süti beállítások módosítása