Ha a magyar futballbajnokságok második világháború előtti idegenlégiósairól van szó, alighanem az első évek több angol vendégjátékosa, esetleg a profi korszak osztrák különítménye jut eszünkbe. Kevéssé ismert, hogy az 1920-as és 1930-as években több más országokból érkezett játékos is megfordult a magyar csapatokban, akik ráadásul hazájuk válogatottjában is szerepet kaptak – még ha ezek a válogatottak az adott időszakban nem is játszottak komoly szerepet a világ futballjában.
Az 1920-as években Budapestre került két finn futballista, az ötszörös válogatott Arvi Katajavuori és a negyvenkétszeres válogatott Hjalmar Kelin nem lépett pályára első osztályú bajnoki mérkőzésen, mindketten a másodosztályú MAC csapatában szerepeltek. 1934 júniusában azután a Nemzeti Sport egy bolgár válogatott játékos Budapestre érkezéséről adott hírt. "Maznikoff, a bolgár válogatott kapus tegnap Budapestre érkezett, Újpestnél akar elhelyezkedni... A kitűnő kapus hír szerint Szófiában megismerkedett egy ott tartózkodó magyar kislánnyal. Az ismeretségnek szerelem lett a vége. Igen ám, csakhogy a hölgy hallani sem akart arról, hogy ne Magyarországon lakjon. A szülők is meg akartak ismerkedni a vőjelölttel, aki különben annak rendje és módja szerint mint kérő akart Pesten fellépni." Maznikov így nyilatkozott magyarországi szándékairól: "Szeretnék az Újpestben elhelyezkedést találni. Fogl Il-től ajánlólevelet kaptam. Ezzel ma délután kimentünk az újpesti pályára. Beszéltünk Langfelder úrral. Az anyagiakban azonban egyelőre nem tudtunk megegyezni. Nem is vetkőztem le. Pénteken próbajátékot játszom, s akkor kapok választ, hogy szerződtet-e Újpest, vagy sem. Ha nem, akkor Csehszlovákiában, vagy Franciaországban próbálok elhelyezkedni." (Nemzeti Sport, 1934.06.21)
Radoslav Maznikov
Radoslav (Radi) Maznikov 1912. február 9-én született Dupnicában. 10 éves korában lett a szófiai Levszki csapatának játékosa. A fiatal kapus tehetsége hamar megmutatkozott, 16 évesen a Levszki felnőttcsapatához került, egy évvel később pedig- a mai napig a legfiatalabb bolgár válogatottként – a nemzeti tizenegyben is helyet kapott, az 1929. április 21-én Románia ellen vívott mérkőzésen. 1928 és 1934 között 53 mérkőzésen őrizte a Levszki hálóját, így tagja volt az 1928-29-ben bajnoki ezüstérmes, majd 1932-33-ban bajnoki címet nyerő alakulatnak is.
A Levszki 1928-as csapata, az ülő sorban balról a második Maznikov (Fotó: facebook.com, Collectors FC LEVSKI SOFIA)
A barátnőt követő hősszerelmes kapus képe nem feltétlenül felel meg a valóságnak, valószínűbb, hogy a játékost a profi szerződés lehetősége indította útnak. A későbbi hírek szerint nem is a kapus nőismerőse, hanem bátyja töltötte be a tolmács szerepét az újpestiekkel folytatott beszélgetés során. Langfelder Ferenc mindenesetre hamarosan lehűtötte a kedélyeket – „ha az egyesület egyik vezetője beszélget a futballistával vagy annak hozzátartozójával, az még nem jelent egyszersmind annyit is, hogy az egyesület le akarja szerződtetni az illetőt, hanem talán csak a játékos szeretne odamenni...” (Nemzeti Sport, 1934.08.07)
Az Újpest végül csakugyan nem tartott igényt a kapusra, aki így augusztus elején a III. kerülethez igazolt. Pályára lépett az óbudaiak augusztusi ungvári vendégszereplésén az Ungvári MTE és a helyi „cseh” csapat, a CsSK ellen, majd a hazatérést követően számos edzőmérkőzésen.
Helyet kapott a kapuban az első bajnokin is, amit a III. Kerületi FC a kaposvári Somogy ellen játszott; bemutatkozása jól sikerült, a Nemzeti Sport tudósítója egyenesen a Kerület legjobbjának nevezte őt (Nemzeti Sport, 1934.09.03). Magyarországi pályafutása azonban nagyon gyorsan szomorú fordulatot vett – két nappal később az óbudai csapat Titánia elleni edzőmérkőzésén egy összecsapást követően súlyos sérülést szenvedett, így néhány hetes kényszerpihenő következett. 1934 szeptember 19-én az Újpest és a III. Kerület FC közös jugoszláviai portyáján tért vissza a kapuba. A Belgrádban megrendezett BSK elleni meccset követően a jugoszláv válogatottal vívott mérkőzésen is ő védte a magyar vegyescsapat kapuját. Ez a mérkőzés ismét balszerencsésen zárult – egy esést követően komoly vállsérülést szenvedett.
Az eset elsőre súlyosabbnak tűnt a valósnál, kulcscsonttöréstől tartottak, így a III. Kerület gyorsan két kapust is beszerzett Maznikov pótlására. Ennek eredményeként mire a bolgár játékos novemberre felépült, már nem tudott visszakerülni a kezdőcsapatba. November végén vissza is tért Bulgáriába, ahol 1935-től egészen 1944-ig újra a Levszki csapatának játékosa lett. Háromszoros bolgár bajnok, háromszoros bolgár kupagyőztes, húszszoros bolgár válogatott.
Az eredetileg kereskedelmi végzettségű futballista 1942 után a szófiai Élelmezési Bizottság tisztviselőjeként dolgozott. Miután 1944. szeptember 8-án a szovjet csapatok Tolbuhin tábornok irányítása alatt átlépték a román-bolgár határt, Szófiában felkelés tört ki, a hatalom pedig a kommunista Hazafias Front kezébe került. Ugyanezen a napon a Levszki Blagoevgrádban játszott barátságos mérkőzést. A hazafelé tartó csapatot szállító vonatot az államcsínyt végrehajtó milicisták Vladaya állomáson megállították és átkutatták. A jelenlévő csapattársak beszámolója szerint az egyik milicista felismerte Maznikovot, és leszállíttatta a szerelvényről. A Levszki birtokába került kihallgatási jegyzőkönyv szerint államellenes és titkosrendőri tevékenységgel, az antifasiszta ellenállókkal szemben elkövetett bűncselekményekkel vádolták - többek közt azzal, hogy az ismert ellenállókat és antifasisztákat eltávolította az élelmiszer-juttatási jegyzékekről. (https://www.facebook.com/pg/blueheartslevski) A kihallgatást követően eltűnt, holtteste sem került elő soha.
A cikk elkészítéséhez felhasználtuk az Arcanum Digitális Tudománytár, valamint a Hungaricana Közgyűjteményi Portál digitalizált dokumentumait (Nemzeti Sport, A Szózat, Az Est).
