Az első nigériai légiósunk vidéken - Augustine Igbinadolor
2015. április 10. írta: thac

Az első nigériai légiósunk vidéken - Augustine Igbinadolor

Augustine fagyosan húzza össze magát, miközben tágra nyílt szemekkel bámulja a hóval borított pályát. Csodálkozó tekintetének egyszerű oka van, a Nigériából érkezett 22 éves utánpótlás-válogatott még sohasem látott havat.

 

augustine.png

Augustine Igbinadolor

(fotó: Foci, 1988. december 9.)

 

Ezzel a már-már népmesei felütéssel indul a Foci 1988 decemberi cikke Augustine Igbinadolorról, a Nigériából Magyarországra került futballistáról. A sportbulvár műfaji elemekből építkező cikk kezdése jól jelzi, hogy noha ekkor már öt évvel túl vagyunk az első fekete-afrikai játékos NB1-es bemutatkozásán, az Afrikából érkezett légiósok még kuriózumszámba mennek az országban.

Igbinadolor gépészmérnök-hallgató bátyját látogatta meg, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ha már itt van, megpróbálja megragadni az alkalmat, hogy labdarúgóként is szerencsét próbáljon Európában. Nigériai klubjánál nem újította meg lejárt szerződését, a klubtól kapott autót is eladta, és annak árát visszafizette a csapatnak.

Nagyobb lehetőségem van a fejlődésre Európában – felelte arra a kérdésre, hogy miért hagyta ott a sokszoros nigériai bajnok Bendel Insurance-t. – Itt jobban is keresnek a labdarúgók, mint nálunk. Előbb a Vasasnál próbálkoztam, mert Claude nyelvét megértettem. Együtt laktunk a Fáy utcában, de ott már sok az idegenlégiós. Egy honfitársam, aki orvos a veszprémi kórházban, szólt az érdekemben. Így kerültem ide.

A Vasas csakugyan élenjárt a légiósok foglalkoztatásában – az említett Claude-on kívül a jugoszláv Radovan Maric, valamint az iráni Mohamed Ziai is a keret tagja volt. Igbinadolor tehát a Veszprém csapatához került; támadó középpályás poszton próbált bekerülni a csapatba, Glázer a téli felkészüléskor így nyilatkozott a nigériai játékosról:

Egyelőre húsz-harminc percig tudnám elképzelni őt a pályán. Jobbára kötetlen szerepkört képes ellátni, ahol nem kell védekezni. Amolyan örömfocit játszik. Tavasszal szívesen kipróbálnám tétmérkőzéseken is. A téli közös munka alatt sokat fejlődhet.

Csomai, Csongrádi, Kelemen, illetve a főleg középcsatárként szereplő Rugovics mellett Igbinadolor peremember maradt. A Glázer által említett húsz-harminc perc annyiban teljesült, hogy csereként három mérkőzésen és összesen 25 percet töltött a pályán az 1989-es tavaszi szezonban.

A következő évadra is Veszprémben maradt, ekkor azonban már csak egy alkalommal kapott lehetőséget, 1989 novemberében a Ferencváros elleni idegenbeli mérkőzés 90.percében küldte őt pályára Glázer.

Igbinadolor nagyjából ugyanolyan csendben tűnt el a hazai labdarúgás élvonalából, mint korábban Umoh; 1989 utáni pályafutásáról sajnos semmilyen információt nem sikerült találnunk.

 

UPDATE: a csapat egykori vezetőjének információja szerint Augustine Igbinadolor a Veszprémből egy alacsonyabb osztályú belga csapatba igazolt, ott folytatta pályafutását. (Az információért köszönet Diósi Lászlónak.)

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr927356452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RTB 2018.01.05. 12:45:53

nem gondoltam volna, hogy hallok még Gusztiról. Ez volt a beceneve. Vicces sztori vele kapcsolatban, hogy egy téli, salakos pályán lejátszott edzőmérkőzésen csak sapkában volt hajlandó játszani. Mivel gyakorlatilag sosem ért fejjel a labdába, ez különösképpen nem zavarta, viszont a pompon a fején vicces volt. A csapattablón csak Augusztínóként szerepelt

thac 2018.01.05. 13:06:48

Egy nigériai oldal szerint a beceneve Lekeleke. :)
süti beállítások módosítása