Az 1957-ben született Török László a Budapesti Vasas Izzóban kezdett futballozni; már a korosztályos csapatokban is megmutatkozott gólerőssége, rendre ő szerezte meg a csapatokon belüli gólkirályi címet. A serdülő, majd az ifjúsági csapatok után 1975-ben lett a klub felnőtt keretének tagja.

 Török László

Az 1976-77-es szezonban 10, a következőn két mérkőzésen játszott a másodosztályban. 1978-ban a Vasas Izzó története során másodszor megnyerte a másodosztályú bajnokságot, és elnyerte a jogot az NB I-ben való szereplésre. Török az élvonalban is a keret tagja maradt, de be kellett vonulnia; korábbi betegsége miatt ugyan gyorsan leszerelték, de egy ezt követő sérülés miatt csak a szezon legvégén tudott először pályára lépni.

Sajnos, a felnőttbeli szereplésemet nagyon sok sérülés akadályozta – emlékszik vissza pályafutására. – Én mindig nagyon rosszkor sérültem meg. És sajnos súlyos sérüléseim voltak, amik hónapokra visszavetettek. Amikor én lettem volna a kezdő, szétszakadt a térdem. Nem is kicsit, két hónapig járni is alig bírtam. Aztán epegörccsel operáltak; megint két hónap pauza. Aztán pont az NB I-es rajt előtt elvittek katonának; az epém végett leszereltek, én pedig elkezdtem hajtani, hogy bekerüljek a csapatba. A Fradi ellen játszottunk a tartalékban, nagyon jól ment, ontottam a gólokat. Akkor a Birta Imi egy támadásnál úgy fejbe rúgott, hogy a Sportkórház asztalán keltem fel. Arccsonttörés, agyrázkódás, szó szerint majdnem meghaltam a pályán. Az orvos három hónapra eltiltott.

Első NB I-es mérkőzésére így csak 1978. júniusában kerülhetett sor, a Salgótarján ellen. Kiváló bemutatkozás volt, 2 góllal vette ki a részét a hazaiak 4-2-es sikeréből; a Népsport 7-es osztályzattal honorálta teljesítményét. A hátralévő három fordulóban már végig ő volt az addigra már papíron kiesett csapat jobbszélsője, a Haladás, majd a Pécsi MSC ellen is gólt szerzett.

A kiesés nem rázta szét az Izzó keretét, Török is az újpestieknél maradt. Az 1979-80-as szezonban 11 mérkőzésen lépett pályára, 3 gólt szerzett. A Vasas Izzó jó szerepléssel a második helyet szerezte meg az NB II Középcsoportjában a Csepel mögött. Két nappal a bajnokság zárása után a klubvezetés bejelentette: a csapat visszalép a másodosztályú küzdelmektől, és kéri a BLASz I. osztályba való besorolást. A bázisvállalat vezetői megegyezésre jutottak Vác város tanácsával és pártbizottságával, hogy Váci Izzó MTE egy új együttest alakítanak, amely a Váci Híradás jogutódjaként folytatja a szereplést a második vonalban.

Az új csapat keretét a Vác és az Izzó játékosaiból rakták össze. A fúzió során az Izzó edzője, Tóthegyi Tibor sok régi Izzó-játékossal együtt Törökre sem tartott igényt, aki így a BLASz-bajnokságban szereplő Vasas Izzó (a későbbi Tungsram) játékosa lett. Nem sok időt töltött a Budapest-bajnokságban, nemsokára Dorogról keresték meg, ő pedig alá is írta a felkínált kétéves szerződést. Dorogról a két év leteltével ismét Budapestre igazolt, a Vízművek játékosa lett, itt is fejezte be aktív pályafutását.

Nem szakadt el a futballtól, öregfiúk-csapatokban rúgta a labdát, és Kisznyér Sándor szakágvezető mellett az Újpesti Dózsa utánpótlás-csapatainál is tevékenykedett.

(A képek Török László gyűjteményéből származnak.)