A magyar futballtörténet első éveinek szereplői, az első játékosok többsége mára nagyrészt az ismeretlenség homályába veszett. Hivatalos források hiányában a mérkőzések jegyzőkönyveit a kortárs sportlapok, hírlapok alapján lehet csak kisebb-nagyobb mértékben összeállítani, az egymásnak gyakran ellentmondó információk ellenőrzésére azonban gyakorlatilag semmi eszközünk nincs. Komoly kutatómunkát igényel egy-egy csapat játékoskeretének összeállítása, az egyes játékosok tényleges beazonosítása pedig sok esetben lehetetlennek bizonyuló vállalkozás.
Az első hivatalos magyar bajnokság győztese a Budapesti Torna Club csapata volt – az első bajnokcsapat tagjait a bajnokokat övező kiemelt figyelem miatt név szerint ismerjük ugyan, pályafutásuk, élettörténetük néhány kivétellel azonban szintén kevéssé ismert. Sorozatunkkal nekik, az első magyar bajnok futballistáknak kívánunk emléket állítani.
Skrabák István
Az első magyar bajnokcsapat "nem hivatalos csapatkapitánya", balfedezete Skrabák István volt. Születési idejét és helyét illetően biztos információink nincsenek, egy 1902 januárjában megjelent írás 19 éves játékosként említi, ez alapján születési évét a legtöbb adattár 1882-re teszi. Születési helye is bizonytalan; ha családja 1882-es lakóhelyét nézzük, akkor budapesti születést valószínűsíthetünk, miközben öccse 1884-ben biztosan Fiuméban született, egy 1910-es hivatalos közlemény pedig „szombathelyi illetőségű budapesti lakos”-ként említi őt, ami akár a származási helyre is vonatkozhat.
Skrabák (bárhol is született) gyermekkorát már biztosan Budapesten töltötte. Apja, Skrabák József vasúti tisztviselő, később MÁV-főellenőr az 1880-as évek elején a Keleti pályaudvar közelében, a Tattersal mellett épült MÁV-telepen, a „Nyolcház”-on kapott lakást. A házak 1881 és 1890 között épültek fel, Skrabák Józsefet pedig már az 1880/81-es Budapesti Czím- és Lakásjegyzék is itteni lakosként tünteti fel, a család tehát a telep első lakói közé tartozott. A fiatal Skrabák István (és testvére Győző) a nyolcház fiúgyerekeivel együtt kezdett bele a futballjátékba.
„Ha megírják valamikor a magyar footballjáték oknyomozó történetét, a nyolcháznak okvetlenül hatalmas fejezet jut benne. Nemcsak azért, mert egy sereg jó játékost adott a hazának. Mert ott kezdett footballozni Harsády, Buda, Skrabák, Bodnár, Tóth, Hlavay és még sok, am még ismeretlen nagyság. Főként azért nevezetes a Nyolcház, mert az ott uralkodó szellem a magyar lélekből fakadt. Tessék elképzelni a Nyolcház udvarát. Hatalmas térség, amelyet négy oldalról házak határolnak. S ezek a házak telve ablakokkal. Rettenetes átokként nehezednek ezek az ablakok a Nyolcház football sportjára. Nincsen nap ablaktörés nélkül, ami pedig igen nagy baj, s már már megsemmisítéssel fenyegette a gyönyörűen fellendült nyolcházi football életet. A Nyolcház azonban football tehetségeken kívül ötleteket is termel. Az ifjú játékosok ablakbiztosító egyesületet alapítottak. Belügyminiszteri engedélyt nem kérve, heti díjakat szednek, s az így össze gyűjtött pénzből fedezik a bevert ablakok bevágási költségét.” – írja a Nyolcház futball-közösségéről a Sporthírlap. (Sporthírlap, 1911.05.08)
A Nyolcház még saját amatőr csapattal is rendelkezett, a Tattersalon edző és játszó Nyolcház SC-vel; ebben kezdte pályáját több későbbi híres játékos, köztük Tóth-Potya István is.
Skrabák István a BTC együttesébe került, többek közt testvére, Győző, valamint a fentebb már említett Buda István és Harsády József társaságában. 1900-ban már biztosan a BTC első csapatának tagja volt, több hazai és nemzetközi mérkőzésen is szerepet kapott. Hamar a csapat meghatározó személyisége lett, 1901 februárjában a klub választmányának rendes tagja lett, és kivívta magának a csapat „nem hivatalos” csapatkapitányi tisztségét is. Ezen minőségében egy idő után lényegében ő határozta meg a mérkőzéseken pályára lépők körét – ebből fakadt első összeütközése is Iszer Károllyal, „Iszer Tatával”, a BTC legendás vezetőjével.
„Csapatát, mint kapitány, maga állította össze s hamarosan sugdolózni kezdtek, hogy a nyolcháziak könnyebben jutnak be a csapatba, mint mások. A dolog a Tata fülébe is eljutott, aki az egyik játék előtt megjelent Skrabákék öltözőjében.
— Hogy is áll fel majd az a csapat? — kérdezte.
— Ahogy én összeállítom — hangzott a kapitány önérzetes válasza.
— Tudni és látni akarom előzetesen azt az összeállítást.
— Tatus, ebben az Öltözőben én parancsolok, ennek a csapatnak én vagyok a kapitánya!
A két vezér igen komolyan tengelyt akasztott. Manno Milti az öltöző ablakában vázlatkönyvébe is belerajzolta a nem mindennapi jelenetet, amikor Skrabák ajtót nyitott s távozásra szólította fel Iszer Tatát.”
(Nemzeti Sport, 1933.02.19)
Skrabák István az 1901-es évben a csapat minden mérkőzésén pályára lépett, és helyet kapott az 1901. április 12-én az angol Surrey Wanderers ellen mérkőző együttesben is – ezen és még néhány bajnoki találkozón Szabolcsi néven lépett pályára.
A bajnokcsapatot bemutató Sportvilág-cikk így jellemzi Skrabákot:
„Skrobák István (19 éves) szintén jeles talentummal bíró játékos. A labdatechnikában és kapura lövésekben elsőrangú; képességének kifejtésében azonban rendkívüli akadályául szolgál az, hogy lassan indul s lassan fut. Hogy menynyire hasznos játékosa az első csapatnak, mutatja az a körülmény, hogy az egész éven át alig egy-két match kivételével, valamennyi mérkőzésben szerepelt mint balfedezet. Budával együtt lépett be az ifjúsági, majd pedig múlt évben a rendes tagok sorába.”
A BTC 1901-es bajnokcsapata (Sportvilág, 1902.01.12)
Skrabák a következő négy évben is a BTC alapembere volt, az 1902-es szezon megnyerésével kétszeres magyar bajnok lett, 1903-ban bajnoki ezüst-, 1904-ben bronzérmet szerzett. 1903-ban két alkalommal hivatalos válogatott mérkőzésen is pályára lépett – először június 11-én az Ausztria ellen 3:2 arányban megnyert találkozón, majd október 11-én Bécsben, az ugyancsak Ausztria ellen játszott, 4:2-es osztrák győzelemmel zárult meccsen.
„A magyar csapatban aránylag Sipos volt a legjobb, bravúros védelmével őszinte elismerést aratott. Nagy bal hátvéd szerepében jól funkczionált, míg Berán némi indiszpoziczióval küzdött, a mi nagyon is meglátszott bizonytalan játékán. A fedezetek állották meg a csapatban a legjobban helyüket; úgy a támadást, mint a védelmet hathatósan támogatták s egyaránt illeti dicséret Skrobák közép-, Sár jobb-, Bodor balfedezetet lelkes játékáért. A csatársor minden kombináczió nélkül, gyakran fejvesztetten játszott. Az elért eredmények inkább az egyéni játék következményei lettek, mert egyöntetű ossz- játékról szó sem lehetett. Blazsek és Károly nagyon jól dolgoztak, Borbás és Vince pedig egyéni kvalitással biró játékosok lévén, a csatársor működésének keretében elég jó szerepet játszottak. Kertay azonban nulla volt.” – értékelte a vesztett meccset a Sportvilág. (Sportvilág, 1903.10.18)
A BTC 1903-as csapata. Hátsó sor: Buda, SIpos, Felhőssy; középső sor: Schaschek, Skrabák, Helmich; első sor: Blazsek, Róka, Ujváry, Oláh, Hajós.
Nemzeti Sport, 1903.10.11
Az 1905-ös hivatalos első osztályú bajnokságra a BTC nem nevezett, 1905-ben (és a következő években) csak hazai és nemzetközi bemutató mérkőzéseken vett részt. A Skrabák testvérek és a BTC más vezéralakjai (például Hajós Alfréd) közti viszony mindeközben fokozatosan elmérgesedett. A szakításra 1906 tavaszán került sor. Májusban 12 játékos, köztük a Skrabák testvérek, István és Győző, bejelentették a BTC-ből való kilépési szándékukat. A kilépést bejelentő levélbe a következő passzust illesztették:
„...másodkapitányunknak, Hajós Alfréd urnak eljárását sem értjük. Emlékezzünk csak vissza, azokra az antiszemita kijelentésekre! Ki volt az, aki Hajós A. mellé állt és őt a méltatlan támadásokkal szemben védelmezte? Skrabák István volt. — És végre is mi keresni valónk van ott, ahol minket semmibe sem vesznek, soha egy jó szót nem hallunk? Arra pedig, hogy kényuraknak engedelmeskedjünk, hogy tömjénezzünk, hogy térdet és fejet hajtsunk, hogy soha szabad véleményünket ne nyilváníthassuk; kaphatók nem vagyunk!“
Nemzeti Sport, 1906.05.27
A kilépések bejelentését követően a BTC vezetősége is akcióba lépett, és rendkívüli ülésen 8 – egyébként kilépését bejelentő – játékos kizárása mellett döntött.
„Drákói ítélet. A Budapesti Torna-Club választmánya legutóbbi rendkívüli ülésében a tagok sorából Skrobak Győzőt, Dvorschák Jánost, Lassingleitner Józsefet, Ricker Józsefet, Tanyay Zoltánt, Doboczky Miklóst, Házy Pált, és Strakosh Pált kizárta, clubtársaik ellen való bujtogatás, illetve a club vezetőségével szemben tanúsított renitens és tiszteletlen viselkedése miatt. A drákói ítélettel a B.T.C. elrettentő példát akart statuálni azokkal, kik a klubfegyelmet és az uralkodó jó harmóniát sportszerűtlen viselkedésükkel megbontani czélozták.”
Sportvilág, 1906.05.20
Hogy jogilag ki lépett ki, és kit zártak ki a klubból, szinte nem is követhető, végül azonban a két Skrabák testvér, Riedl Emil, Stobbe Ernő, valamint a kizárásról szóló közleményben megjelent többi játékos is távozott a BTC kötelékéből.
Skrabák és társai további tagok csatlakozását követően 1906. június 3-án új egyesületet alapítottak, amelynek a Nemzeti Sport Club nevet adták. Az egyesület első tisztikara a következő volt: az elnöki állás betöltetlen maradt, alelnökök: Stobbe Károly (Kálmán?) és Skrabák István, titkár: Müllender Sándor, jegyző: Pollák Kálmán, pénztáros: Sztrakos Pál, ellenőr: Sugár István, szertáros: Dvorzsák János. Edzéseiket a Tattersalon tartották - ott, ahonnan a Nyolcház udvaráról kijáró Skrabákék labdarúgó karrierje annak idején elindult.
Az új egyesület rögtön be is nyújtotta alapszabályát az MLSZ-nek, egyben kérvényezte, hogy az 1906/07-es bajnokságban a II. osztályban indulhasson. A klub végül az első évben csak barátságos meccseket játszott, bajnokságban csak 1907/08-ban indulhattak.
Nemzeti Sport, 1906.11.25
1906 szeptemberében a harmadik Skrabák-fiú, ifj. Skrabák József is a Nemzeti SC futballistája lett, egy ideig István, Győző és József is egyazon egyesületet erősítették. A Nemzeti SC első hivatalos szezonjában, 1907/08-ban a II. osztály ezüstérme mellett a Corinthián-díjért folytatott kupában is a döntőbe jutott, pedig nem kisebb ellenfelekkel kellett felvennie a küzdelmet, mint az MTK, vagy az „elhagyott egyesület”, a BTC. A döntőben a Ferencváros ugyan 5:0 arányban győzött Skrabákék ellen, a Nemzeti mégis a sorozat nagy meglepetését szolgáltatta.
A Skrabák-család – bár a gyerekek már Budapesten nőttek fel, tatai gyökerekkel rendelkezett – a testvérek dédapja volt az, aki valamikor az 1800-as évek közepén itt telepedett le, a család innen költözött a század végén a fővárosba. Tata, illetve Komárom megye a testvérek életében is komoly szerepet kapott: Skrabák István 1910-ben részt vett a Tata-Tóvárosi Sportclub megalapításában.
„Már a múlt század végén is rendszeresen sportoltak Tatán és Tóvároson. Volt itt korcsolya- és kerékpárosegylet, teniszklub, az első teniszpályát 1906-ban avatták fel. A következő évben a tatai és tóvárosi iparos ifjak egylete létrehozta a testedző alosztályt, két évvel később alakult meg a Tatai és Tóvárosi Testedzők Köre, a TTK. 1910 nyarán már két sportegyesülete volt az ikertelepülésnek, Skrabák István és barátai Tata-Tóvárosi Sportclub néven alakították meg a TAC elődjét.”
Dolgozók Lapja 1985.11.23
Bár Skrabák Istvánt 1910 márciusában a Nemzeti SC „örökös tiszteletbeli kapitányává” választották, az 1909/10-es évad végén elhagyta a klubot. Az év augusztusában belügyminiszteri engedéllyel Bárd Istvánra változtatta a nevét, majd szeptemberben Nagyváradra költözött, és a Nagyváradi SE játékosa lett – kapusként szerepelt a csapatban. Nagyváradi pályafutásának alakulásáról nincsenek információink, 1912-ben azonban már arról szólnak a hírek, hogy „állandó tartózkodásra” Londonba költözött.
A háború után István hazatért Magyarországra, de nem sokáig maradt itthon: 1921. májusában a lengyel bajnokságban szereplő Pogon Lwów trénere lett. (Nem ő volt az egyetlen magyar edző ebben az idényben Lengyelországban, Pozsonyi Imre a krakkói Cracowia edzőjeként dolgozott.)
„A szerződés feltételéi a magyar sportember tudásának kellő értékelését bizonyítják, amennyiben Skrabák teljes ellátás és lakás mellett havi 3000 magyar korona fizetést kap, azonkívül csapata minden megnyert mérkőzése után 300, a lengyel bajnokság megnyerése esetében pedig 8000 magyar korona külön jutalomban részesül.”
(Sporthírlap, 1921.05.02)
Skrabák, illetve 1910 utáni új nevén Bárd István Lengyelországban sem töltött sok időt. 1921 szeptemberében a MAC edzőjévé nevezték ki, ezzel kezdetét vette magyarországi vándorlása. 1922 legelején megállapodott a VAC-cal, végül azonban a csapat trénere mégsem ő, hanem Schlosser Imre lett. Skrabák a MAC-tól távozva ekkor először a Kisvárda, majd 1922 júniusában a Szombathelyi TK edzői megbízatását fogadta el. 1923-ban Szabadkára tette át székhelyét, a Bácska-Szabadkai AC edzőjévé avanzsált, a következő év tavaszán viszont már az Óbudai TE kispadján találhatjuk őt. Az év végén elvállalta az újonnan alakult Igazságügyi SC játékosainak trenírozását, majd 1925 őszén a BSC amatőrcsapatának edzéseit irányította. 1925 után nem látjuk többé nyomát a labdarúgásban. 1926-ban a hírekben szobrászként bukkant fel, annak révén, hogy az MLSZ megvásárolta az általa készített Stobbe Ferenc-szobrot. (Nemzeti Sport, 1926.03.21)
Életpályája ezen a ponton hosszú időre eltűnik a szemünk elől; 1957-ben egy, a Népsport által közölt olvasói kérdés alapján tudhatjuk, hogy az Almásfüzitői Timföldgyárban dolgozott.
A két másik Skrabák-testvér az első világháború után elszakadt a sporttól. A legfiatalabbat, Józsefet Tatán érte a háború kitörése, ahol ekkor éppen könyvelőként dolgozott, míg a középső, Győző Hegyeshalomban volt, a MÁV alkalmazottjanként. József szerepet vállalt a Tanácsköztársaságban, a tatai és a gesztesi járás pénzügyi megbízottja, direktóriumi tag volt. 1967-es "mozgalmi" visszaemlékezése szerint a két háború közötti időszakban emiatt aztán sokáig nem is sikerült neki állást találnia; segédmunkásként dolgozott, közben kitanulta a lakatos szakmát, sőt, "illegálisan" a Műegyetem kurzusaira is bejárt. (Bár Skrabák József élettörténete nem cikkünk fő témája, a rend kedvéért idézzük ide, hogy ennek némileg ellentmondanak a két háború közti hivatalos források, amelyek szerint 1922-ig a Tata-Tóvárosi ipar- és kereskedelmi bank főkönyvelője, 1934-ben pedig a budapesti székhelyű "Halmos Károly felvonó és gépgyára" vállalat cégvezetője volt.) 1945 után fontos ipari vezető lett, a főváros hídjait felújító munkálatokban működött közre, majd az államosított Márkus Lajos vasszerkezeti gyár igazgatója, végül pedig az Északmagyarországi Vegyiművek munkatársa lett. Győző a vasútnál maradt, az 1930-as évek elejéig Tata-Tóváros vasútállomásának intézőjeként dolgozott.
Skrabák István halálának időpontja nem ismert; 1959-ben a Labdarúgás még arról ír, hogy az egykori válogatott játékos „túl a hetvenen” még mindig érdeklődik a futball iránt, ezt követően azonban több híradás már nem említi a nevét, halálhírét sem közlik.
A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár, valamint a Hungaricana Közgyűjteményi Portál digitalizált dokumentumait (Nemzeti Sport, Népsport, Sportvilág, Sporthírlap, Budapesti Hírlap, Az Újság, Budapesti Czím- és Lakásjegyzék, Tiszti Czím- és Névtár, Dolgozók Lapja) használtuk fel.
