A Kádár-korszak futballtérképe
2015. szeptember 28. írta: thac

A Kádár-korszak futballtérképe

A második világháborút követő években a magyarországi „futballtérkép” is átrendeződött. Bár a főváros-centrikusság a két háború közötti időszakban is jellemezte a magyar labdarúgást, a negyvenes-ötvenes évekre Budapest túlsúlya az első- és a másodosztályban is igen komoly lett –köszönhető mindez többek között az 1952-ig fokozatosan duzzasztott, majd csak az 1955-ös szezonban szűkítésre került másodosztálynak.

 

1956 a labdarúgásban elsősorban a játékosok egy részének külföldre távozása révén játszott szerepet, a csapatok és a bajnokságok szempontjából a csonka szezon lezárása hordozott érdekességeket: az első osztályban félszezonnyi 1957-es bajnokságot rendeztek, míg a másodosztályban az 56-os meccsek mellé hozzátoldották az 57-es szezont, 1956-57-es „hosszú” bajnoksággá alakítva a szezont.

A következő szezonban folytatódott az átmeneti hangulat. A korábban 12 csapatos NB1-et 14 csapatosra, a kétszer 16 csapatos NB2-t háromszor 19 (!) csapatosra bővítették. A szezon végén a másodosztály csoportjainak 12-19. helyezettje, valamint a legrosszabb 11. helyezett csapat is kiesett, a három csoportbajnok feljutott az első osztályba, a többiek, valamint az élvonal három kiesője alkották az 1958-59-es szezon kétszer 16 csapatos másodosztályát.

1958-59 és 1962-63 között megmaradt az ekkor kialakított rendszer – 14 csapatos élvonal, és kétszer 16 klubos NB2. 1963 nemcsak az őszi-tavaszi bajnokságról a (szovjet típusú) tavaszi-őszi bajnokságra való áttérést hozta, hanem a másodosztály átszervezését is. Az MLSZ a kétszer 16 csapatos NB2 helyett egyszer 16 csapatos NB1B osztályt hozott létre, tehát jelentősen szűkítette a másodosztályú klubok körét. 1967-ben mindkét osztály létszáma bővült – az NB1 16, az NB1B 18 csapatos lett, ezek a bajnoki létszámok maradtak is egészen az 1974-75-ös szezonig. (Közben ugyanis ismét változott a bajnoki kiírás, 1970 őszén visszaálltunk az őszi-tavaszi rendszerre.)

 

70.png

 

1974-75-ben az NB1B megszűnt, helyét egy egycsoportos NB2 vette át, ez a 20 csapatos osztály 1977-78-ig jelentette a magyar labdarúgás második vonalát. 1976-77-ben 18 csapatos lett az NB1, 1978-79-ben aztán újabb „reformmal” az ötvenes éveket idéző háromszor 20 csapatosra duzzasztották a második vonalat is – ekkortól tehát már 72 csapat alkotta a magyar labdarúgás két legfelső osztályát. Az ebből fakadó felhígulás aligha kerülhette el a szövetség vezetőinek a figyelmét – túl sokáig nem is vártak a reform visszavonásával: az 1981-82-es szezon végén ismét durván leszűkítették a létszámokat. Az NB1 16, az NB2 egyszer 20 csapatosra állt vissza – ez pontosan a csapatok felének a harmadik ligába sorolását jelentette. Tárgyalt korszakunk utolsó átalakítására 1988-89-ben került sor – ekkor az NB2 ismét kétcsoportossá vált, a korábbi 20 klub helyett kétszer 16 csapat kaphatott helyet a másodvonalban.

 

Az 1957 és 1990 közötti időszak „bajnoki térképei” egyértelműen mutatják, hogy Budapest domináns szerepe végig megmaradt. A 34 vizsgált szezon során összesen 34 klub jutott el az első osztályig – közülük tíz (tehát közel egyharmaduk) működött a fővárosban. Megmarad a Budapest-túlsúly akkor is, ha a másodosztályt is bevesszük az elemzésbe: a második vonalban összesen 136 csapat szerepelt, ebből 38-an képviselték a fővárost.

Miközben Budapest tehát az évek során összesen tíz különböző klubbal volt jelen az élvonalban, az ország egyes megyéi jellemzően egy-egy reprezentatív klubot tudtak csak delegálni a legjobbak közé; Bács-Kiskun, Szolnok és Tolna megye a 34 év alatt egyetlen első osztályú klubot sem mondhatott magáénak.

Három-három csapat jutott el a legfelső vonalig Baranya, Fejér és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, kettő-kettő pedig Komáromból és Somogyból. Megyéken belüli „többközpontúságot” ez mindenesetre nem nagyon, illetve csak rövid időszakokban jelentett. Baranyában a központi döntés eredményeként az élvonalba juttatott Pécsi Dózsa (majd a klubösszevonások révén létrehozott Pécsi Munkás SC) mellett a Komlói Bányász csak rövid ideig számított komoly ellenlábasnak. 1973-ban kiesett az első osztályból és többé nem tudott visszakerülni oda. Az egy szezont az élvonalban töltő (a negyvenes-ötvenes években még megyei élcsapatnak számító) Pécsi VSK ebben az időszakban pedig igazából már a második vonalban is ritka vendégnek számított.

 

pecsidozsa1964.jpg

Pécsi Dózsa, 1964

 

A PVSK élvonalbeli „vendégjátéka” mindenesetre jól rávilágít arra a jelenségre, hogy a klubok közötti küzdelem a futballon, mint „mezőn” belüli dominanciáért korántsem csak a játéktéren zajlott.

  • Meglepetést keltett, hogy nem igazoltak élvonalat is megjárt játékosokat, holott az NB I-es és az NB II-es bajnokságokat csaknem azonos összetételű csapat harcolta ki. Úgy tűnik, a PVSK nem készült fel az NB I-re. Mi erről a véleménye?
  • Egy régebbi intézkedésből kell kiindulnom. Évekkel ezelőtt a megyei sportvezetés kialakította a piramis-elméletet. Meghatároztál, hogy melyik egyesület milyen sportágakkal foglalkozik kiemelten. Baranyában a labdarúgásban a vezető szerep a PMSC csapatáé. A Komlói Bányásznak és a PVSK-nak az NB II-t jelölték meg. Egyesületünk vezetés egyetértett ezzel az elképzeléssel.

Interjú Matis Gézával, a PVSK elnökével, Népsport, 1980. febr. 1.

 

pvsk_79.jpg

Pécsi VSK, 1978-79

 

A bajnoki „beosztás” tehát jelentős részben az íróasztal mellett, a pártközpontokban vagy az általuk irányított megyei sportszervezeteknél alakult ki. A bürokrácia ilyen mérvű beavatkozása a sportba természetesen nem újkeletű, legfeljebb a „pártvonalra” helyeződés tekinthető rendszer-sajátosságnak. Szegedi Péter a debreceni futball 20. század eleji történetéről írott könyvében is megállapítja, hogy a klubok közötti „konfliktusok” egy speciális színtere a szövetségi hatalomért folyó küzdelem. „Aki … kedvező pozíciókra tett szert a labdarúgó szövetség testületeiben, az olyan döntéseket hozhatott, melyekkel kedvező helyzetbe juttathatta klubját. (Szegedi Péter: Riválisok. Debrecen futballtársadalma a 20. század első felében. Bp., 2014. Korall könyvek. 13.)

Innen nézve egyáltalán nem meglepő, hogy megyéken belüli komoly bajnoki rivalizálást alig találhatunk a korszakban. Fejér megyében Dunaújváros és Székesfehérvár adta az élvonalbeli klubokat; megyén belüli bajnoki küzdelmekre mindazonáltal mindössze tíz szezonban kerülhetett sor, a Kohász ugyanis inkább a második vonalat erősítette, a Videoton pedig az 1968-as első feljutás és kiesés után csak 1970-et követően vált stabil élvonalbeli klubbá. A Székesfehérvári MÁV Előre három NB1-es szezonja mellett mindössze hat NB2-es szezont tudhatott magáénak, a PVSK-hoz hasonlóan ők is inkább az NB3 (illetve Területi bajnokság) törzsgárdájához tartoztak.

 

videoton1970.jpg

Videoton, 1970

 

Borsod-Abaúj-Zemplén reprezentatív csapata a Diósgyőri VTK volt, mellette csak epizódszerepeket kapott az első osztályban az Ózdi Kohász és a korszak végére a másodosztályból is kikopó Miskolci VSC. 1957 és 1966 között kétpólusúnak volt nevezhető Komárom megye, ahol is a Dorog és a Tatabánya egyaránt regionális fellegvárnak számított. A két bányászcsapat között ekkor mintha még nem alakult volna ki a „központilag” is jóváhagyott erősorrend. Dorog mellett bajnoki múltja, egykori játékosállománya, Tatabánya mellett megyeszékhely-funkciója, illetve a helyi bányavállalat kiemelt szerepe szólt. A Dorog 1966-os kiesése mindenesetre eldöntötte a kérdést, ugyanis előre talán nem várt módon lényegében végleg eltüntette az élvonalból ezt a nagy múltú klubot. A Dorog ezt követően mindössze két évet – az 1973-74-es, majd az 1976-77-es szezont – tudott már csak a legjobbak között tölteni.

 

tbsc.jpg

Tatabányai Bányász, 1979-80

 

dorog7576.jpg

Dorogi Bányász, 1975-76

 

Somogy megye a két világháború közti próbálkozások (a rövid életű Somogy FC) ellenére sem tudott igazi futballközpontot kialakítani. Két élvonalbeli klubja, a Kaposvári Rákóczi és a Siófoki Bányász nem tudott gyökeret verni a legjobbak között; előbbi 1975 és 1978 között három, majd még két élvonalbeli szezont tudhatott magáénak, utóbbi korszakunk végén jutott fel egy bravúros MNK-győzelem után, élvonalbeli története tehát ekkor még éppen csak, hogy elkezdődött (igaz, túl hosszúra később, a kilencvenes években sem nyúlt).

 

A megyék reprezentánsai az első és a másodosztályban (1957-58 és 1989-90 között)

 

első osztályban szerepelt klubok száma

másodosztályú klubok száma (az első osztályban is szerepeltek nélkül)

első és másodosztályban is szerepelt klubok száma

Budapest

10

32

6

Komárom

2

7

1

Baranya

3

8

2

Fejér

3

4

3

Győr-Sopron

1

6

1

Borsod-Abaúj-Zemplén

3

11

3

Vas

1

5

1

Nógrád

1

6

1

Csongrád

1

7

1

Zala

1

5

1

Békés

1

5

1

Hajdú-Bihar

1

7

1

Somogy

2

5

2

Heves

1

3

1

Szabolcs-Szatmár

1

4

1

Pest

1

5

1

Veszprém

1

6

1

Szolnok

6

0

Bács-Kiskun

3

0

Tolna

3

0

 

Budapest és Komárom megye mellett Baranya, Borsod, Fejér, Győr-Sopron és Vas képviseltette magát a legtöbb szezonban az első osztályban – a Pécs, a Rába ETO, a Videoton és a Dunaújváros, valamint a Haladás révén. Csongrád a sok néven és sok klubformációban előforduló Szeged, Nógrád a Salgótarjáni BTC (utóbb TC) révén volt jelen az élvonalban. Hajdú-Bihar élcsapata, a DVSC hosszas másod- és harmadosztályú bukdácsolás (és a DMTE-vel való kényszerű fúzió) után csak 1979 után tér vissza a legjobbak közé, hogy aztán a nyolcvanas években folytassa az ingázást az első- és a másodosztály között, míg a ZTE a hetvenes évek legelején jut el az élvonalig, és csak korszakunk legvégén esik ki onnan. Hasonló a békési élcsapat, a Békéscsabai Előre pályája is – 1974-es feljutását követően egy szezon kivételével végig az első osztályban szerepelnek labdarúgói.

 

bekescsaba_1976.jpg

Békéscsaba, 1976-77

 

Szolnok megye a Szolnoki MÁV és a Szolnoki MTE 1979-ben központi utasításra végrehajtott fúziójával sem tudott NB1-es klubot produkálni, mint ahogy Bács-Kiskun – bár 1972-ben itt is összevonták Kecskeméti SC-vé (a Kecskeméti TE-vel szemben) a KAC-utód Kecskeméti Dózsa, a Petőfi, a Volán, a Vízmű és az ÉPSZER csapatát. Tolna sem vitézkedett, a Szekszárdi Dózsa ugyan a korszak nagy részében stabil NB2-es, de élvonalbeli esélyei nem nagyon vannak, a Dombóvár és a Paksi SE (a két másik NB2-ig jutott klub) pedig jórészt a harmadik vonalban szerepelt.

 

Az egyes megyék (és Budapest) jelenléte az első- és a második vonalban (1957-58 és 1989-90 között)

 

legalább másodosztályú reprezentáns

első osztályú reprezentáns

csak másodosztályú reprezentáns

nincs képviselve az első két osztályban

Budapest

34

34

-

0

Komárom

34

34

-

0

Győr-Sopron

34

32

2

0

Baranya

34

31

3

0

Borsod-Abaúj-Zemplén

34

26

8

0

Vas

34

25

9

0

Fejér

34

25

9

0

Csongrád

34

20

14

0

Nógrád

33

21

12

1

Hajdú-Bihar

32

14

18

2

Szolnok

29

0

29

3

Zala

28

17

11

4

Heves

26

5

21

8

Veszprém

26

2

24

8

Bács-Kiskun

26

0

26

8

Békés

24

15

9

10

Somogy

22

9

13

12

Szabolcs-Szatmár

22

4

18

12

Pest

20

3

17

14

Tolna

19

0

19

15

 

A klubok szintjére irányítva vizsgálati fókuszunkat, jól látható a fővárosi dominancia háttere. A Ferencváros, a Bp. Honvéd, a Vasas és az Újpesti Dózsa egyetlen élvonalbeli szezonból sem hiányzott (rajtuk kívül csak a Tatabánya volt képes erre a stabilitásra), de az MTK is mindössze egy, a Csepel kicsit több, öt szezont volt kénytelen a második ligában tölteni. A hat említett fővárosi csapaton kívül ugyanakkor nem nagyon volt más élvonalbeli szereplő Budapestről. Az Egyetértés és a Volán öt-öt, a Vasas Izzó egy alkalommal szerepelt a legjobbak között; az Egyetértés élvonalbeli pályafutásának és történetének az MTK-val való egyesülés vetett véget, a Vasas Izzó pedig 1980-as kiesését követően nem sokkal ugyancsak fúzió „áldozata” lett, ezáltal jött létre a Váci Híradásból a korszak végén ugyancsak az élvonalig jutó Váci Izzó MTE.

 

Az NB1-ben szerepelt klubok az élvonalbeli és másodosztálybeli szezonjainak száma (1957-58 és 1989-90 között)

NB1

NB2

Ferencvárosi TC

34

 

Budapesti Honvéd

34

 

Tatabányai Bányász

34

 

Újpesti Dózsa

34

 

Vasas

34

 

MTK (MTK-VM)

33

1

Rába Vasas ETO

32

2

Pécsi Dózsa (Pécsi MSC)

31

3

Csepel SC

29

5

Haladás VSE

25

9

Diósgyőri VTK

24

10

Videoton SC

22

12

Salgótarjáni BTC (STC)

21

11

Szegedi EAC (SZEOL, SZEOL-AK)

20

14

Zalaegerszegi TE

17

11

Békéscsabai Előre Spartacus

15

8

Debreceni VSC (DMVSC)

14

18

Dunaújvárosi Kohász

12

20

Komlói Bányász

12

19

Dorogi Bányász

12

13

Egri Dózsa (Eger SE)

5

21

VM Egyetértés

5

13

Budapesti Volán

5

13

Kaposvári Rákóczi

5

10

Siófoki Bányász

5

3

Ózdi Kohász

4

24

Nyíregyházi VSSC

4

17

Váci Izzó MTE

3

12

Székesfehérvári MÁV Előre

3

6

BVSC

2

21

Veszprémi SE

2

10

Miskolci VSC

1

17

Pécsi VSK

1

7

Budapesti Vasas Izzó

1

7

 

A másodosztály szinte elképzelhetetlen volt ugyanakkor a fővárosiak „másodvonala” nélkül – a Ganz-MÁVAG, a Szállítók (majd 22. számú Volán), a BVSC, a Budafok a szezonok több mint kétharmadában itt játszott (közülük a korszakban – annak is a legelején – már csak a BVSC érte el az NB1-et), de megszüntetéséig a Bp. Spartacus,a (BKV) Előre, valamint az élvonalat is megkóstolt Volán és az Egyetértés is a stabilabb NB2-es klubok közé tartozott.

 

bvsc1964.jpg

BVSC, 1964

 

Megtudhattuk, hogy a megyei direktíva a Komlói Bányásznak az NB2-t jelölte ki – ők ennek nagyrészt meg is feleltek, 19 szezont töltöttek 1957 és 1990 között a másodosztályban, hasonlóan a már említett Bp. Spartacushoz és a Szekszárdi Dózsához. Húsznál több másodosztályú szezonja volt a korszakban a négy fővárosi törzsklubon kívül az Oroszlányi Bányásznak, az Ózdnak és az Egernek is.

 

eger_1969.jpg

Egri Dózsa, 1969

 

10 vagy annál több első- és másodosztálybeli szezonnal rendelkező klubok (1957-58 és 1989-90 között)

NB1

NB2

összesen

Ferencvárosi TC

34

34

Budapesti Honvéd

34

34

Tatabányai Bányász

34

34

Újpesti Dózsa

34

34

Vasas

34

34

MTK (MTK-VM)

33

1

34

Rába Vasas ETO

32

2

34

Pécsi Dózsa (Pécsi MSC)

31

3

34

Csepel SC

29

5

34

Haladás VSE

25

9

34

Diósgyőri VTK

24

10

34

Videoton SC

22

12

34

Szegedi EAC (SZEOL, SZEOL-AK)

20

14

34

Salgótarjáni BTC (STC)

21

11

32

Debreceni VSC (DMVSC)

14

18

32

Dunaújvárosi Kohász

12

20

32

Komlói Bányász

12

19

31

Zalaegerszegi TE

17

11

28

Ózdi Kohász

4

24

28

Egri Dózsa (Eger SE)

5

21

26

Ganz-MÁVAG

26

26

Dorogi Bányász

12

13

25

Oroszlányi Bányász

25

25

Szállítók (22. sz. Volán)

25

25

Békéscsabai Előre Spartacus

15

8

23

BVSC

2

21

23

Budafoki MTE

23

23

Kecskeméti Dózsa (KSC)

23

23

Nyíregyházi VSSC

4

17

21

Budapesti Spartacus

19

19

Szekszárdi Dózsa

19

19

VM Egyetértés

5

13

18

Budapesti Volán

5

13

18

Miskolci VSC

1

17

18

MÁV DAC

18

18

Nagykanizsai Olajbányász

18

18

Szolnoki MÁV (MÁV MTE)

18

18

Budapesti Előre (BKV Előre)

17

17

Kaposvári Rákóczi

5

10

15

Váci Izzó MTE

3

12

15

Várpalotai Bányász

15

15

Bakony Vegyész (Veszprémi SE)

2

10

12

(Hódgép) Metripond

12

12

Kazincbarcikai Vegyész

12

12

Pénzügyőr SE

12

12

Szolnoki MTE

12

12

Soproni SE

10

10

A bejegyzés trackback címe:

https://futballtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr817856276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása