Kanga, Baba Pelé, Mano-Mano, Komi, Kane, Zabundu – megannyi ismert név, közkedvelt játékos, akikkel kiváló játékosügynökök ajándékozták meg a honi labdarúgás élvonalát. Az afrikai labdarúgók hazai története azonban nem velük, de nem is a pletykák szerint biliárdgolyókat fejelgető kameruni Jessyvel, vagy a Honvéd híres-nevezetes Afrika Korpsával (az elnevezés forrása a valogatott.blog.hu) kezdődött.
Kevesen tudják, de a magyar labdarúgás első afrikai idegenlégiósa az etióp Desta Wondwossen volt. Wondwossen a Szarvasi Főiskola másodosztályú csapatában lépett pályára 7 alkalommal az 1980-81-es szezonban; valószínűleg főiskolai hallgató volt, de sajnos pályafutásáról, illetve Magyarországra kerülésének történetéről nincsenek közelebbi információink.
Valamivel jobban dokumentált a korszak másik afrikai egyetemista-játékosának, Patrick Bernard Umohnak a pályafutása. A magyar élvonalban ő képviselte először a fekete kontinenst. Umoh 1960-ban született a Nigéria déli részén fekvő Urua Inyang nevű településen. Édesapja is futballozott, a kis Patrick Bernard a nigériai harmadosztályban szereplő FC Jetimo csapatában kezdte pályafutását.
Magyarországra egyetemi tanulmányainak elvégzése érdekében költözött, a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnök-hallgatója lett. Tanulmányai mellett a BLSZ 3. osztályában focizgatott, a ma talán már kevéssé ismert 43. sz. Építők SK csapatában. A múlt homályába vész, hogy az élvonal melyik szakembere fedezte őt fel a Hengermalom úti pályán, de tény, hogy a nigériai egyetemista az 1982-83-as szezonban az Újpesti Dózsa játékosa lett. Legjellemzőbb tulajdonsága futógyorsasága volt. Az NB I leggyorsabb játékosának tartották, bár az egyetemista évek nyilván sokat rontottak fizikai teljesítményén. Egy vele készült Népsport-interjúban 1983-ban szerényen így fogalmazott:
Már lassabban futok, csak 11 másodpercet tudok 100 méteren…
Hiába volt azonban gyors, a világot nem váltotta meg; az Újpestben mindössze 3 alkalommal lépett pályára az élvonalban. 1984-ben eligazolt a klubtól, az 1984-85-ös szezonban a III. Kerületi TTVE játékosaként 24 mérkőzésen 3 gólt szerzett a Területi bajnokságban. Az év végén ismét felcsillant előtte az élvonalbeli szereplés lehetősége, a Csepel igazolta le. A szigetországiaknál sem sikerült állandósítania a helyét; az 1985-86-os szezonban mindössze hét mérkőzésen lépett pályára, és 1 gólt szerzett.
1985 után kis szünet következik az afrikai játékosok történetében. Az Építőkben feltűnő kongói Jean-Claude Mbemba 1992-ben az Afrika-kupán is pályára léphetett hazája válogatottjában, a Vasasban hamar közönségkedvenccé vált, különösen a már említett Justice Eden Jessyvel alkotott balszárnyukra emlékezhetünk. Claude kortársa, a nigériai Augustino Igbinadolor már kevesebb nyomot hagyott Veszprémben.
A kilencvenes évek közepére aztán megerősödött az afrikai kontingens – a nigériai válogatott Emmy és Fatusi, a gaboni válogatott Mackaya, a kameruni N’Doumbe vagy a ghánai Unaka már egy következő korszak történetéhez tartoznak.
