A Szentendrei Honvéd Sportegyesület történetét a 1950-es évek elejétől tudjuk nyomon követni. Az időszakot a labdarúgócsapat a Pest megyei bajnokság első osztályában tölti, a hol 14, hol 16 csapatos mezőnyben általában a legjobbak között van, 1953-ban a második, 1954-ben az első helyet szerzi meg. A megyei bajnoki döntőt a Csepel Autó csapatával szemben megnyeri, az NB III-ba történő feljutásért rendezett osztályozón azonban a hatfős csoport utolsó helyén végez, így nem sikerül osztályt lépnie.
A következő év visszaesést hoz, a csapat csak a csoport 7. helyén végez, innen azonban már felfelé vezet az út, egy második hely következik, utóbbi révén pedig a bajnoki rendszer 1956 utáni átalakítása révén a klub ismét jogot nyer az osztályozón való szereplésre. A 11 csapatból hatan jutnak fel, a Szentendrei Honvéd a negyedik helyen végez, így az 1957/58-as szezont az NB III Középdunai csoportjában kezdheti. A mezőny nem kifejezetten acélos, viszont a bajnoki átszervezés ismét közbeszól – 18 klub közül csak 8 maradhat, a Honvéd 13. helyezése így gyors búcsút jelent az „NB” mezőnyétől. Ismét a megye I. következik, egy bronzérem után 1959/60-ban a klub – immár Honvéd Szalvai Mihály SE néven – bajnoki címet szerez, és második alkalommal is feljut a harmadik vonalba.
Szalvai Mihály 1899-ben született Zagyvarónán. Hat elemit végzett, napszámos volt, majd 1915-ben kőműves segédlevelet szerzett. 1917–1918-ban az olasz fronton katonáskodott. Hazatérése után belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt. 1920-ban tizenöt évi fegyházra ítélték, a börtönből, 1920. áprilisban Csehszlovákiába szökött. Később Bécsben, Brüsszelben és Párizsban élt. A spanyol polgárháborúban a Nemzetközi Brigádba tartozó Rákosi-zászlóalj parancsnoka lett. Franco győzelme után Franciaországba menekült. A franciák Afrikába internálták, ahonnan a szovjetek közbenjárására szabadult. A Szovjetunióba ment, részt vett a honvédő háborúban, majd 1944. májusban a Vörös Hadsereg katonájaként futárfeladattal Tito főhadiszállására küldték. A jugoszláv hadsereg állományában részt vett a boszniai harcokban. Belgrád felszabadulása után hazatért, 1945. januárban Debrecenbe érkezett. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány által felállított 1. hadosztály zászlóalj, majd ezredparancsnokaként részt vett az ország német uralom alóli felszabadításában. 1945-től haláláig katona volt; 1948. februártól a Határőrség főparancsnoka, 1954-től altábornagyi rangban az Egyesített Tiszti Iskolák parancsnoka, 1955-ben harckiképzési és testnevelési csoportfőnök. 1945-ben belépett a Néphadseregbe,1954-től országgyűlési képviselő volt. 1955. november 21-én halt meg Budapesten.
Három év harmadik vonal következik – a csapat az első két évben a várakozásokon felül teljesítve a dobogó második majd harmadik fokán végez, 1962/63-ban azonban visszaesik, és csak 13. lesz. A szezon a Szalvai SE utolsó szentendrei szezonját jelenti. A csapat egyesülve a Békés megyei 1. osztályban szereplő Békéscsabai Honvéd Dimitrov SE egyesületével Békéscsabára tette át székhelyét. A csapat a Szalvai SE nevet vitte tovább, de Dimitrov sem maradt azért csapat nélkül, az egykori bolgár pártvezérre a nyíregyházi honvédcsapat emlékeztette a futballmérkőzések nézőit.
A Békéscsabai Honvéd Szalvai SE az egyesülést követően a korábbi szentendrei klub jogán a harmadosztály Délkeleti csoportjában folytatta a játékot. A nagyrészt békés megyei – elsősorban Békéscsabáról, Gyuláról, Orosházáról bevonult-fiatalokból álló klub az első évad közepes eredménye (12. hely) után 1964-ben ezüstérmet szerzett. A hatvanas évek hátralévő részében is a mezőny élvonalához tartoztak, 1970 tavaszán ismét második helyet értek el, két szezonnal később azonban váratlan búcsút vettek az NB3-tól. Ezt követően 1991-es megszűnéséig 12 megyei 1. és 7 megyei 2. osztályú szezont tudhatott magáénak a klub.
A szentendrei honvédfutball története eközben 1967-ig szünetel. A folytatáshoz egy újabb honvédklub (elő)története kapcsolódik. 1959/60-ban kapcsolódik be a labdarúgó-bajnokságokba a Honvéd Egyesített Tiszti Iskola (Honvéd ETI) együttese. A tisztképző iskola együttese 1961/62-től a BLSZ 1., majd 1965-ös BLSZ-bajnoki címe után 1966-tól már az NB3-ban szerepelt. 1967. augusztus 1-től az ETI helyét a honvédségi felsőoktatásban három új tanintézet, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola, valamint a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskola vette át, ez pedig ami a futballcsapat számára is névváltozást és költözést jelentett.
Tisztavatás az Egyesített Tiszti Iskolán
Forrás: zmne.hu
Az Egyesített Tiszti Iskola első parancsnoka Köteles Jenő vezérőrnagy volt – a nevét viselő katonacsapat, a Honvéd Köteles SE a Külső Váci úti Petőfi laktanya együtteseként ugyancsak a Budapest-bajnokságok meghatározó klubja volt, sőt a nyolcvanas évek közepén a Területi bajnokság, majd a bajnokság átnevezését követően NB3 mezőnyében is megfordult. A klub a 1988/89-es szezont követően megszűnt, hogy a kilencvenes évek végén aztán Újpesti Flotilla néven újjáalakulva még egyszer visszatérjen a főváros labdarúgóéletébe egészen a 2000-ben eljött végső megszűnéséig.
A honvéd tisztképző Szentendrére települt egyesülete 1968 tavaszán Zalka FSE néven kezdte a bajnokságot – ez annyiban érdekes, hogy a Zalka Máté Főiskola helyileg a korábbi budapesti tisztképző telephelyén működött, a csapat viszont a Kossuth Lajos Katonai Főiskola pályáját használta. A tavaszi szezon hozta a név és a telephely „összehangolását”, megjelent a Kossuth Lajos Katonai Főiskola SE, vagy röviden Kossuth KFSE elnevezés.
Az új szentendrei honvédcsapat rövidesen a harmadosztály meghatározó csapatává nőtte ki magát – 1969-ben az NB2 Északi csoport harmadik helyét szerezte meg, az 1970 tavaszi egyfordulós bajnokságban a 12., a következő két szezonban 10., majd 7. lett, az 1972-73-as bajnoki évad pedig meghozta a klub történetének addigi legnagyobb sikerét, az NB2 Északi csoportjának bajnoki címét.
Az 1972/73-as bajnokcsapat
Fotó: Képes Sport
A klub elsősorban budapesti és dunántúli játékosokra alapozta éves „utánpótlását” – már a harmadosztályban is viszonylag komoly játékerőt képviselő fiatalokat vonultatott be. Az ismertebb, később az NB1-ig jutott játékosok közül itt töltötte katonaidejét Egervári Sándor, Szepessy László, Rab Tibor, Őze Tibor, Ebedli Ferenc, Bartosik János, Jernei István, de Tieber László is itt kezdte katonáskodását, mielőtt átvezényelték volna az első számú honvédcsapatba, a Budapesti Honvédba.
Tieber László
1973 nyarától a Kossuth KFSE a másodosztály stabil tagjává vált, ezzel pedig kvázi az ország kettes számú honvédcsapatává avanzsált. Ha megnézzük az éves játékoskereteket, továbbra is a későbbi NB1-ből, NB2-ből ismerős nevek tömegével találkozhatunk.
Fotó: Képes Sport
Az 1973-as feljutást követően természetesen megtörtént a csapat erősítése, a frissen bevonultatott játékosokon kívül az ország más honvédcsapataitól is szép számmal irányítottak át játékosokat a szentendrei klubhoz. A kaposvári H. Táncsics SE-től többek közt Köböl és Vábró, a mezőtúri Szabó Lajos SE-től Hajduska és Jónás, a H. Budai Nagy Antal SE-től Büki Béla érkezett. Ha a bevonulás előtti egyesületeket nézzük, az első másodosztályú szezonban tíz ferencvárosi játékos volt a KKFSE keretében.
A Szentendrén katonáskodó labdarúgók közül az első NB2-es szezonban Alberti, Ebedli Ferenc, Erőss, Hajduska, Jernei, Jónás, Karalyos, Őze, Pogács, Szűcs kapus, Vad, Wéber és Zöldi is elérte az élvonalat, a legtöbb siker kétségkívül a Salgótarján és a Debrecen későbbi első számú hálóőre, Szűcs István nevéhez fűződik.
Szűcs István az SBTC mezében
A KKFSE a régi NB2-es gárdák komoly versenytársává avanzsált, a Diósgyőr, az Eger, az Oroszlány vagy éppen a Dunaújvárosi Kohász is pont nélkül hagyta el a szentendrei pályát. Idegenben kevésbé volt veszélyes a honvédcsapat, bár a Debreceni és az Oroszlány skalpját így is megszerezte.
Az első másodosztályú szezont végül a 8. helyen zárták a szentendreiek, így magabiztosan várhatták a folytatást.
A játékoskeret évről évre nagyban átalakult a bevonulások-leszerelések üteméhez igazodva, biztos pontja azonban mégiscsak volt a csapatnak. Az Budapesti Honvéd és a válogatott egykori balszélsője, Budai II László már 1961-től (más forrás szerint 1963-tól) a Honvéd ETI szolgálatában állt, 1967-ben pedig követte az áthelyezett szakosztályt Szentendrére, és még a korszakot tekintve is kirívóan hosszan, 12 (a jogelőddel együtt számítva 17 vagy 19) szezonon keresztül vezényelte a csapatot. 1979-ben alezredesként ment nyugdíjba a hadseregtől.
Budai (II) László
Az 1974/75-ös szezonra új játékosként érkezett Fritz és Kóczián a Csepelből, Mészöly József, Nagy József és Forintos József a Ferencvárosból, Nagy András, Nagy Mihály és Hatvanger Zoltán a Vasasból, Palicskó Tibor a BKV Előréből, Zentai József a Pénzügyőrből. A Bp. Honvédtól átirányították a korábban már itt játszó Jónást, a H. Köteles SE átadta Fausztot, bevonult az Oroszlányból a tehetséges fiatal játékos, Rinnbacher, a Vasasból Sipőcz.
Mit jelent az edző számára az állandó cserélődés? – kérdezte a Pest Megyei Hírlap újságírója Budai Lászlótól. – Lehet így egyáltalán tervezni?
Természetesen nem – jött a válasz. – Minden játékos más. Új egyéniségek. Új felfogás. Ehhez alkalmazkodni, vagy netán őket formálni, rendkívül nehéz dolog. Tulajdonképpen nem is lehet.
Mi a titka, hogy mégis ilyen jól szerepel évek óta a Kossuth KFSE?
Az első és a legfontosabb: a fegyelem. Az edzői utasítást maradéktalanul végrehajtják a játékosok, nincs lazítás, és ez félig-meddig meghatározza a szereplést.
Pest megyei hírlap, 1974. július 18.
Év közben érkezett Gálhidi György, Flakk József, Lőrincz Sándor, Szendrei József és Pogány László is, az előző évi szereplést mégsem sikerült megismételni. Idegenben továbbra sem ment a csapatnak, mindössze a Nagykanizsa és az újonc Kaposvár otthonából tudták elhozni a két pontot. Végül a húszcsapatos mezőny 14. helyére értek oda, a bennmaradás tehát nem forgott végülis veszélyben.
Szendrei József
Gálhidi György
Az év végén leszerelt Jónás, Lőrincz és Varga, érkezett viszont Fodor Péter és Menyhárt Ernő a Honvédtól. Maradt a kapuban Szendrei, a csatársorban az előző év házi gólkirálya, Lipták. Az 1975/76-os idényre a csapat ismét erőre kapott: a Szekszárdot 5-0-val, a Várpalotát 7-0-val küldték haza, de Lipták góljával még a korábbi stabil NB1-es PMSC ellen is diadalmaskodtak. Szendrei, Fodor, Lipták mellett Stier, Gálhidi, Zentai, Pogány, a váci Répási László és a csepeli Bartha is kirobbanthatatlan volt a csapatból.
Összesítésben ismét 8. lett a csapat, Pogány László 38 mérkőzésen 24 szerzett gólig jutott. A csapatra egyre többen voltak kíváncsiak, az átlagnézőszám az 1974/75-ös 900 főről 1300 főre emelkedett. A BMTE elleni meccsen 3000-en, a Dorog ellenin 3500-an voltak a szentendrei pályán.
Pogány László
Az 1976-os szezonzárást követően a csapat Magyar Néphadsereg-válogatott néven a Koreai NDK-ba utazott. Leszerelt Szendrei, Zentai, Stier, Sipőcz, Menyhárt Ernő, Lipták és Fodor, jött helyettük Deákvári Antal a Vasasból, Mészöly Pál az FTC-ből, Menyhárt Kálmán a Csepelből (az utolsó két fordulóban már 1976 nyarán pályára léptek), Lazsányi László a BVSC-ből, Parásó Imre a BKV Előréből, Bodoki József a Ganz-MÁVAG csapatából, Magos Gyula a Szolnoki MTE-ből.
Fotó: Pest Megyei Hírlap, 1976.július 1.
Az új szezont visszafogottan kezdte a szentendrei honvédcsapat, az első három forduló három sima vereséget hozott, az első győzelemre (és pontokra) az újonc Szolnoki MÁV elleni negyedik meccsig kellett várni az évad elejére ismét megcsappant szurkolótábornak. Egy hetest azért ebben az évben is rúgtak hazai pályán a honvédek, az áldozat ezúttal az Oroszlány volt, de ebben az évadban messze nem volt annyira eredményes a KKFSE, mint a megelőzőben.
Év közben távozott Gálhidi és Pogány, érkezett Emmer László és Z. Nagy László. A feljavuló Magos révén valamivel jobb lett a csapat támadójátéka, így záráskor a 13. hely lett a szentendreieké.
Emmer László
Az 1976/77-es szezont újabb Koreai NDK-s túra követte. Az első mérkőzésen 20 ezer néző előtt a KNDK bajnokcsapatával, a második meccsen 30 ezer néző előtt az észak-koreai katonaválogatottal játszott a Leskó – Deákvári, Emmer, Bodoki, Csider, Geiger, Horváth, Török, Magos, Fürtös, Z. Nagy összeállítású csapat. Csereként Göncző, Újvári és Láng is pályára lépett. Harmadik mérkőzésüket is 1-1es döntetlenre hozták, míg a zárótalákozón Han Hungban a hazai klub ellen 2-0 arányú vereséget szenvedtek.
Az 1977/78-as a csapat leggyengébb másodosztályú szezonja volt. Hazai pályán sima ötöst kaptak a Salgótarjántól, az Eger is ötöt, a Budafok hatot rúgott a szentendreieknek. Menyhárt leszerelését követően a kapuban Pajer József és Katona László váltotta egymást, akik képességben elmaradtak a korábbi évek kapusaitól, mindenekelőtt Szűcstől és Szendreitől. Az új játékosok között ott volt Ambrus László, Hámori György, Szegő Árpád és Szikszai Mihály, de az eredmények elmaradtak. A KKFSE végül a 17. helyen zárt, a kiesést csak a másodosztály bajnoki rendszerének átszervezése révén kerülte el.
Ambrus László
1978/79-re a háromcsoportossá bővített NB2 Közép-csoportjába nyert besorolást a főiskolai együttes. Az előző keretből Deákvári, Lazsányi, Magos leszerelt, Szegőt és Geiger Jánost elvitte a Budapesti Honvéd, cserébe Koroknai Viktor és Rojik József érkezett a szentendrei csapathoz. Jött még egy Hámori, a tehetséges Hámori László, és bevonult a későbbi NB1-es Fischli.
Fotó: Képes Sport
Bár a létszámbővítéssel a másodosztály mezőnye kétségkívül felhígult, a KKFSE szezonbeli teljesítménye mindenképpen dicséretet érdemel, hiszen a 19 (!) fős mezőnyben az 5. helyet szerezték meg. Hámori László 22 góllal a csapat és az egész Közép-csoport gólkirálya is lett. Kiemelkedően jól játszott Fischli és a tavasszal Szentendrére került Gőgitz József is, aki fél szezon alatt 11 gólig jutott.
Fotó: Képes Sport
Hámori László
A következő évad elején Budai László arról beszélt, hogy az 5. helynél nem akarják lejjebb adni továbbra sem. A gólkirály Hámorit és Gőgitzet vitte is a nagy Honvéd, távozott Hámori György és Emmer is. Az előző évad húzóemberei közül megmaradt Hornyák kapus, Pozsgai Balázs, Szikszai Mihály, Éger Károly, Becsei Péter, Ambrus László, Rojik József, a volt ifiválogatott Gellért Tibor, valamint Fischli Róbert.
Az ötödik helyet mindazonáltal nem sikerült újra elérni, és ennek oka mindenekelőtt a gyenge idegenbeli szereplés volt. A szentendreieknek mindössze négy idegenbeli meccset sikerült megnyerni, a sereghajtó Jánoshalma, a kiesést éppen csak elkerülő Pénzügyőr, valamint a Spartacus és a Kecskemét ellen.
Az Építők ellen 2-0-ra megnyert szeptemberi mérkőzésen búcsúzott a kispadtól és vonult nyugdíjba Budai László. Tizennégy év alatt háromszor lépett osztályt felfelé a csapattal, a BLSZ I. osztályból az NB2-ig juttatta a szentendrei piros-fehéreket. Utóda az addigi másodedző, Nagy János lett.
Míg 1978/79-es sorozatban 23, addig az 1979/80-asban már 37 játékos lépett pályára a KKFSE színeiben. Visszatért a Honvédtól Hámori László, de ebben a szezonban már csak 5 gólig jutott, az ismertebb új játékosok között találjuk Dózsa Attilát, Fehér Györgyöt, Szajcz Miklóst, Rubold Pétert.
1980/81-ben a KKFSE továbbra is stabil középcsapatnak számított. Idegenben továbbra sem voltak különösebben veszélyesek, mindössze a Szegedi Dózsát és a kieső Bp. Spartacust verték, ellenben összességében a mezőny legtöbb döntetlenjét, szám szerint 17 pontosztozkodást hoztak össze – ebből 10-et vendégként. A csapat legjobb góllövője Csomány Imre lett.
Csomány Imre
Az év végi 9. hely azt is jelentette, hogy aggódva várhatták az 1981/82-es szezont a várható újabb átszervezés miatt. Az MLSZ ugyanis ismét változtatott a másodosztály rendszerén. A háromszor 20 csapatból már 1980/81-re is csak háromszor 16 maradt, 1982/83-ra viszont mindössze egy húszcsapatos, egycsoportos NB2-t irányoztak elő. Ez azt jelentette, hogy bennmaradást csak a három csoport 2-5. öt helye jelentett. Az elsők feljutottak az NB1-be, a 6-16. helyezettek kiestek a megalakuló Területi bajnokságba.
Nagy Jánost az őszi szezonra a Bp. Honvéd egykori válogatott kapusa, Faragó Lajos váltotta a kispadon, aki kevéssel korábban tért haza egy mozambiki edzősködésből. Decemberben a KKFSE négy játékosa, Pleskó, Polonyi, Rubold és Segesvári utazott a magyar katonaválogatottal Faragó egykori edzőségének helyszínére, Mozambikba. A tavaszra új játékosként Krómer Árpád és Mózner János érkezett, de a KKFSE lényegében ekkor már egyáltalán nem volt versenyben a top 5-be kerülésért és a bennmaradásért. A 12. hely, ami a csapat második legrosszabb NB2-es szereplése végül egy kilencéves korszak lezárását jelentette. A szentendrei honvédklub kiesett a Területi bajnokságba, és többet nem is tudott visszakerülni a második vonalba.
A Területi bajnokság Duna csoportjában három évet töltött a KKFSE. 1982/83-ban a 6., 1983/84-ben már csak a 14., míg 1984/85-ben a 16. helyen végeztek. A nézőszám végleg megcsappant, az egykori 100-150 helyett már csak 100-200 néző előtt játszották hazai meccseiket. Az utolsó fordulóig megvolt az esélyük a bennmaradásra, de az Ikarus elleni utolsó mérkőzésen nem tudtak pontot szerezni, így három év után harmadik vonalbeli tagságuktól is kénytelenek voltak megválni.
A klub nem nevezett a következő évi megyei bajnokságra, csak a Pest megyei körzeti bajnokságban indultak el, ami akkor a hatodik vonalnak számított. Két év körzeti bajnokságos szereplés után a KKFSE labdarúgócsapata eltűnt a színről, a Kossuth KFSE nevével csak sportlövő szakosztályuk kapcsán találkozhatunk. Az 1993/94-es szezonban még egyszer felbukkan a Kossuth KFSE a körzeti bajnokságban, győzelem nélkül, 8-61-es gólkülönbséggel a csoport utolsó helyén végez.
További információnk nincs a szakosztályról, hivatalos megszűnési információ híján is a megszűnt honvédklubok közé sorolhatjuk azonban a szentendrei csapatot.
